Bajkai Rozália: Egy késő avar kori település kutatási lehetőségei az Alföld északi peremén. Hajdúnánás – Mácsi-dűlő. In: Liska András – Szatmári Imre (szerk.): Sötét idők rejtélyei. 6-11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén. Tempora Obscura 3. Békéscsaba 2012, 9-44.

SÖTÉT IDėK REJTÉLYEI TEMPORA OBSCURA 3.  TEMPORA OBSCURA 3. SÖTÉT IDėK REJTÉLYEI 6–11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén A 2011-ben Békéscsabán megrendezett konferencián elhangzott elĘadások Szerkesztette: Liska András – Szatmári Imre BÉKÉSCSABA 2012  Technikai szerkesztĘ: Hermán Zsuzsa A borítót tervezte: Fái Noémi Angol nyelvĦ fordítás: Kulcsár Valéria A kiadvány megjelenését támogatta: © SzerzĘk, 2012 © Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2012 ISSN 2063-2517 ISBN 978-963-7219-81-8 Kiadja a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 2012 H-5600 Békéscsaba, Széchenyi u. 9. y Telefon/Fax: 00 36 66 323 377 Honlap: www.munkacsy.hu y E-mail: mmm@bmmi.hu FelelĘs kiadó: dr. Szatmári Imre megyei múzeumigazgató Nyomtatás: Kolorprint Kft., Békéscsaba FelelĘs vezetĘ: Knyihár János  TARTALOM Szatmári Imre: ElĘszó .................................................................................................. 7 Bajkai Rozália: Egy késĘ avar kori település kutatási lehetĘségei az Alföld északi peremén. Hajdúnánás–Mácsi-dĦlĘ ................................................................ 9 Research possibilities of a Late Avar settlement at the northern edge of the Great Hungarian Plain. Hajdúnánás–Mácsi-dĦlĘ .................................................. 33 Szelekovszky Márta: Avar kori telep- és temetĘrészlet feltárása a Hajdú-Bihar megyei Furta határában. ElĘzetes jelentés ................................................................ 45 Excavation of a settlement and cemetery part of the Avarian Age in the vicinity of Furta (County Hajdú-Bihar). Preliminary report ........................................................ 61 Szabó Géza: Rejtélyes körárkok. Adatok az avar kori településszerkezethez .............. 63 Enigmatic circular ditches. Some data on the settlement system of the Avarian Age ........ 90 Kolozsi Barbara – Szabó László: Avar falu a Hortobágy határán ................................ 93 An avar settlement on the periphery of Hortobágy ......................................................... 108 Pap Ildikó Katalin: Koraközépkori településrészlet Kemenespálfa-Zsombékoson (Vas megye) .............................................................................................................. 119 Early Medieval part of settlement at Kemenespálfa-Zsombékos (County Vas) ................ 163 Bede Ilona: A ló szerepe a késĘ avar társadalomban a Kárpát-medencében ................ 187 Horse in the Late Avarian society of the Carpathian Basin ............................................. 223 Paja László: Nem szokványos helyzetĦ embertani leletek vizsgálata. Kecskemét–Galambos I–II. lelĘhely ........................................................................ 261 Examination of anthropological remains found in unusual position in Kecskemét–Galambos site I–II ................................................................................. 274 Szalontai Csaba: Egy eddig ismeretlen földvárról Csanádpalota határában ................. 275 An earlier unknown hill fort from the vicinity of Csanádpalota ....................................... 296 5  TARTALOM Ján Beljak – Noémi Pažinová: Das Gehemnis der Frühmittelalterlichen Wälle im Zvolener Talkessel (Slowakei) ............................................................................ 297 Rejtélyes kora középkori sáncok a Zólyomi-katlanban ................................................... 324 SzĦcs Melinda: Rúnafeliratos tárgyak a Kárpát-medencében ....................................... 325 Objects with rune inscription in the Carpathian Basin .................................................... 336 Gyula Ferenc – Kenéz Árpád: Talányos magleletek a népvándorlás korából .............. 337 Enigmatic seeds from the Migration Period ................................................................... 353 Szabó Béla: A kijevi rusz fegyverzete a 9–11. században – régészeti feltárások és orosz források alapján .......................................................................................... 