European Catholicism

THE GENDER DISPUTE IN SPAIN. AN ANALYSIS OF CATHOLIC ACTIVISM.
Resumen A partir del desarrollo de las políticas de género en el Estado español, surgió la dis-puta en torno a la llamada «ideología de género» desde distintos actores antigénero, entre los que estaría la Iglesia Católica. La revisión de sus discursos, acciones y estrategias nos permite clarificar este término de «ideología» y, a su vez, dar cuenta de cómo hoy en día el género es un concepto político en disputa en nuestra sociedad, ya no tanto en el interior de la teoría feminista sino entre ciertos grupos contrarios al reconocimiento de los derechos de las mujeres y del colectivo LGTB. Para ello, también tomamos en cuenta la perspectiva de grupos católicos practicantes críticos que impulsan un mayor acercamiento entre la religión y los problemas sociales contemporáneos. Palabras claves: Género, catolicismo, ideología de género, religión. Resumo A disputa do género no Estado espanhol a partir da análise do ativismo católico O desenvolvimento das políticas de género pelo Estado espanhol fez com que diferen-tes atores sociais e políticos antigénero, como a Igreja Católica, encetassem uma disputa em torno da chamada " ideologia de género ". A revisão dos seus discursos, ações e estratégias permite-nos clarificar o sentido do termo " ideologia " e, ao mesmo tempo, explicar como o género é hoje um conceito político em disputa na nossa sociedade, já não tanto no interior da teoria feminista, mas em certos grupos contrários ao reconhecimento dos direitos das mulheres e das pessoas LGBT. É também tida em conta a perspetiva de grupos católicos praticantes críticos que promovem uma relação mais próxima entre a religião e os proble-mas sociais contemporâneos. Palavras-chave: Género, catolicismo, ideologia de género, religião. Abstract The gender dispute in the Spanish state from the analysis of the Catholic activism Since the development of gender policies by the Spanish government, different social and political actors, including the Catholic Church, have been discussing the so-called «gender ideology». The revision of these anti-gender discourses, actions and strategies allows us to clarify the term «ideology» and, in turn, to explain how gender has become a political concept in dispute in our society, not only within feminist theory, but within cer

Péter Pázmány’s Process of Enquiry. His Family, Catholicisation, Missions. (With the Papers of the Pázmány–Tholdy Archives) (CVH II/6), revealed, translated and with accompanying study and documents edited by Péter Tusor, Budapest–Rome 2017. pp. 462. + 3 suppl. (2 pictures, 1 map) Digital supplements: http://institutumfraknoi.hu/repositorium/frascati

The volume is decisively of biographical, prosopographical and genealogical nature. The source that serves as its basis combines traditional historical genres, occasionally with microphilological thoroughness. By being connected with the illustrious historical discourse of the Pázmány-research it presents how and in what measure the processus informativus, this unique and important sequential type of source of the Vatican, can be exploited and give an excess to the existing researches and Hungarian sources. Nonetheless, the perspectives that the Italian private archives can offer in order to make Hungarian history better known (and understood) are presented.

The possibility of the further scientific exploitation is primarily connected to the Pázmány-research, as well. The specified and modified data of certain careers and the family circumstances can be reflected in his literary work. It remains the task of the history of literature to re-read the works of Pázmány – following the method of Miklós Őry – and to find bases along newer biographical results, or even to raise objections. The same is held to our observations concerning his literary work.

The analysis of the archive of the Pázmány–Tholdy family, revealed through research, their documents’ richness in data and the nature of the historian’s narrative, which relies upon those data and radically diverges from the text of the verbal-analysis proves that the process and the family archive practically “talk at cross purposes”. The one does not cover the lack of the other. Moreover, they complement each other. The famous phrase of László Fejérpataky: “The history of Hungary cannot be written without the knowledge of the archives of Italy and mainly the Vatican”, is current, however, not primarily due to the loss of data in Hungary, since that is irrecoverable. The phrase is relevant, because the archives of Italy (could) preserve such data for us that can be unreachable in Hungary even under ideal source conditions.

