Az orosz-ukrán háború tapasztalatai

Őze Zoltán alezredes: Az orosz-ukrán háború tapasztalatai „Oroszországnak csupán két szövetségese van: a hadsereg és a flotta.”- Vlagyimir Putyin Bevezetés 2014 tavasza óta tart a fegyveres konfliktus Ukrajna és az Oroszországi Föderáció között. Ami egy relatíve vértelen beavatkozással indult a Krím-félszigeten, egy máig befejezetlen, komoly fegyveres konfliktussá nőtte ki magát Kelet-Ukrajnában. Ez a háború tele volt meglepetésekkel. Először is még a legjobb biztonságpolitikai szakértők sem gondolták 2013-ban, hogy Európában hamarosan területszerző háború fog lezajlani, ráadásul újra felerősödik a kelet-nyugat szembenállás, megidézve a hidegháború atmoszféráját. Másodszor Nyugaton nagyon kevesen szenteltek figyelmet az orosz „új generációs” vagy más néven „hibrid” hadviselésnek, még a NATO-t is váratlanul érte ennek ukrajnai manifesztálódása. A harmadik meglepetés, hogy mind az Európai Unió, mind az USA milyen kevés erőfeszítést tett katonai szemszögből Ukrajna támogatására, pedig a harcok egyre nagyobb területekre terjedtek ki, és kisebb-nagyobb intenzitással már évek óta tartanak.[1] A cikk célja a szomszédos országban zajló újfajta háború tapasztalatainak ismertetése. A konfliktus teljes körű katonai aspektusának feltárása érdekében bemutatásra kerülnek a szemben álló felek stratégiái, a főbb hadműveletek tapasztalatai, valamint a harcászati, haditechnikai újítások. A mű döntően Phillip A. Karber írása [1] alapján készült. Stratégiai tapasztalatok Ukrán stratégia: Az önálló ukrán állam megalakulása után több időszakra tagolódik Ukrajna története. Ennek egy jelentős időszaka az EU-hoz, NATO-hoz csatlakozásra való törekvésről szólt. Ezeket a külpolitikai célokat támogatta az ukrán haderő nemzetközi szerepvállalása és mindazok a politikai és katonai erőfeszítések, hogy nyugati garanciákat kapjon függetlensége megőrzése érdekében. Azonban az egykor legnagyobb létszámú ex-varsói szerződésbeli hadsereg létszáma folyamatosan csökkent, a modernizáció luxusát a meglévő katonai büdzsé keretei kivitelezhetetlenné tették. [1] Nem volt előre látható biztonsági fenyegetés, sem anyagi források a hadsereg modernizálására, akkor hát minek bajlódni a stratégiával? [1] A Janukovics-rezsim bukása után, amikor az oroszok váratlanul megszállták a Krím-félszigetet, csapatösszevonásokat hajtottak végre az orosz-ukrán határon, és aktívan támogatták a kelet- ukrajnai konfliktust, az ukránoknak hirtelen két hónap alatt kellett volna bepótolni az elvesztegetett 20 évet. [1] A Krím –félsziget elcsatolásakor Ukrajnának nem volt hatékony stratégiája, csak egy elavult hadserege. 1 Orosz stratégia: 1999-ben egy volt KGB-ügynök, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin került hatalomra Oroszországban, és 2005-ös híres kijelentése, miszerint „a Szovjetunió összeomlása a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája volt” előrevetítette a változásokat az Európai biztonságpolitikában. [11] Történelmileg a legfontosabb orosz védelmi stratégia a potenciális ellenfélnek az orosz határoktól való távoltartása, mely még Nagy Péter cár idejére vezethető vissza. A XVII. és XVIII. század fordulóján hatalmon levő uralkodó szerint Oroszország csak akkor van biztonságban, ha a környező országokat behódoltatja, így előzve meg bármilyen közvetlen támadást Moszkva ellen. (Az elv hatékonyságát mind Napóleon, mind Hitler megtapasztalhatta.) Tény, hogy napjainkban a NATO körülbelül 160-km-re van Szentpétervártól, míg ez a távolság a Szovjetunió idejében 1600 km volt. [8] Ezek alapján érthető, hogy egy nyugatbarát Ukrajna az orosz nagyhatalmi érdekek szempontjából elfogadhatatlan opció. Az ukrajnai beavatkozás mögött egy – a csecsen és Grúzia elleni háborúk tapasztalatai alapján modernizált [5] – orosz hadsereg állt, a „Geraszimov-doktrína” elvei szerint alkalmazva. Az elnevezés alapja az orosz vezérkari főnök 2013 márciusában publikált cikke, amelyet sokan forradalmi jelentőségűnek, a hibrid háború mérföldkő jellegű megalapozásának tekintettek. Valójában azonban az orosz új generációs hadviselés koncepciója hosszú, szerves fejlődési folyamat eredménye, amelyben Geraszimov írása csak egy láncszem (és nem is az utolsó!), annak ellenére is, hogy az írás az ukrajnai háborúnak köszönhetően szokatlanul nagy nemzetközi figyelmet kapott. Érdekesség, hogy a narratíva mindvégig defenzív, azaz a tábornok nem arról ír, hogy Oroszországnak hogyan kell hadat viselnie, hanem