355 The armament of the Kievan Rus in the 9th–11th centuries on the basis of archaeological evidence and Russian literary sources ................................................. 374 Horváth Ciprián – Merva Szabina – Tomka Péter: Oroszvár (Rusovce, Sl.) 10–11. századi temetĘje ............................................................................................ 375 10th–11th century cemetery of Oroszvár (Rušovce, Slovakia) .......................................... 404 Takács Miklós: A Kárpát-medence 10–11. századi cserépedény-lelĘhelyeinek térképészeti vonatkozásairól – Másodszor – ........................................................... 405 Über die kartografischen Aspekten der Keramikfunde des 10–11. Jahrhunderts im Karpatenbecken – Zum zweiten Mal ........................................................................ 489 Kiss Gábor – Zágorhidi Czigány Balázs: A Vas megyei ėrség településtörténeti elĘzményei ................................................................................................................ 501 Antecedents of the settlement history of region ėrség (County Vas) .................................. 537 Gábor Olivér: Szent István király és a pécsi ókeresztények ......................................... 539 King Saint Stephen and Early Christians of Pécs ................................................................. 559 Mende Balázs Gusztáv: Hogyan ne azonosítsuk az Árpád-házi királyokat? ................ 561 How not to identify kings of the Árpád Dynasty? ................................................................ 572 6  ELėSZÓ Tempora obscura, azaz Sötét idĘk … ezzel a sorozatcímmel indult útjára még 2006-ban egy kezdeményezés, egy tervezett konferenciasorozat, amelynek tárgya a népvándorlás kor és a kora középkor idĘszakát felölelĘ évszázadok számunkra még ismeretlen (azaz homályba burkolózó, sok esetben pedig egészen sötétben maradó) történeti és fĘként régészeti kérdései- nek felvetése, s lehetĘség szerinti tisztázása, megvilágítása. A 2006. évi elsĘ debreceni nemzetközi régészeti konferencia a falvak általános kutatásá- hoz, a 2008. évi második, szintén Debrecenben szervezett tudományos tanácskozás pedig a falvak lakóinak megismeréséhez kapcsolódott. A kezdeményezés sikerét bizonyította mindkét alkalommal a kimagaslóan sok elĘadás. A szervezĘk azonban természetesen nem elégedtek meg pusztán a konferenciák megszervezésével és azok kedvezĘ visszhangjával, hanem az el- hangzott elĘadásokat a kiadás szándékával össze is gyĦjtötték. Alapos nyomdai elĘkészítést követĘen az elsĘ konferencia anyaga 2011-ben jelent meg két impozáns kötet formájában, amellyel a szerkesztĘk nemcsak a szakma képviselĘit lepték meg, hanem a korszak iránt ér- deklĘdĘ közönséget is. A Déri Múzeum Régészeti Tárának kiadványaként Debrecenben, Sötét idĘk falvai. 8–11. századi települések a Kárpát-medencében címmel megjelent két súlyos kö- tet figyelemre méltó gyönyörĦ kivitele és gazdag tartalma okán egyaránt. A debreceni kollégák kezdeményezését a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága régész munkatársai folytatták azzal, hogy 2011. január 19–21. között Békéscsabán megszervezték a harmadik, debrecenihez hasonló nemzetközi régészeti konferenciát a Sötét idĘk rejtélyei. 6–11. századi régészeti emlékek a Kárpát-medencében és környékén címmel. A háromnapos konferencia ezúttal is kitĦnĘ hangulatban, baráti légkörben folyt, s kapcsolódott hozzá a Mun- kácsy Mihály Múzeumban egy nagyszerĦ régészeti kiállítás is, Rejtélyek a múltból címmel. A 2011. január 21 – május 29. között bemutatott kiállítás a Békés megyében eddig megrende- zett régészeti kiállítások között a legnagyobb szabású volt; sajátos megközelítésével, szokatlan koncepciójával, igényes kiállítási katalógusával országos érdeklĘdést váltott ki, s bekerült – vidéki múzeumok közül egyedül – az Év kiállítása pályázat elsĘ öt kiállításába. 