The volume is of interest of both the professional and wider circle of readers due to the revealment of primary sources and the conducted basic research. The testimony of the witnesses (for example of such well-known persons that Bálint Lépes and Lőrinc Ferenczffy) of September 1616 about Pázmány and his career to the archbishopric chair can be read in the volume also in Hungarian translation. Their words reveal the family of Pázmány, his catholicisation, his studies in Kolozsvár and his missionary and polemical activity. In the presentation of Pázmány’s role appears the world of transition from Reformation to Counter Reformation from a so far unknown aspect. The documents of the newly revealed Pázmány-Tholdy family archives lead us to the ambiance of Várad of the 1570s and 1580s. The everyday life of the nobles of this country of Calvinist majority, that had been since some decades already Protestant, comes alive due to the documents of the Protestant Pázmánys and the Catholic Tholdys. That milieu, in which Pázmány lived as a child and returned occasionally as a student of Kolozsvár before at the age of 18 he left forever his fatherland. The ancestors of the Pázmánys, the lawsuits between members of the family, the masterfulness and gaining of estates of the ambitious father, Miklós, and the financial conditions of the family are also outlined. In connection with the investigation of a murder case the decaying estate and the inhabitants of Panasz, who were mostly the serfs of the Pázmánys, evoke the world of the village. The most interesting Hungarian language sources can be found in the Appendix in their full length. In addition to the genealogical, biographical and family history data they prove us also that the religious movements of the mid-16th century left the late-medieval, humanist-legal culture of Várad fundamentally untouched and they did not bring any basic change in the family strategies motivated by the possibilities of social rise.

-----------------------

Kánoni kivizsgálás Pázmány Péterről. Családja, katolizálása, misszionálása. (A Pázmány–Tholdy archívum irataival) (CVH II/6), feltárta, fordította, kísérő tanulmánnyal és dokumentumokkal közreadja Tusor Péter, Budapest–Róma 2017. 462 p. + 3 melléklet (2 kép, 1 térkép). Digitális képmellékletek: http://institutumfraknoi.hu/repositorium/frascati

A kötet meghatározóan biográfiai, proszopográfiai és genealógiai jellegű. Az alapjául szolgáló forrás természetéből fakadóan hagyományos történeti műfajokat ötvöz, esetenként mikrofilológiai alapossággal. A Pázmány-kutatás nagy múltú történeti diskurzusához kapcsolódva azt mutatja be, hogy a kánoni kivizsgálási eljárás jegyzőkönyve, e sajátos, fontos szeriális vatikáni forrástípus hogyan és milyen mértékben hasznosítható, ad többletet az eddigi vizsgálatokhoz és a hazai forrásokhoz. Valamint hogy az olaszországi magánlevéltárak milyen perspektívákat kínálnak a magyar történelem jobb megismerése (és megértése) terén.

A további hasznosítás lehetősége is elsődlegesen a Pázmány-kutatáshoz kapcsolódik. A pontosított, módosított életpályaadatok, családi körülmények visszatükröződhetnek irodalmi alkotásaiban. Az irodalomtörténet feladata marad, hogy Őry Miklós módszerét követve újraolvassa Pázmány műveit és támpontokat találjon az újabb biográfiai eredmények mentén, netalán ellenvetéseket támasszon. Ugyanez áll az írói munkásságára vonatkozó megfigyelésekre.

A Pázmány–Tholdy család kutatás során feltárt archívumának feldolgozása, iratainak adatgazdagsága, a rá alapuló történészi narratívának a jegyzőkönyv-elemzés szövegétől gyökeresen eltérő jellege azt bizonyítja, hogy a jegyzőkönyv és a családi levéltár gyakorlatilag „elbeszélnek egymás mellett”. Az egyik nem feledtetheti a másik hiányát. Sokkal inkább kiegészítik egymást. Fejérpataky László híres mondása: „Egyáltalában Magyarország történelmét az olaszországi, s első sorban a vatikáni levéltárak ismerete nélkül megírni nem lehet”, következésképpen nem az itthoni adatpusztulás miatt érvényes elsősorban. Ezt semmi nem pótolhatja. Sokkal inkább amiatt, mert Itália archívumai olyan információkat őriznek, őrizhetnek meg számunkra, melyek idehaza még ideális forrásviszonyok között is jószerével elérhetetlenek lennének.