hogy szerinte a Nyugat hogyan háborúzik. [10] Az orosz hibrid hadviselés legfontosabb sajátossága a katonai és nem katonai elemek minden korábbinál szorosabban koordinált alkalmazása. A nem katonai eszközök közé beletartozik a diplomáciai és gazdasági nyomásgyakorlás, titkosszolgálati és különleges műveletek, kibertámadások, bűnözői csoportok felhasználása és a lélektani, információs műveletek is, amelyre a hagyományos és elektronikus média is felhasználandó. [10] A hibrid hadviselés azonban nem valamiféle csodafegyver: nem helyettesíti a katonai erőt, éppen csak annak egy újfajta alkalmazását jelenti, kombinálva a megtámadott állam és társadalom nem katonai gyengeségeinek hatékony kihasználásával. Amennyiben a katonai támadás veszélyét sikerül elhárítani, úgy azonnal jelentősen szűkül a hibrid támadó által felhasználható eszközök spektruma. [10] Ukrajnában azonban minden feltétel adott volt a hibrid hadviselésben rejlő lehetőségek kiaknázására. 2  Hagyományos hadviselés módszerei Új hadviselési módszerek  katonai műveletek megkezdése a  a haditevékenységek megkezdése a hadászati szétbontakozást követően csapatok békeidőszaki erőivel; (hivatalos hadüzenet); (egyáltalán nincs hivatalos hadüzenet);  nagy csapatcsoportosítások frontális  az összhaderőnemi csoportosítások összecsapásai, amelyek alapját a manőverező, kontaktus nélküli szárazföldi csapatok képezték; műveletei;  az ellenség élőerőinek és tűzeszközeinek  az ellenség katonai-gazdasági pusztítása, terepszakaszok és körzetek potenciáljának gyengítése a kritikus birtokbavétele, az ellenség területeinek objektumok és infrastruktúra azonnali elfoglalása; pusztításával;  az ellenség szétverése, a gazdasági  a nagy pontosságú fegyverrendszerek, potenciáljának a megsemmisítése; különleges műveleti erők, valamint új  harctevékenységek a földön, a levegőben fizikai elvek alapján működő és a vizeken; fegyverrendszerek tömeges alkalmazása;  a csapatok (erők) vezetése szigorú  civil és katonai intézkedések aránya 4:1; hierarchikus struktúrákban.  egyidejű ráhatás az ellenség haderejére és iparára a hátországban is;  a katonai műveletek minden szférában (az információs térben is);  a közvetlen katonai műveletekkel egy időben aszimmetrikus és nem lineáris (nem közvetlen) műveletek végrehajtása  a csapatok és erők, fegyverrendszerek irányítása és vezetése az egységes információs térben. 1. táblázat : A fegyveres konfliktusok változásai Valerij Geraszimov tábornok, orosz vezérkari főnök szerint [4;8;18] Az új orosz stratégia kivitelezése annyira zseniális volt, hogy mire az ukránok rájöttek, hogy „már a spájzban vannak az oroszok”, gyakorlatilag elvesztették az egész Krím-félszigetet. Ahogy Marcin Zaborowski, a Lengyel Intézet nemzetközi osztályának igazgatója egy NATO interjúban megjegyezte, „az oroszok nagyon okosak voltak, hogy őszinte legyek túljártak az eszünkön.” [21] 3  Hadműveletek tapasztalatai Mozgósítás és szemben álló erők Míg a Krím- félsziget elcsatolása néhány hét alatt egyetlen puskalövés nélkül sikerült 2014 tavaszán1, addig a Kelet-Ukrajnai zavargások egy hosszan elhúzódó fegyveres konfliktussá alakultak. Április 15-én ugyanis, dacára annak, hogy az orosz hadgyakorlatok folyamatosan zajlottak a határ mentén, és mindvégig a levegőben volt az orosz támadás veszélye, a kijevi kormány úgy döntött, hogy reguláris fegyveres erőket vet be a szakadárokkal szemben, és megkezdődtek az ún. „terrorellenes műveletek”2. [10] Az ukrán hadsereg a nyilvánvaló nehézségek – elavult szervezeti struktúra, modernizáció elmaradása, gyorsreagálású készenléti erők hiánya- ellenére a legnagyobb mozgósítást hajtotta végre Európában a II. világháború óta és 15 dandárt mozgatott a térségbe, hogy stabilizálja a régiót. [1] A határ közelében gyakorlatozó orosz elrettentő erők nagysága meghaladta a 40.000 főt. [19] Az elrettentés annál is inkább hiteles volt, mert a 2008-as grúziai háború a gyakorlatban is megmutatta, hogy Oroszország kész és képes saját állampolgárainak védelmére hivatkozva hagyományos háborút kezdeni egy gyengébb szomszédja ellen. [10] Ukrajna Oroszország 160.000 Aktív állomány létszáma 766.055 234 Harci repülőgépek száma 3.547 92 Helikopterek száma 1.237 2.809 Tankok száma 15.398 8.217 Páncélozott harcjárművek száma 31.298 1.302 Önjáró lövegek száma 5.972 1.669 Vontatott lövegek száma 4.625 625 Mozgatható rakéta-sorozatlövő rendszerek 3.793 száma 4.88 milliárd Védelmi kiadások összesen 46.6 milliárd dollár dollár 