7  ELėSZÓ A békéscsabai konferencián elhangzott elĘadásokat, illetve a nyomda számára is leadott kéziratokat e kötetben bocsátjuk – megelĘzve a folyamatban lévĘ második debreceni konfe- rencia anyagának kiadását – a szakma képviselĘi és a kedves olvasó elé. Szándékunk az volt, hogy a sikerrel indult nemzetközi konferencia folyamatosságát fenntartsuk, s a konferencia elĘadásainak publikálási lehetĘséget is biztosítsunk. A kiadvány küllemében szintén igyekez- tünk fenntartani a célt, hogy a Tempora Obscura sorozat remélhetĘleg egymást követĘ kötetei is a konferencia meghatározott keretein belül érintett témák egységes megjelenését tükrözzék. A konferencia megszervezésében és a kötet elĘkészítésében vállalt lelkes munkájáért külön köszönettel tartozunk Borbély Zsuzsának. A kötet összesen tizenhét, tudományos igénnyel megírt tanulmányt tartalmaz; igen változa- tos, valóban érdekes témákat közvetít, kérdéseket fölvetve, több esetben kifejezetten a tapasz- talatcsere, az információcsere céljából, s minden esetben az eszmecsere szándékával. E kötet egyaránt bizonyítja egy-egy, külön szempontok szerint meghatározott, behatárolt korszak alaposabb, széles kitekintésĦ vizsgálatának létjogosultságát és szükségességét, továb- bá a konferenciákon – ha kell, nemzetközi konferenciákon – felvetĘdĘ kérdéskörökhöz kap- csolódó, a kutatók idĘsebb és fiatalabb korosztálya közös eszmecseréjének fontosságát, vala- mint azt is, hogy a vidéki múzeumok napjainkban komoly szakmai mĦhelyek szerepkörét töl- tik be, épp úgy, ahogy eddigi történetük során mindig. Békéscsaba, 2012. szeptember 30. Szatmári Imre 8  BAJKAI ROZÁLIA EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI AZ ALFÖLD ÉSZAKI PEREMÉN HAJDÚNÁNÁS–MÁCSI-DĥLė BEVEZETÉS, PROBLÉMAFELTEVÉS A késĘ avar kori települések feldolgozása mindig is elsĘsorban a kerámiaanyagra koncent- rált mint a legfontosabb és legértékelhetĘbb leletanyagra, mely egy teleprĘl elĘkerülhet. Kro- nológiai támpontot adó fémleletek csak ritkán, vagy egyáltalán nem is bukkannak fel egy telep anyagában: az egyik legalapvetĘbb felmerülĘ kérdésre, a kronológiára vonatkozóan tehát csak a kerámia részletes elemzésével adhatunk választ, így nagyrészt érthetĘ annak hangsúlyozása és sokszor kizárólagos kiemelése a leletanyagból. Csak azt felejtjük el, hogy a teljes település- hez hozzátartoznak a kövek, a paticsok, valamint a salak és az állatcsont anyag is; csak együt- tes vizsgálatukkal kaphatunk komplex képet a település életérĘl. A bemutatandó 8–9. századi településrészletet szakdolgozatomban foglaltam össze, melynek írása során figyeltem fel a „mellékes” leletanyag fontosságára és a benne rejlĘ lehetĘségekre. I. A HAJDÚNÁNÁS – MÁCSI-DĥLė KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS BEMUTATÁSA 1. A LELėHELYRėL A Hajdúnánás – Mácsi-dĦlĘ 47. lelĘhely Hajdú-Bihar megye északi részében helyezkedik el, az M3-as autópálya Görbeháza és Nyíregyháza közötti szakaszán. Az Eötvös Loránd Tu- dományegyetem Régészettudományi Intézete, SebĘk Katalin és V. Szabó Gábor régészek ve- zetésével 2005. július 19. és szeptember 2. között folytatott itt megelĘzĘ feltárást; összesen 9415 m2 területen. Két korszak leletanyaga került elĘ: 4–5. századi, illetve 8–9. századi, késĘ avar kori leletek. A lelĘhely egy U alakú, homokos talajú dombháton helyezkedett el, ahol az autópálya az U alak két szárát vágta, így a leletmentés során két szomszédos, É–D irányú dombháton folyhat- tak a feltárások (1. kép). A K-i dombvonulat erĘsen lejtĘs végén került elĘ néhány, 9  BAJKAI ROZÁLIA 4–5. századi kerámiát tartalmazó objektum;1 tĘle Ny-ra, valamint a Ny-i dombháton csak a ké- sĘ avar kori település objektumait találjuk (2. kép). A település É-i és D-i határait nem sikerült megtalálni, egyedül K-en feltételezhetjük, hogy a gödrök és a kút alkotta objektumcsoportosu- lás a telep szélét jelzik. A Ny-i dombháton az objektumok ritkulása valószínĦleg a település szélét jelzi. A feltárás jellegébĘl adódóan2 azonban nem tudjuk, hogy milyen kiterjedésĦ lehe- tett eredetileg a késĘ avar kori település, és hogy hány objektum alkotta. 1. ábra. A feltárt objektumok keltezése a lelĘhelyen A lelĘhelyen összesen 66 objektumot tártak fel, ebbĘl 3 nem bizonyult régészeti korúnak. Legnagyobb számban épületek és gödrök kerültek napvilágra, kisebb számban szabadban álló kemencék, továbbá 1 kút és 1 árokrészlet. Egy ház (21. obj.) sorolható leletanyaga alapján bi- zonyosan a 4–5. századba, két objektum (64. obj. – gödör; 66.obj. – árok) korát pedig nem le- hetett meghatározni. A feltárt jelenségek tehát döntĘen a késĘ avar kori településhez tartoztak. A telep már elsĘ ránézésre igen érdekesnek bizonyult, mind szerkezetében (jól elkülönülĘ ob- jektumcsoportok), mind az objektumok jellegét illetĘen (épületek magas száma). A leletanyag nagy részét kitevĘ kerámiaanyag egységessége és jó minĘsége, valamint egy különleges veret is felhívja a figyelmet a településre. 