A kötet, eredeti forrásfeltárása, alapkutatás jellege mellett nemcsak a szakmai, hanem a szélesebb olvasói kör érdeklődésére is számot tarthat. A Pázmányról, az érseki székig megtett életútról szóló 1616. szeptember végi tanúvallomások (például olyan ismert személyeké, mint Lépes Bálint, Ferenczffy Lőrinc) magyar fordításban is olvashatóak. A kortársak szavaiban megidéződik Pázmány családja, katolizálása, a kolozsvári tanulmányai, térítői, hitvitázó tevékenysége. Pázmány szerepének egykorú bemutatásában a reformáció/ellenreformáció átmenetének világa jelenik meg eddig ismeretlen tükörben. A családi levéltár, az szintén újonnan feltárt Pázmány–Tholdy-archívum iratai az 1570-es, -80-as évek Váradjának és környékének világába vezetnek el. Az ekkorra már egy-két évtizede protestáns, református többségű vidék középnemességének mindennapjai elevenednek meg a protestáns Pázmányok és a katolikus Tholdyak iratainak köszönhetően. Az a miliő, melyben Pázmány Péter gyerekként élt, kolozsvári diákként vissza-visszatért, mielőtt 18 évesen végleg elhagyta volna szülőföldjét. Feltárulnak előttünk a Pázmányok ősei, a családon belüli perek, a feltörekvő apa, Miklós birtokszerzései, hatalmaskodásai, a család anyagi viszonyai. Egy gyilkossági eset nyomozása kapcsán a hamarosan elpusztuló birtok, Panasz lakói, többségükben a Pázmányok jobbágyai idézik meg a falu világát. Az érdekesebb, magyar nyelvű források a függelékben teljes szövegükben is megtalálhatóak. A genealógiai, életrajzi és családtörténeti adatokon túlmenően azt is bizonyítják számunkra, hogy a 16. század derekának vallási mozgalmai alapjaiban érintetlenül hagyták Várad késő-középkori humanista-jogi jellegű kultúráját, és a felemelkedésre törekvő családi stratégiákban nem hoztak alapvető változást.

Hungary and the Holy See of Rome II. Hungarian Historical Researches of the 21th Century in the Vatican (CVH I/15), ed. by Péter Tusor–Kornél Szovák–Tamás Fedeles, Budapest–Rome 2017. pp. 436 + 11 suppl. (7 pictures printed on coated paper, 4 maps)

The volume gives a scientific plan to the forthcoming five years of the HAS-PPCU Vilmos Fraknói Vatican Historical Research Group that focuses on the Hungarian historical research in the Vatican and was established in 2017 as an organic continuation of the Impetus research group. It contains the lectures-turned-studies of the “Hungarian Historical Researches of the 21th Century in the Vatican” symposium of the VIIIth International Hungarology Congress organised by the Impetus research group on the 23rd August 2016.

The chronological and thematic order of the volume’s writings clearly outlines the planned focus and directions of the research group’s researches. The first five studies examine late medieval subject. Ágnes Maléth analyses the diplomatic relations between Charles I and the papal court in the light of sources from the Vatican Archives. Tamás Fedeles provides input to the work of the papal tax collectors by the presentation of the operation of one of them: Péter, son of István, whose person is well-known both for the Hungarian and the Polish research. Kornél Szovák examines how the Turkish question appeared in the supplications handed in the Roman Curia in the fifteenth century. Gábor Nemes processed the late medieval presence of laics and priests from the diocese of Győr in Rome leaning on various curial types of sources. Finally, the study of Bálint Lakatos provides insight into the ceremonial hierarchy of the papal court, in which he examines the place of Hungary.

The focus of the next six studies is the Early Modern Age. Viktor Kanász outlines his plan to reveal the Vatican sources concerning the curial process of György Fráter’s murder, with which he desires to settle the long-standing debt of the Hungarian historiography. Similarly, Péter Tusor drafts the details of his project about the methodical exploitation of the verbals of the seventeenth century canonical examinations. Tamás Tóth deals with this subject for the eighteenth century. Tamás Kruppa analyses the relations of politics and religion in the early seventeenth century on the basis of the works and correspondence of the Jesuit Giovanni Argenti. Béla Vilmos Mihalik also presents a diplomatic subject: the connections of the Holy See and the Court of Vienna at the end of the 17th century, at the time of the Roman legation of Count Georg Adam von Martinitz. Gábor Kisvarga outlines the plan to publish the monograph of Ferenc Galla, which survived in a manuscript, on the missions in the territory under Turkish rule.