2. táblázat Az ukrán és az orosz haderő számokban [2] Bár Moszkva hivatalosan sosem ismerte el, hogy – a Krímmel ellentétben – bármilyen köze volna a kelet-ukrajnai szeparatista mozgalomhoz, az orosz támogatás mégis a kezdetektől 1 A Krímben Oroszország alig tízezer katonával, egyetlen célzott lövés leadása nélkül győzte le a félszigeten állomásozó 16.000 fős ukrán fegyveres erőt, miközben a legnehezebb alkalmazott fegyver a BTR-80-as könnyű páncélozott szállító harcjármű volt. [10] 2 Az elnevezésre jogi okból volt szükség: azzal ugyanis, hogy a szakadárokat és az őket támogatókat terroristának bélyegezték, lehetővé vált a fegyveres erők belföldi alkalmazása, ami egyébként csak hadiállapot esetén lett volna lehetséges. Ez utóbbit viszont Kijev politikai okból el akarta kerülni, fő- képp azért, hogy a lépéssel ne igazolja a „polgárháborúba süllyedő Ukrajnáról” szóló orosz hivatalos retorikát. [10] 4 egyértelmű volt. A donyecki és luhanszki szeparatista mozgalom leghatékonyabb erőit orosz fegyverekkel harcoló, orosz felszerelést, katonai járműveket használó és gyakran azonosítók nélküli, de orosz típusú egyenruhát viselő, igen magas szintű kiképzésben részesült – a moszkvai diskurzus szerint következetesen helyi ellenállóknak nevezett, valójában azonban döntő többségükben Oroszországból érkezett – fegyveresek alkották.3 2014 augusztusában pedig, amikor az ukrán hadsereg nyerésre állt – szintén felségjelzés nélkül – megjelentek az orosz reguláris erők. [10] Kezdeti ukrán sikerek Miután az átmeneti béketárgyalások kudarcot vallottak, 2014 nyarán egy átfogó ukrán hadművelet indult meg a lázadók ellen. A hadműveletnek három fő célja volt: egyrészt csökkenteni a szeparatisták területi bázisát, főleg azokban a térségekben, ahol kevesebb támogatást élveztek, másrészt lezárni az orosz-ukrán határt elvágva ezzel a szakadárok utánpótlási vonalait, másrészt éket verni a lázongó Luhanszk és Donyeck megyék közé. Szlovjanszki csata: 2014. július elején az Ukrán Különleges Erők és a 95. Légi Deszant Dandár közös erővel egy gyors, döntő ütközetben visszafoglalta a Donyeck harmadik legfontosabb városát. Egy 60 főből álló különleges alakulat, beszivárgott a város központjába. Mikor a szakadárok észrevették, hogy valakik bejutottak az állásaik mögé, azonnal felvették a harcot a betolakodókkal. Közben a 95. dandár erői elkezdték körülzárni a várost, a szeparatisták soraiban pánik lett úrrá, attól való félelmükben, hogy elvágják őket az utánpótlási vonalaiktól. A kutyaszorítóba való kerüléstől való félelmükben állásaikat hátrahagyva 50 kilométerre vonultak vissza a várostól. A hatalmas siker még az ukrán erőket is meglepte. [1] Zubrowski „portya”: 2014. augusztus elején a 95. Légi Deszant Dandár az ismert történelem legnagyobb, ellenséges vonalak mögötti portyáját hajtotta végre. [1] A 95-ös volt Ukrajna legütőképesebb alakulata, amit nyár közepére még meg is erősítettek két zászlóaljnyi lövészpáncélossal, egy harckocsi zászlóaljjal és egy önjáró tüzér zászlóaljjal. Az ereje teljében lévő gépesített dandár század erejű kötelékre szétbontakozva morzsolta fel a szeparatisták állásait egészen az orosz határig, kettévágva ezzel a két „Népi Köztársaságot” [1] Az ukrán egység ezután visszafordult, és megtisztított mintegy 200 km hosszú területet Donyeck megye déli határán, felszabadítva néhány körülzárt ukrán helyőrséget is (mint például a Luhanszk reptéren csapdába esett 25. Légimozgékonyságú Dandár), majd visszatért a portya kezdőpontjára, Szlovjanszk közelébe. A dandár összesen mintegy 450 km-t tett meg, többségében ellenséges vonalak mögött. [1] A hadművelet során, hogy elkerüljék a civil áldozatokat, a tüzérség és a páncélos erők csak minimális mértékben kerültek bevetésre, emiatt elhúzódtak a főként a gyalogság részvételével zajló harcok a falvakban és városokban. A Mihail Zubrowski ezredes vezette portya éket vert Luhanszk és Donyeck megye közé, és részben visszaszerezte az ellenőrzést az orosz-ukrán határon. [1] A sikeres ukrán fellépés hatására, az oroszok július közepén elkezdték a határ túloldaláról indított tüzérségi csapásokkal gyengíteni az ukrán erőket. Hat hét alatt 53 tüzérségi csapást mértek 40 különböző célpontra. Ezek közül a legnagyobb pusztítást a zelenopillyai okozta, két ukrán gépesített lövészzászlóaljat tizedelve meg. [1] 3 Orosz részről 2014. augusztus közepéig csak néhány százfőnyi különleges alakulat és legfeljebb 10-15.000 önkéntes, zsoldos, pár tucat félreguláris