1 Egy házat sorolhatunk biztosan a 4–5. századhoz, a többi objektum esetében valószínĦleg másodlagosan bekerült anyagról van szó. 2 A lelĘhely két különálló felszíne abból fakad, hogy a lehumuszolt földet középre hordták, s ezen terület feltárására késĘbb sem volt mód. (SebĘk Katalin szíves szóbeli közlése.) 10  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… 2. A KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉSRėL A késĘ avar kori települést fĘként kerámiával jól keltezhetĘ, négyszögletes alaprajzú, félig földbemélyített, oszlopszerkezetes házak alkották, valamint – kerámiaanyagot nem, vagy csak néhány esetben tartalmazó – kerek, tároló gödrök. Ezenkívül néhány szabadban álló kemencé- vel és egy kúttal is számolhatunk. Tekintetbe véve a csupán másodlagosan belekeveredett, ko- rábbi korszak leletanyagát tartalmazó objektumokat is, összesen 27 épület, 4 szabadban álló kemence, 1 kút és 29 gödör alkothatta a késĘ avar kori települést (2. kép). A település szerkezetét vizsgálva feltĦnĘ az árkok hiánya.3 Az egyetlen kb. 90 cm széles, nagyjából Ny–K irányú árokrészlet kora bizonytalan, mivel leletanyag nem került elĘ belĘle, és vágott egy késĘ avar kori szabadban álló kemencét. Minden bizonnyal nem a települést ha- tároló, vagy belsĘ elosztást jelzĘ árokrészlettel van dolgunk, telepünkön ugyanis ez az árok- szakasz igen sekély és rövid volt. Azon a szabadban álló kemencén kívül, amelyet vágott, még egy található a közvetlen közelében: nagy valószínĦséggel az árokrészlet e kemencék struktú- rájához tartozhatott, talán valamilyen munkagödörként szolgált. A késĘ avar kori telep belsĘ szerkezete kapcsán tehát a következĘ fontos megállapításokat, jellemezĘket sorolhatjuk fel: 1. a települést kerítĘ árkok hiányoznak, 2. szabályos sorokba rendezĘdĘ gödrök elkülönülnek a település K-i végében, 3. megfigyelhetĘ egy-egy ház és a hozzá kapcsolódó gödör vagy szabadban álló kemence egysége, 4. a településkép egyfajta ”vándorlást”, belsĘ elmozdulást mutat. A települést kerítĘ árok hiánya egyrészt abból fakadhat, hogy a települést egyáltalán nem határolta ilyen objektum, de mivel nem volt teljes a feltárás, ezt nem jelenthetjük ki biztosan. Sokkal valószínĦbb (fĘként a megye területén feltárt nagy kiterjedésĦ késĘ avar kori telepek tükrében), hogy a településnek éppen azt a szakaszát sikerült megtalálni, ahol ez nem volt je- len. Az avar kori települések belsĘ szerkezetérĘl általában még keveset tudunk, de a Hajdúná- náson egymás mellett, szabályos sorban ásott tároló gödrök elkülönülése a telep egyéb objek- tumaitól (házak, szabadban álló kemencék) egyfajta funkció szerinti belsĘ megosztását jelez- 3 Az árkokról, funkciójukról elĘször Méri István értekezett összefoglalóan (MÉRI 1962), majd a dunaújvárosi avar kori tele- pülés kapcsán Bóna István foglalta össze az árkokról az addigi ismereteket (BÓNA 1973. 64–66.). A település árokkal való határolásának nyomát Hajdúnánáshoz hasonlóan szintén nem találták meg Tiszafüred-Morotvaparton, bár itt is csak telepü- lésrészlet került elĘ (MADARAS 1991. 2. térkép, 279.). Árkok szabdalják, és határolják viszont a megye közelmúltban fel- tárt, két nagy késĘ avar kori települését. Debrecen-Bordástanyán É-ról és D-rĘl határolta a települést (KOLOZSI–SZABÓ 2005. 175–176.), Berettyóújfalu – Nagy-Bócs-dĦlĘn pedig a települést a vele egykorú temetĘtĘl határolta el, valamint a te- lepülésen belül is több árokszakaszt tártak fel (DANI–SZILÁGYI 2006. 17–19.). 