The last four studies delineate the third main direction of the investigations of the research group; the Hungarian historical researches in the Vatican about the twentieth century. Krisztina Tóth presents the point of view of the Holy See about the Hungarian royal right of patronage at the turn of the 1920s through the protocols of the Congregation for Extraordinary Ecclesiastical Affairs. Máté Gárdonyi reveals the documentary value of the renewed ad limina reports submitted already not to the Congregation of Council, but to the Consistorial Congregation. Tamás Véghseő provides interesting additions to the problems of the consolidation of the Hungarian Greek Catholics after the Treaty of Trianon in his source publication. Ultimately, Lilla Fehér unfolds a chapter of the history of the emigration in Rome after 1945: the attempt to establish the Saint Stephen Academy.

The volume is supplemented by rich source material, charts and maps published at the singular studies, pictures, summaries in English and an index.

------------------------------

Magyarország és a római Szentszék II. Vatikáni magyar kutatások a 21. században (CVH I/15), szerk. Tusor Péter–Szovák Kornél–Fedeles Tamás, Budapest–Róma 2017. 436 p. + (11 melléklet (7 p. műnyomó képmell., 4 térkép)

A kötet a Lendület-kutatócsoport szerves folytatásaként 2017-ben megalakult, a vatikáni magyar történeti kutatásokat működése középpontjába állító MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport számára ad szakmai prognózist az elkövetkezendő öt évre. Alapjául a 2016. augusztus 23-án a pécsi VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Lendület-kutatócsoport által szervezett Vatikáni magyar történeti kutatások a 21. században szimpóziumán elhangzott előadások szolgálnak.

A tanulmányok kronológiai, tematikai rendje körvonalazza a kutatócsoport tervezett kutatásainak súlypontját, irányait. Az első öt tanulmány késő középkori témát vizsgál. Maléth Ágnes I. Károly és a pápai udvar közötti diplomáciai kapcsolatokat elemezi vatikáni levéltári források fényében. Fedeles Tamás a pápai tizedszedők munkájához szolgál adalékkal, a magyar és a lengyel kutatás számára egyaránt ismert pápai adószedő, István fia Péter kollektori működésének bemutatásával. Szovák Kornél azt vizsgálja, hogyan jelent meg a török kérdés a 15. században a pápához benyújtott folyamodványokban, az ún. szupplikációkban. Nemes Gábor a győri egyházmegyés hívek és papság késő középkori római jelenlétét dolgozza fel különféle kuriális forrástípusokra támaszkodva. Végül Lakatos Bálint tanulmánya a pápai udvar ceremoniális rangsorába enged betekintést, melyben Magyarország helyét vizsgálja.

A következő hat tanulmány súlypontját a kora újkor adja. Kanász Viktor Fráter György kuriális perére vonatkozó szentszéki források feltárásának tervét vázolja, mellyel a historiográfia régi adósságát igyekszik törleszteni. Hasonlóképpen Tusor Péter, aki a 17. századi kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek módszeres kiaknázásának tervét vázolja fel. Ehhez kapcsolódik Tóth Tamás írása, aki ugyanezt a témát a 18. század vonatkozásában körvonalazza. Kruppa Tamás Giovanni Argenti jezsuita művei és levelezése alapján vizsgálja politika és vallás kapcsolatát a 17. század elején Erdélyben. Szintén diplomáciai témát mutat be Mihalik Béla Vilmos: a Szentszék és a bécsi udvar kapcsolatát a 17. század végén, Georg Adam von Martinitz gróf római követsége idején. Kisvarga Gábor Galla Ferencnek a hódoltsági missziókról írt kéziratban maradt munkája kiadásának tervét vázolja.

Az utolsó négy tanulmány a kutatócsoport harmadik fő kutatási irányát a 20. századra vonatkozó szentszéki magyar kutatásokat körvonalazza. Tóth Krisztina a Szentszéknek az 1920-as évek fordulóján magyar királyi főkegyúri joggal kapcsolatban elfoglalt álláspontját ismerteti a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja jegyzőkönyvein keresztül. Gárdonyi Máté a megújított, és már nem a Zsinati, hanem a Konzisztoriális Kongregációhoz benyújtott ad limina jelentések forrásértékét mutatja be. Véghseő Tamás forrásközlésében a görögkatolikusság Trianon utáni konszolidációjához ad érdekes adalékokat. Végül Fehér Lilla az 1945 utáni római emigráció történetének egy fejezetét, a Szent István Akadémia létrehozására tett kísérletet tárja fel.

A kötetet az egyes tanulmányoknál közölt gazdag forrásanyag, táblázatok, térképek, képanyag, illetve angol nyelvű összefoglalók és mutató egészíti ki.