egység vehetett részt az összecsapásokban. [10] 5  1. kép: Hadműveleti térkép az ukrán offenzíva utáni helyzetről [3] Az orosz „Birodalom visszavág” Az ukrán offenzíva hatására a szeparatisták mindenhol védekezésre és hátrálásra kényszerültek, majd 2014 nyarán ez a kétségbeesett védekezés hirtelen offenzívába csapott át. A világ hamarosan ráébredt, hogy nem a fellázadt kelet-ukrajnai bányászok és traktoristák váltak egy csapásra a katonai stratégia mestereivé. Ilovajszki csata: 2014 augusztusának utolsó hetében, amikor már szinte biztosnak látszott az ukrán győzelem, 6 orosz zászlóalj harccsoport lépte át a határt, hogy hátba támadja a mit sem sejtő ukrán erőket. Az intervenciós erő átgázolt a meglepett és az előző hetek tüzérségi csapásai által meggyengített ukrán könnyű és gépesített lövész zászlóaljakon. Az oroszoknak kevesebb, mint egy héten belül sikerült csatlakozniuk a donyecki szeparatistákhoz, ráadásul körülzárták az Ilovajszk közelében állomásozó reguláris és önkéntes ukrán harcoló erőket. A fokozódó pánikban, az ukrán 51. Gépesített Dandár kapta feladatul, hogy biztosítsa az ukrán erők visszavonulását a területről, de a tapasztalatlan parancsnokok és frissen sorozott újoncok elmenekültek még azelőtt, hogy egyáltalán harcba keveredtek volna az inváziós erőkkel.4 Bár Putyin szabad elvonulást ígért a csapdába esett katonáknak, ígéretét mégsem tartotta be. A visszavonuló ukrán erők olyan masszív tüzérségi tüzet kaptak , hogy kénytelenek voltak gyalog 4 A kudarcért a dandár vezetését bebörtönözték gyávaságért, az alegységet feloszlatták [1] 6 menekülni, hátrahagyva felszereléseiket és sebesültjeiket. A szeparatisták a sebesültek egy részét agyonlőtték, más részét fogságba estették, akik közül a kevésbé szerencséseket megkínozták. [1] Mariupoli csata: 2014 augusztusában orosz zászlóalj harccsoportok lépték át a Rostov- Mariupol autópályán keresztül az orosz-ukrán határt, és megtámadták a Novoazovszkot védő ukrán gépesített lövész zászlóaljat. Egy „top-attack” és „termobárikus” töltetű sorozatvetőkkel végrehajtott tűzcsapást követően az orosz T-72B3 és T-90 harckocsi századok legyőzték az ukrán erőket, ezzel szabaddá vált az út Mariupol kikötőjéig. A városban beásott védők azonban erőteljes tüzérségi támogatással megállították a külvárosban az orosz előrenyomulást. [1] A sikerhez az is hozzájárult, hogy ennyire délen már minimális volt a szeparatista erők jelenléte és támogatása. Csata a luhanszki repülőtérért: 2014 tavaszán, mikor a szeparatisták elkezdtek városokat és falvakat elfoglalni Kelet-Ukrajnában, az ukrán állami vezetés úgy döntött, hogy légi deszant dandárjaival megvédi a térség két fő repülőterét, a donyeckit és a luhanszkit. Ezek az alakulatok ütőképesnek számítottak, de csak könnyűfegyverzettel rendelkeztek, páncélos erők és nehéztüzérség híján kénytelenek voltak tétlenül nézni, ahogy körülöttük a szeparatisták kezére kerül minden. Luhanszkban a légi utánpótlás óriási nehézségekbe ütközött, miután az oroszok elkezdtek tömegesen légvédelmi eszközöket telepíteni a térségbe, és sikeresen megsemmisítettek egy katonai légi szállítmanyt. Luhanszk ugyan időlegesen fel lett szabadítva a Zubrowski „portya” során, de az utánpótlás kérdése továbbra is megoldatlan maradt. 2014. szeptember elején az oroszok nehéztüzérségi támadást indítottak a reptér ellen, egy páncélos roham előkészítéseként. Menteni próbálva a helyzetet az ukránok az 1. Páncélos Dandárt küldték a helyőrség felszabadítására, de a 40 éves T-64-es ukrán tankok alulmaradtak a modernebb orosz T-72B3 és T-90 tankokkal szemben. Az ütközet ugyan lehetőséget biztosított a légi deszant erőknek a visszavonulásra, de a veszteségek még így is jelentősek voltak. [1] Az oroszok a sikeres nyári offenzíva hatására 2015. január 17-én – fittyet hányva a Minszk I. fegyverszüneti egyezményre – erőteljes téli hadjáratba kezdtek. Csata a donyecki repülőtérért: Hasonlóan Luhaszkhoz, a repteret könnyű fegyverzetű ukrán légi deszantosok védték, de itt sikerült létrehozni egy nem túl stabil utánpótlási vonalat és tüzérségi támogatás is rendelkezésre állt. A jobb hadműveleti helyzet ellenére a nehéztüzérségi bombázás és az orosz páncélosok ostroma itt is megtette hatását, 240 napnyi sikeres védekezés után a szétlőtt terminál az ukrán védőkkel együtt az ukrán reményeket is maga alá temette. Az ukrán vezérkar itt is próbálta menteni a helyzetet egy északról és délről indított átkaroló hadművelettel, de a kapkodó