11  BAJKAI ROZÁLIA heti a településnek (3. kép).4 Gödrök azonban házakhoz kapcsolódóan is megjelennek: össze- sen 6 esetben figyelhettük meg ezt a jelenséget telepünkön,5 melyek együtt ún. lakó- és gazda- sági egységet alkotnak (3. kép).6 Ezek az egységek képezhették egy település alapegységét, azonban a késĘ avar kori települések belsĘ szerkezetének vizsgálata még nagyon a kutatás ele- jén jár, így ez a megállapítás még bizonyításra vár.7 Egy-egy egységet nem csak különbözĘ tí- pusú objektumok alkothattak, hanem azonosak is: a házak csoportosulása egy-egy helyen jól kivehetĘ a hajdúnánási településen. Az épületek két helyen sĦrĦsödnek: egyrészt a település K-i részén, a szabályos sorokba rendezĘdött gödröktĘl közvetlenül Ny-ra; másrészt a K-i fel- szín Ny-i végében (3. kép). Egy harmadik csoportot alkothatnak a Ny-i felszín objektumai, de ez inkább a feltárás jellegébĘl adódik, biztosat ez esetben sem mondhatunk. Ezek az egy he- lyen csoportosuló épületek részben minden bizonnyal egykorúak, részben pedig egymást fel- váltó jelenségek voltak, de csak egy szĦkebb idĘperióduson belül. A település egészének képét nézve annak egyfajta „vándorlása” figyelhetĘ meg: a telep mintegy Ny-i irányba „vándorolt”, terjeszkedett;8 ami azonban inkább a település súlyponti részének eltolódását, nyugati irányú „elvándorlását” mutatja. Ez a jelenség a település kronológiai alapját képezĘ kerámiaanyaggal is jól alátámasztható: a település K-i végének egyik objektumából (32. ház) kerültek elĘ a leg- 4 A település egyetlen kútja a lelĘhely K-i végében volt, ugyanúgy, mint a szabályos sorokban elhelyezkedĘ tároló gödrök; két szabadban álló kemence együtt pedig a lelĘhely K-i felszínének Ny-i végében helyezkedett el. A házak a teljes felszínen magányosan vagy csoportokban, szórtan találhatók meg. Úgy tĦnik tehát, hogy az egyes telepjelenségek egymástól területi- leg elhatárolódnak. Településen belül elkülönített területeket figyeltek meg a megye közelmúltban feltárt településein is, de ezek részletes értékelése majd csak a telepek teljes feldolgozása után lehetséges; addig az elĘzetes közlések rövid leírásaira támaszkodhatunk. Berettyóújfalu – Nagy-Bócs-dĦlĘ 8–9. századi településén a lakóterület és a gazdasági funkciójú, való- színĦleg állattartó hely elkülönülését lehetett dokumentálni (DANI–SZILÁGYI 2006. 23.). Debrecen-Bordástanya 8–9. századi településén több elkülönülĘ területet lehetett megfigyelni: egy területen árokkal körbevett telepjelenségeket, a tele- pülés központjában pedig különbözĘ objektumcsoportosulásokat, kerítĘ árok nélkül (KOLOZSI–SZABÓ 2005. 175.). Az egyes területeket nem féltétlenül határolta árok. 5 Gödör és ház egysége mellett szabadban álló kemence és ház egysége is elĘfordul. Árokkal határolt gazdasági egységet azonban nem figyeltek meg telepünkön. 6 Tomka Péter már a GyĘr, Bokányi DezsĘ utcai avar kori település kapcsán felhívta a figyelmet lakóház, gazdasági épület és árok egységére (TOMKA 1988. 52.). Ház és gödör együttesét emelte ki Tiszafüred-Morotvaparton Madaras László is (MADARAS 1991. 279.). Árokkal körülvett telepjelenségek egységeit említik Debrecen-Bordástanyáról (KOLOZSI– SZABÓ 2005. 175–176.). Berettyóújfalu – Nagy-Bócs-dĦlĘ késĘ avar kori településen 4–4 illetve 5–5 épületbĘl álló gazda- sági egységeket határoztak meg, az épületek mellett azonban egy esetben sem került elĘ egykorú tároló- ill. hulladékgödör (DANI et al. 2005. 17–18; DANI–SZILÁGYI 2006. 22.). Lakó- és gazdasági egységet egyébként más korszak síktelepein is megfigyelhetünk: pl. a Tisza-vidéki gepida telepeken a házak közelében gyakran gödrök találhatók, illetve nagyobb felü- letĦ ásatásokon sok esetben egymástól 10–80 m-re fekvĘ objektumcsoportosulásokat (házak és gödrök), „tanyákat” doku- mentáltak (B. TÓH 2006. 49.). 7 A nagy kiterjedésĦ telepek mellett valószínĦsíthetjük, hogy létezett másfajta szerkezetĦ és talán funkcionális település is. Tiszafüred-Morotvaparton Madaras László egy halmaztelepekkel rokon faluformát feltételezett (MADARAS 1991. 279.). Herold Hajnalka a Zillingtal-i avar telep kapcsán áttekintette az addig publikált avar kori telepeket, és 4 településszerkeze- tet határozott meg: tanyaszerĦ szerkezet, utcaszerĦ sorokba rendezĘdött gödörházak, fĘként gödörházak, illetve fĘként göd- rök alkotta telep. A tanyajellegĦ struktúra jelenti a gödörházakból, kemencékbĘl és gödörcsoportosulásokból álló egysége- ket, melyek egymástól 50–80 m-re helyezkednek el (HEROLD 2010. 164.). 8 Nyugati germán törzsek településterületén sem ismeretlen az épületcsoportok „vándorolása”: teljes telepek feltárásánál do- kumentálták, hogy az épületek nem egymásra rétegzĘdtek, hanem mindig arrébb húzódtak (HÄUSLER 1979. 42.). A kompolti szarmata telep kapcsán Vaday Andrea arra az összefüggésre hívta fel a figyelmet, hogy a szántóföldek kimerülé- sével és újabbak kialakításával a telep lassan „vándorolt” a szántóterületek után (VADAY 1999a. 204.). 12  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… korábbra keltezhetĘ kerámiák (4. kép/1–6), míg Ny felé haladva ez az áru már nem jelentke- zik, ellenben eltérĘ technológiai-formai-díszítésbeli jellemzĘkkel bíró, 8. és 9. századinak tartható kerámiaanyag igen. 3. A TELEPÜLÉS KRONOLÓGIÁJA A település a kerámiaanyag alapján a késĘ avar korra, a 8–9. századra jól keltezhetĘ: jel- lemzĘ a lassúkorongolt, szemcsés homokkal és/vagy tört kĘvel, illetve apró kavicsokkal sová- nyított, karcolt vonal- és hullámvonalkötegekkel díszített kerámia; megtalálható a kézzel for- mált sütĘharang, továbbá a rácsmintás bepecsételt kerámia egy fajtája is (4–6. kép). Kézzel formált cserépbogrács felismerhetĘ töredéke nem került elĘ. E két évszázadon belül periódu- sokat nehéz elkülöníteni, pedig két szuperpozícióban levĘ ház, valamint az egyes házakon be- lüli többszörös cölöpmegújítások és beásások is a település több fázisát feltételezik. A kerá- miaanyag részletes elemzése alapján (technológiai csoportok, formai, tipológia díszítés) és a már említett településszerkezeti megfigyelésekkel együtt legalább két horizontot sikerült szét- választani: 1. Korai (8. század) horizontot jeleznek: kézzel formált, szĦk nyakú, tölcséres szájú faze- kak; zömök kis bögrék; ujjbenyomkodott és bevagdosott peremĦ fazekak; rácsmintás pecsételésĦ töredékek (32. ház),9 valamint a kézzel formált edények nagy része,10 továb- bá a lassúkorongolt, kihajló peremĦ, nyúlánkabb testĦ fazekak, bekarcolt hullámvonal- és vonalköteggel díszítve (4. kép). 2. KésĘi (9. század) horizontot jeleznek: lassúkorongolt, rövid, erĘsen kihajló, visszanyo- mott vagy vízszintesen kihajló peremĦ, esetenként belsĘ peremdíszes, gömbös testĦ, vagy széles vállú fazekak – melyek redukált égetésĦek is lehetnek –, az egyszeresen be- karcolt hullámvonal- és vízszintes vonal kombinációja (mely a gömbös testĦ fazékfor- mával fordul elĘ), valamint a sokfogú fésĦvel egymásra karcolt, vízszintes vonalköteg- dísz és a vékonyfalú, tömörre kiégetett, szemcsés, lassúkorongolt kerámia is (5. kép).11 9 A tölcséres szájú edénytípus a kora avar korra jellemzĘ, de a 7. század 2. felében és egyes esetekben a 8. század elején is elĘfordul a sírkerámiák között (VIDA 1999. 120.). Mivel a hajdúnánási lelĘhelyen ilyen típusú edénytöredékek csak a 32. házból kerültek elĘ, ez alátámasztja az objektum korai keltezését. 10 A kézzel formált kerámiát nem keltezem alapvetĘen csak a 8. századra, véleményem szerint a technológia önmagában nem jelez kronológiai különbséget: a hajdúnánási késĘ avar kori település egészén jelen van a kézzel formált kerámia, igaz, egyes késĘi (9. századinak tartható) objektumokban jóval kisebb arányban. 11 Az általam elkülönített 7 technológiai csoportból az 1a. csoportot alkották ezek a szemcsés homokkal és apróra tört kavi- csokkal vagy apró színes kavicsokkal soványított, lassúkorongolt, vegyes égetésĦ, de az átlagostól eltérĘen vékonyabb falú (0,5–0,7 cm), tömörebbre kiégetett kerámiák. A település csak egyes objektumaiban jelentkezett. 13  BAJKAI ROZÁLIA A horizontok évszázadhoz kötése nagyvonalakban a 8. és 9. századot jelenti, ennél ponto- sabb, évszázadon belüli keltezés egyelĘre nem lehetséges a telepkerámián belül. A 9. századi periódust részben párhuzamok alapján, részben a település belsĘ fejlĘdésének figyelembe- vételével sikerült meghatározni. A megye területén feltárt nagykiterjedésĦ, még feldolgozás alatt álló települések (Debrecen–Bordástanya, Berettyóújfalu–Nagy-Bócs-dĦlĘ, Ebes–Zsong- völgy)12 kerámiaanyagával mutat egyértelmĦ rokonságot a hajdúnánási leletanyag, továbbá Mesterházy Károly hajdú-bihari terepbejárásai során gyĦjtött kerámiákkal,13 de a Nyírség terü- lete felé is egyértelmĦ kapcsolatokkal bír.14 A keltezésben az Ártánd–Kapitány-dĦlĘi késĘ avar kori temetĘ sírkerámiái játszottak fontos szerepet: a rövid, vízszintesen kihajló, belsĘ pe- remdíszes fazekak jó párhuzamai a hajdúnánási daraboknak.15 Fontos hangsúlyozni, hogy a fentebb felsorolt jellemzĘket önmagukban nem szerencsés korhatározónak tekinteni, sem az égetési technika, sem a vízszintes vonalköteg dísz, de a girland motívum sem jelent automati- kusan 9. századi keltezést.16 Csakis kombinációban