vezénylés következtében a délen előretörő zászlóalj ráfutott a saját aknamezőjére, elveszítve ezzel technikai eszközeinek többségét. Emiatt a sikeresnek indult északi átkarolás is kudarcba fulladt. A reptér elvesztése után a védők beásták magukat a Donyecktől nyugatra elhelyezkedő falvak vonalában előkészített védelmi állásaikba, amit azóta is tartani tudnak. [1] Debalcevei csata: Az orosz nyári offenzíva hatására a debalcevei kiszögellést védők kelepcébe kerültek. Öthónapnyi sikeres védekezés után, a helység stratégiai jelentősége miatt az ukránok a visszavonulás helyett 8000 fővel megerősítették a pozícióikat. A téli hadjárat harmadik hetében a szünet nélküli támadások hatására az itt állomásozó erőket már három oldalról szorongatták a szeparatisták. Putyin ezt a számára kedvező helyzetet fel is használta a javában folyó Minszk II fegyverszüneti egyezmény tárgyalásakor. Épp a tárgyalások befejezése után egy héttel, újra mozgásba lendült az orosz hadigépezet. A nagy hatótávolságú orosz sorozatvetők tüze és a modernebb orosz tankok lehengerlő rohamai fejvesztett menekülésre késztették az ukrán erőket. Az ukrán 128. Gépesített Lövészdandár felszerelése teljesen 7 odaveszett, a katonák gyalogosan menekültek a környező erdőn keresztül. Hatalmas erőfeszítéssel a kiszögelléstől 30 km-re sikerült egy stabil védelmi vonalat kiépíteni, amely megállította az orosz előrenyomulást. [1;26] 2. kép: Hadműveleti helyzet az orosz intervenció után [3] Az orosz offenzíva sikere a pilóta nélküli repülőgépek (továbbiakban: UAV, Unmanned Air Vehicle) célfelderítéssel kombinált masszív-területre mért, nem precíziós- tüzérségi csapásokban, illetve az orosz páncélos erők fölényében rejlett. Az ukrán légierő, köszönhetően a korlátozott célfelderítésnek és a levegő-föld rakéták krónikus hiányának, még a konfliktus elején is csak csekély jelentőséggel bírt. Amint pedig az oroszok elkezdtek tömegesen légvédelmi eszközöket telepíteni a térségbe, az ukrán gépeket szó szerint kilőtték saját légterükből. 5[1;27] A 2015. február 12-én aláírt második Minszki fegyverszüneti megállapodás után a harcok intenzitása jelentősen csökkent, de a fegyvernyugvást ez az egyezmény sem hozta el. 5 A szeparatisták légvédelmi képességének egy szörnyű mementója a 2014. július 17-én, állítólag tévedésből lelőtt maláj BOENIG-777 utasszállító gép, mely 300 ártatlan civil halálát okozta. 8 Harcászati, hadi-technikai tapasztalatok A konfliktus legfontosabb harcászati, hadi technikai tapasztalatai a következőek:  Pilóta nélküli repülőgépek tömeges bevetése  A tüzérség pusztító képességének növekedése  Páncéltörő rakéták és harckocsik ellenforradalma  A páncélozott szállító harcjárművek hatékonyságának, szerepének csökkenése Pilóta nélküli repülőgépek tömeges bevetése A pilóta nélküli repülőgépek, vagy más néven drónok már egy ideje részei a modern hadviselésnek. Az orosz-ukrán háború ezek alkalmazásában is újat tudott mutatni. Bár a drónokat mindkét oldal használta, 2014. július közepétől az oroszok szinte elárasztották a légteret velük. A nyári offenzíva során legalább 14 különböző típust figyeltek meg, melyek 5 főbb kategóriára oszthatók [1]:  Nagyon nagy hatótávolságú stratégiai megfigyelő drón  Nagy hatótávolságú merevszárnyú drón az ukrán dandárok mögöttes területeinek felderítésére  Közepes hatótávolságú merevszárnyú drónok célpont megjelölésre, kevesebb, mint 15 perc válaszidővel összekapcsolva a Smercs és Uragan sorozatvető rendszerekkel  Rövid hatótávolságú merevszárnyú drónok összeköttetésben a BM-21 sorozatvetőkkel  Nagyon rövid hatótávolságú quad kopterek a védelem felderítésére és csapás utáni veszteségbecsléshez A drónok alkalmazásának orosz megközelítésében nem is a rengeteg típus és darabszám a meglepő, hanem az a képesség, hogy a szenzorok adatai alapján létre tudtak hozni egy valós idejű célpont azonosító rendszert a gyors, masszív, terület-alapú tüzérségi csapásokhoz.6 Ez a nyugati hadviseléstől teljesen eltérő szemlélet, mert a NATO inkább nagy hatótávolságú felderítő eszközként tekint a drónokra, eltekintve a kevés számú és nagyon drága csapásmérő típusoktól, mint például a Predator. Az orosz módszer három alappillérre épül: az UAV-k szenzoros felderítésére, a vezetés-irányítási rendszerre, és a készenlétben álló földi csapásmérő eszközökre.[1] 3. kép: Tu- 141 ukrán drón típus 6 2014 szeptemberében például az oroszok Mariupol térségében egy drón segítségével azonosítottak egy ukrán védelmi állást, majd az UAV megjelenését követően 15 percen belül elpusztították azt egy GRAD- BM 21 sorozatvető üteggel mért tűzcsapással. A csapást követően a drón ismét megjelent, hogy felmérje az ukrán veszteségeket. [1] 9 A tüzérség pusztító képességének növekedése A nem hivatalos statisztikák alapján a veszteségek kb. 85 százalékát tüzérségi tűz okozta mindkét oldalon. Ennek oka egyrészt a főleg orosz részről nagy számban alkalmazott új generációs „szétszóródó” (sub-munition)7, felülről támadó (top-attack), illetve termobárikus lőszertípusok, másrészről- a szintén az oroszoknál jelentkező trend- a tüzérségi eszközökön belül a sorozatvetők megnövekedett aránya (a korábban jellemző 20%-ról majdnem a duplájára 40%-ra). Míg a NATO tagországokban az önálló tüzérütegek általában dandár szinten jelennek meg, Kelet-Ukrajnában az orosz erőknél már a zászlóaljharccsoportok rendelkeztek ezzel a képességgel. Az orosz tüzérségi eszközök, mind számban, mind hatótávolságban felülmúlták az ukránokét. [1] Típus megnevezése Töltet űrmérete Hatótáv Lőszertípusok BM-21 GRAD (Jégeső) 40 db 122 mm rakéta 20 km hagyományos BM-21 1 GRAD 40 db 122 mm rakéta 30 km hagyományos, szétszóródó (Jégeső) 12 db 220 mm-es TOS-1 6 km termobárikus rakéta BM-27 URAGAN 16 db 220 mm-es hagyományos, szétszóródó, 35 km (Hurrikán) rakéta termobárikus BM-30 SZMERCS 12 db 300 mm-es hagyományos, szétszóródó, 90 km (Tornádó) rakéta termobárikus 4. táblázat: A konfliktusban használt főbb sorozatvető típusok [1] Az új típusú lőszerek és a sorozatvetők kombinációjának drámai hatását jól példázza a 2014 nyarán, Zelenopillya közelében az orosz termobárikus rakéták tűzében megsemmisült két ukrán gépesített lövész zászlóalj. 4. kép: BM 21 GRAD sorozatvető Páncéltörő rakéták és harckocsik ellenforradalma 7 Ezen lőszertípusok első generációját az USA rendszeresítette még az 1980-as években (sub-munitions, scattarable mines, DPCIM =Dual-purpose Improved Conventional Munitions). Mivel ezek alkalmazása a harmadik világ háborúiban sok járulékos veszteséggel járt, korlátozásukra nemzetközi egyezmény született. Bár sem az USA, sem Oroszország nem írta alá az egyezményt, az USA kormánya humanitárius okokból leállt a gyártásukkal. [1] 10 Az 1973-as Yom kippuri háború megmutatta, hogy a páncéltörő eszközökkel felszerelt gyalogság milyen hatékonyan tud fellépni a harckocsik ellen. Kelet-Ukrajnában, köszönhetően a modern páncéltörő eszközök („tandem” robbanófejes páncéltörő gránát, rakéta illetve „felülről támadó” gránátok) hiányának, megfordult ez a trend, a modernebb orosz harckocsikkal az ukránok régebbi típusú harckocsijai pedig nem tudták felvenni a versenyt. A konfliktus kezdetén a szeparatisták ugyanazokkal a harckocsi típusokkal rendelkeztek, mint az ukrán reguláris erők (T-64, korai T-72 modell, T-80, mindkét oldal felszerelte harckocsijait a robbanó reaktív páncélzattal8. 2014 nyár utolján az orosz offenzívával azonban megjelentek a fejlettebb harckocsi típusok, a T-72B 3 és a T-90. [27] A T-72B3 és a T-90-es technikai fölényét jól szemléltetik a veszteségarányok. Míg az ellenség azonos típusú T-72-eseivel sikerrel vették fel a harcot az ukránok, minden egyes modernizált T-72B3 orosz harckocsi képes volt 3 ukrán T- 72-est kilőni, mire harcképtelenné vált. A T-90-esek esetében még rosszabb a helyzet: ez már 6 ukrán T-72-es erejével ért fel, és mindezidáig nincs feljegyzés arról, hogy az ukránoknak akár egyet is sikerült kilőniük. A T-90-es századok megjelenése döntő momentum volt a luhanszki (2014. szept.), a donyecki (2015 jan.) és a debalcevei csatáknál (2015. febr.) is. Az ukránok 9M113 Konkursz (NATO: AT-5) páncéltörő rakétái hatástalanok voltak a T-90-esek aktív védelmével szemben (Aréna rendszer). Egyedül a tüzérség tudta távol tartani a modernizált orosz páncélosokat. 5. kép: T-90, az orosz páncélos csúcsragadozó Páncélozott szállító harcjárművek hatékonyságának, szerepének csökkenése A hidegháború vége óta a világ hadseregeiben egyre hangsúlyosabbá váltak a páncélozott szállító harcjárművek. Az orosz-ukrán háborúban tapasztaltak azonban erőteljesen megkérdőjelezik e harcjármű típusok túlélőképességét a modern háborúkban. A könnyű lövészpáncélosokat különösen megtizedelték a „szétszóródó” és a „termobárikus” típusú tüzérségi lőszerek. Ennek hatásai a harcmezőn is megmutatkoztak: az élőerő veszteségek olyan jelentősek voltak, hogy a katonák mindkét oldalon inkább a járműveken utaztak, mint benne. A támadásoknál jellemző volt, hogy a katonák inkább gyalogosan rohamoztak, a páncélozott szállító harcjárművek pedig távolabbról nyújtottak fedező tüzet, ahelyett hogy a gyalogsággal együtt nyomultak volna előre. 