érdemes és kell ezeket vizsgálni. A település horizontális stratigráfiai elemzése alapján a megtelepedési folyamat a lelĘhely K-i végében kezdĘdött, majd Ny felé terjeszkedett, de a kezdeti területek is végig használatban voltak. Véleményem szerint egy viszonylag hosszú ideig egy helyben lakott közösségrĘl be- szélhetünk, akik házaikat többször is megújították (szuperpozíciók, egymáshoz nagyon közeli házak). Mivel azonban a kerámiaanyag emellett egységességet mutat, túlságosan hosszú idĘre sem húzhatjuk szét a település életét. A 8. század második felében vagy végén ideköltözött népességrĘl beszélhetünk (ezt bizonyítja a korainak tartható és csupán néhány házra koncent- 12 A lelĘhelyek anyagának megtekintéséért Szilágyi Krisztián Antalnak tartozom köszönettel. 13 Mesterházy Károly Hajdú-Bihar megye 9–13. századi településtörténetének megrajzolásához gyĦjtötte össze a megye azo- nos korú leletanyagát, azonban sokszor pontosabb kormegjelölés nélkül közli a kerámiákat. AnyaggyĦjtése mindenképpen példaértékĦ (MESTERHÁZY 1973.). 14 A Nyíregyháza–RozsrétszĘlĘ-Szelkó-dĦlĘ 148/B lelĘhely 113. objektumából (ház) a hajdúnánási rövid, vízszintesen kihajló peremĦ, belsĘ peremdíszes; nyakban megtörĘ, gömbös testĦ, girland motívummal díszített fazekakhoz hasonló peremtöre- dék és kiegészíthetĘ edény került elĘ. A még feldolgozás alatt álló szakdolgozati anyagának megtekintéséért és a kapcsoló- dó dokumentációért Takács Melindának tartozom köszönettel. A Nyíregyháza–Polyákbokor-Bogártanya M3 11. lelĘhely késĘ avar kori településrészletén szintén hasonló formai-technológiai-díszítésbeli jellegzetességeket tükrözĘ kerámia került elĘ. A Nyíregyháza–Mandabokor M3 23. lelĘhely késĘ avar kori objektumaiban lassúkorongolt, esetenként belsĘ peremdí- szes, bekarcolt vízszintes vonal- és hullámvonalkötegekkel díszített kerámiaanyag került elĘ. Utóbbi két lelĘhely anyagá- nak megtekintéséért dr. Istvánovits Eszternek tartozom hálás köszönettel. 15 KRALOVÁNSZKY 1996. 27. kép, 94; 27. kép, 102; 27. kép, 107; 28. kép, 131; 28. kép, 113; 29. kép, 153; 37. kép, X-9. A legújabb elemzések alapján az ártándi sírkerámia keltezése a 8. század utolsó harmadától a 9. század utolsó harmadáig tartó idĘszakra pontosítható. A temetĘt feldolgozó Szilágyi Krisztián Antalnak az információt és a dokumentáció megtekintését ezúton is hálásan köszönöm. 16 Herold Hajnalka a lassúkorongolt oxidált égetésĦ kerámiát a 9. század végén – 10. század elején megjelenĘ újításnak tekinti (HEROLD 2006. 71.), addig szabályozatlan égetési körülmények között (vegyes égetés) játszódott le az edények kiégetése. Sokszor azonban nem lehet egyértelmĦen eldönteni egy kerámiatöredék esetén, hogy szándékos, vagy csak véletlen reduk- cióról, ill. oxidációról van-e szó – mint telepünkön is. A vízszintes vonalköteg dominanciáját szintén hagyományosan kései (értsd 9. századi) jellemzĘnek tartják (TAKÁCS–VADAY 2004. 41.), itt azonban vigyázni kell a kisebb oldaltöredékeken megjelenĘ díszítéssel, hiszen ebbĘl nem tudjuk rekonstruálni az edény teljes díszítésrendszerét. A girland motívum egy több korszakon átívelĘ díszítésmód, már a neolitikumban is megjelenik, így önmagában korhatározásra alkalmatlan. 14  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… rálódó kerámia), amely aztán a 9. század folyamán végig lakta a települést (domináló egysé- ges, lassúkorongolt, jó minĘségĦ áru). II. A TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI 1. HÁZAK, HÁZSZERKEZET – KÍSÉRLET A PATICS HASZNÁLHATÓSÁGÁRA A település házai kivétel nélkül félig földbemélyítettek, négyzetes vagy téglalap alakúak voltak; a tetĘt oszlopszerkezet tartotta. Oldalhosszúságuk 2,5 métertĘl 4,5–5 méterig váltako- zik: a legnagyobb alapterületĦ ház 22 m2, míg a legkisebb 8 m2-es volt.17 A házak jellemzĘen ÉK–DNy és ÉNy–DK tájolásúak voltak, és legalább egy tüzelĘberendezéssel rendelkeztek: az É/ÉK-i vagy D/DNy-i sarokba épített, padlóra tapasztott, agyagboltozatos vagy kĘpakolásos kemencével (7. kép 1–2).18 Emellett kettĘs tüzelĘhellyel ellátott épületek is voltak, ahol a sa- rokba épített kemence mellett a ház közepén lévĘ nyílt tĦzhellyel is találkozunk (7. kép 4).19 Két tüzelĘhely együttesének különleges példája a házhoz kívülrĘl csatlakozó kemence és a há- zon belül elhelyezkedĘ tüzelĘhely megléte (7. kép 3, 5).20 A házak alakja, cölöplyukainak száma és elhelyezkedése alapján 7 alaprajzi típus határozható meg (2. ábra). 