8 ERA=Explosive Reactive Armor 11  Összegzés Néhány éve még úgy tűnt, a NATO kezd teljesen kiüresedni. A szövetség európai tagjai egyre kevesebbet költöttek fegyverkezésre, míg az amerikai külpolitika egyre inkább a Közel-Kelet, majd Ázsia felé fordult. A szervezetet eredetileg 1949-ben éppen azért hozták létre, hogy ne engedjék a szovjet katonai terjeszkedést. Ahogy a NATO első főtitikára, Hastings Ismay az alapításkor fogalmazott, a NATO-nak három célja volt: „Az oroszokat kint, az amerikaiakat bent, a németeket pedig lent tartani”. [20] A NATO a Szovjetunió összeomlása után alapvetően együttműködő politikát alakított ki Oroszországgal, de az újjáéledt orosz nagyhatalmi politika új helyzetet teremtett. Az új orosz doktrína alapján vívott háború komoly kihívást jelent, mert a lényege, hogy az agresszió burkolt, és nem lépi át azt a határt, amely alapján a NATO-nak életbe kéne léptetnie az 5. cikkelyt. Azért mégsem lehet háborút indítani, mert az orosz tévé égbe kiáltó valótlanságokat állít.[7] A konfliktus élezése Oroszországgal nyilvánvalóan nem lehet cél, ugyanakkor az orosz katonai erő elrettentése kulcsfeladat, leginkább ott, ahol Oroszország fizikai közelsége a legjelentősebb veszélyt jelenti: a Baltikumban, Lengyelországban és Romániában. A 2014-es Wales-i Csúcson, a NATO az orosz agresszióra válaszul Készenléti Akciótervet (Readniess Action Plan) fogadott el, melynek egyik központi elemét alkotta a NATO Erőket Integráló Elemek (NATO Force Integration Unit – NFIU) kelet – európai térségben történő felállítása. A NATO Erőket Integráló Elemek alaprendeltetése egy markánsan megjelenő NATO jelenlét biztosítása, valamint a Nagyon Magas Készenlétű Összhaderőnemi Alkalmi Harci Kötelék (a továbbiakban: Very High Readiness Joint Task Force - VJTF) elemeinek és a követő erők gyors telepíthetőségének megteremtése. Magyarország is tevékeny szerepet vállal a Készenléti Tervben foglaltak megteremtésének terén, melynek hatására 2016. szeptember 1-től egy Székesfehérváron települő NATO Erőket Integráló Elem került aktiválásra. A 2016. július 8-9. között lezajlott varsói NATO csúcstalálkozó egyik legfontosabb döntése pedig az volt, hogy a katonai szövetség jóváhagyta: az Oroszország jelentette fenyegetésre válaszolva egy-egy, összességében mintegy 4 ezer fős zászlóaljat telepítenek rotációs jelleggel Lengyelországba és a három balti államba. A négy országban négy különböző parancsnokság alatt állomásoznak majd a NATO katonái: Lengyelországban amerikai, Lettországban kanadai, Észtországban brit és Litvániában német vezetés alatt. Utóbbi talán hosszú távon a legfontosabb fejleménye a mostani csúcsnak: a német hadsereg Európán belüli telepítése, ráadásul éppen Oroszország határában, egyértelműen azt jelzi, hogy a három doktrínából, amit a NATO alapításakor kötöttek ki, az egyik, a németek lent tartása, már érvénytelen. [17] A német katonákat egy olyan országba küldi most a NATO, amelyet a második világháború idején megszállva tartottak Lépnie kell a NATO-nak az orosz dezinformációs propaganda megállítása érdekében is. Az elmúlt évek során Európa-szerte elszaporodtak a beazonosíthatatlan eredetű internetes portálok, a sokezres trollcsapatok, amelyek a menekültválsággal kapcsolatban vagy az Egyesült Államokról az orosz propagandát harsogják. [16] Moszkva a migrációt, illetve a migrációval kapcsolatban a helyi populista és idegenellenes politikai erők megerősödését dokumentáltan Európa gyengítésére használja. Az elmúlt évben csak Magyarországon több száz ilyen internetes oldalt azonosított be az Átlátszó. [14] A problémahalmazt csak fokozta a Brexit; 12 Európa politikai elbizonytalanodása ugyanis önmagában is biztonsági kockázatot jelent. Éppen az elbizonytalanodás az, amit Oroszország akar. [16] Egy biztos: Oroszország lépéselőnybe került a NATO-val szemben, és üzent a világnak: ha bárki orosz érdekeket sért a világpolitika színpadán, Putyin jéghideg, acélos tekintetébe ütközik. 6. kép: Putyin 2007-ben a Time címlapján, mint az év embere [28] 13 Felhasznált Irodalom 1. Phillip A. Karber, “Lessons Learned” from the Russo-Ukrainian War, https://prodev2go.files.wordpress.com/2015/10/rus-ukr-lessons-draft.pdf letöltés ideje: 2015. október 09. 2. www.globalfirepower.com letöltés ideje: 2016.08.10. 3. www.mediarnbo.org letöltés ideje: 2016.08.10. 4. Dr. Deák János ny. vezérezredes: Oroszország új (pontosított) katonai doktrínájának megjelenése az orosz katonai gondolkodás változásainak tükrében (Felderítő Szemle 2015. március) 5. Rod Thornton: Military Modernization and the Russian Ground Forces, http://www.strategicstudiesinstitute.army.mil/pdffiles/PUB1071.pdf letöltés ideje: 2016.08.10. 6. Defence Comitte third report Towards the next Defence and Security Review: Part Two- NATO,http://www.publications.parliament.uk/pa/cm201415/cmselect/cmdfence/358/3 5802.htm letöltés ideje: 2016.07.10. 7. Akiraly: Úristen, az oroszok akár még nyerhetnek is!, http://444.hu/2015/03/05/uristen- az-oroszok-akar-meg-nyerhetnek-is/ letöltés ideje: 2016.08.09. 8. Janis Berzins: Russia’s New Generation Warfare in Ukraine: Implications in Latvian Defense Policy, http://www.naa.mil.lv/~/media/NAA/AZPC/Publikacijas/PP%2002- 2014.ashx letöltés ideje: 2016.08.09. 9. Riba István: A nagy bukás is benne van Putyin többfrontos hazárdjátékában, http://hvg.hu/gazdasag/201549_putyin_tobbfrontos_hazardjateka_voros_terer letöltés ideje: 2016.06.09. 10. Rácz András: Oroszország hibrid háborúja Ukrajnában, http://kki.gov.hu/download/2/80/c0000/R%C3%A1cz%20Andr%C3%A1 letöltés ideje: 2016.08.09. 11. Alex Standish: Az orosz titkosszolgálatok újjászületése, http://www.prominoritate.hu/folyoiratok/2006/ProMino06-2-02-Alex.pdf letöltés ideje: 2016.08.07. 12. G. Fehér Péter: Az orosz birodalom visszavág?, http://valasz.hu/vilag/az-orosz- birodalom-visszavag-106191 letöltés ideje: 2016.08.09. 13. Orosz hekkerek törhették fel a Clinton Alapítvány rendszerét, http://24.hu/kulfold/2016/07/31/clinton-az-orosz-titkosszolgalat-inditott-tamadast/ letöltés ideje: 2016.08.09. 14. https://atlatszo.hu/2014/08/26/nemzeti-radikalis-hirportalok-oroszorszag-magyar- hangjai/ letöltés ideje: 2016.08.09. 15. MTI: Több, mint elégedettek Varsóban a NATO-csúcs után, http://www.hirado.hu/2016/07/11/tobb-mint-elegedettek-varsoban-a-nato-csucs-utan/ letöltés ideje: 2016.08.09. 16. Szelényi Zsuzsanna: Miért fontos nekünk a varsói NATO-csúcs?, http://hvg.hu/itthon/20160708_Varso_NATO_csucs_oroszok_menekultugy letöltés ideje: 2016.08.09. 17. Magyari Péter: A német hadsereg a NATO-csúcs igazi győztese, http://444.hu/2016/07/11/a-nemet-hadsereg-a-nato-csucs-igazi-gyoztese letöltés ideje: 2016.08.09. 18. Geraszimov, Valerij: Cennoszty nauki v predvigyenyii, Vojenno-promislennij kurjer 2013/8. http://www.vpk-news.ru/sites/default/files/pdf/VPK_08_476.pdf Letöltés ideje: 2016. január 02. 14 19. Leo Cendrowicz, Luke Harding, Alek Luhn: Satellite images reveal Russian military buildup on Ukraine's border, https://www.theguardian.com/world/2014/apr/10/satellite- images-russian-military-ukraine-border letöltés ideje: 2016.08.10. 20. Dérer Miklós: A NATO születése, http://www.rubicon.hu/magyar/nyomtathato_verzio/a_nato_szuletese/ letöltés ideje: 2016.08.13. 21. Hybrid war - hybrid response?, http://www.nato.int/docu/review/2014/Russia-Ukraine- Nato-crisis/Russia-Ukraine-crisis-war/EN/index.htm letöltés ideje: 2016.08.13. 22. Ombódi Imre őrnagy: Modern Páncéltörő eszközök rendszeresítésének és alkalmazásának lehetőségei a Magyar Honvédségben (Seregszemle, XIII. évfolyam 4. szám 2015. október-december 67-85.oldal) 23. Kajári Ferenc alezredes: Hibrid háború Ukrajnában? (Honvédségi szemle 143. évfolyam 2015/5. szám 36-43.oldal) 24. Russia’s 200th Motorized Infantry Brigade in the Donbass: The Hero of Russia https://www.bellingcat.com/news/uk-and-europe/2016/06/21/russias-200th-motorized- infantry-brigade-in-the-donbass-part-2/ letöltés ideje: 2016.08.16. 25. Joseph Dempsey: Russia deploys latest tank variant to Ukraine border, http://www.iiss.org/en/militarybalanceblog/blogsections/2014-3bea/april-7347/russia- deploys-latest-tank-fa72 letöltés ideje: 2016.08.16. 26. TPF Staff: Battle of Debaltseve: A Turning Point in the Russian War in Ukraine, http://www.thepotomacfoundation.org/russo-ukrainian-war-battle-of-debaltseve/ letöltés ideje: 2016.08.16. 27. James Miller, Pierre Vaux, Catherine A. Fitzpatrick and Michael Weiss: An Invasion by Any Other Name:The Kremlin’s Dirty War in Ukraine http://www.interpretermag.com/wp- content/uploads/2015/09/IMR_Invasion_By_Any_Other_Name.pdf letöltés ideje: 2016.08.16. 28. Hernádi Levente: Így készült a nyers erő portréja, http://index.hu/kultur/2015/02/17/igy_keszult_a_hires_putyin_porte/ letöltés ideje: 2016.08.17. 15