1. Két ágasfás, négyzetes gödörház, a két rövidebb oldal felénél 1–1 cölöphellyel. 1b Négyoszlopos, négyzetes gödörház, a két rövidebb oldal felénél 2–2 cölöphellyel. 2. Négyoszlopos, négyzetes gödörház, az oldalak felénél 1–1 cölöphellyel. 17 Összehasonlításképpen Berettyóújfalu, Nagy Bócs-dĦlĘn átlagosan 4–9 m2 alapterületĦ házak fordultak elĘ; egy esetben volt 12 m2 alapterületĦ (DANI et al. 2005. 17.). Debrecen-Bordástanyán 2–3,5 m oldalhosszúságú házak kerültek elĘ, tehát hasonló méretekkel számolhatunk (KOLOZSI–SZABÓ 2005. 176.). 18 Az Alföldön ritkább kĘpakolásos kemence elĘfordult még Berettyóújfalu, Nagy Bócs-dĦlĘn is (DANI–SZILÁGYI 2006. 22.). A ház sarkában meghagyott agyagkockába vájt kemencék jellemzĘek az Alföldön (MADARAS 1989. 27.). A kĘpako- lásos és agyagboltozatos kemencék között sokáig kronológiai különbséget feltételeztek: a kĘkemencés az avar korban, míg az agyagboltozatos az Árpád-korban jellemzĘ (MESTERHÁZY 1983. 151–153.). Azonban inkább csak tendenciát lehet meghatározni, az agyagboltozatos kemencék általános építése a magyar honfoglalás után kezdĘdik (TAKÁCS 2002. 285.). Figyelembe kell venni az egyes régiók nyersanyagforrásait is. 19 Doboz lelĘhelyén figyelték meg elĘször, hogy egy házon belül két tüzelĘhely volt: egy kemence a sarokban és egy nyílt tĦzhely középen, amin a sütĘharang volt. Ez lehetĘvé tette egyidejĦleg a fĘzést és a sütést (KOVALOVSZKI 1975. 209.). 20 Matej Ruttkay arra hívta fel a figyelmet, hogy egy kívülrĘl csatlakozó agyagkemence nem tudja felmelegíteni a házat, el- lenben sütésre kiválóan alkalmas, mivel lassan hĦl ki. A kĘkemence feladata a helyiség felmelegítése volt, melyet inkább télen használtak, fĘzésre is; a többi évszakban többnyire a kevesebb meleget adó nyílt tĦzhelyeket használhatták ilyen célra (RUTTKAY 2002. 269.). A házhoz kívülrĘl csatlakozó kemence esetében felmerül az is, hogy azok vajon mennyire tekint- hetĘk egykorúnak az adott épülettel. A feltárás során megfigyelt stratigráfiai helyzet Hajdúnánáson az egyidejĦséget tá- masztja alá. 15  BAJKAI ROZÁLIA 3. Hétoszlopos, téglalap alakú gödörház, a rövidebb oldalak felénél 1–1, hosszabb olda- lak felénél 2–2 cölöphellyel, valamint a hosszabb oldal tengelyében, középen egy cö- löphellyel. 4. Legalább nyolcoszlopos, négyzetes gödörház; a két szemben lévĘ oldalon 3–3 cölöp- hellyel (2 a sarkokban, 1 a felénél), és a másik két oldal felénél/harmadánál 1–1 cölöp- hellyel. 5. Tízoszlopos, téglalap alakú gödörház; a két szemben lévĘ rövid oldalon 3–3 cölöp- hellyel (2 a sarkokban, 1 a felénél), a hosszabb oldalak harmadainál 2–2 cölöphellyel. 6. Tizenkét oszlopos, négyzetes gödörház; a sarkokban és minden oldal harmadainál 1–1 cölöphellyel. 7. Egyéb típusok: a fenti típusokba nem besorolható házak tartoznak ide. 2. ábra. Háztípusok a településen A feltárt házak nagy része (62%-a) a sokcölöpös, nyolc-, tíz- vagy tizenkét oszlopos gö- dörházakhoz (4, 5, 6. típus) tartozott, ahol a tetĘszerkezetet nyolc, tíz vagy tizenkét szelemen- tartó ágasfa tartotta. A leggyakoribb tehát a sokcölöpös elrendezés volt, a fĘként négyzetes vagy téglalapos oszlophelyek a falak mentén sĦrĦn sorakoztak. A kétágasfás-szelemenes, sá- tortetĘs házak (1, 1b. típus) csupán 15%-át tették ki a késĘ avar kori házaknak.21 A hat- és nyolcoszlopos házszerkezetet hagyományosan „germán típusnak” tartják, a kora népvándorlás 21 Csekély arányban Szlovákiában is megtalálhatóak az ilyen sokcölöpös szerkezetĦ gödörházak (III–IV. típus) a 6–13. század folyamán, a két domináns alaprajzi típus azonban a tetĘtartó cölöp nélküli, illetve a házfalak felénél elhelyezkedĘ kettĘ vagy négycölöpös ház (I–II. típus). (RUTTKAY 2002. Abb. 3.) 16  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… kori és Meroving-kori germánok egyik leggyakrabban elĘforduló háztípusa ez. A Kárpát- medencében a 4–5. század fordulójától jelennek meg ilyen sokcölöpös elrendezésĦ földbemé- lyített házak, a terület ÉNy-i részen és a Dunántúlon is;22 továbbá a Tisza-vidéki és erdélyi ge- pida telepekre is jellemzĘek.23 Hat-, illetve nyolcoszlopos gödörházakat tártak fel Kölked- Feketekapu avar kori telepen is, de itt a megfigyelt alaprajzi szerkezeteknek csupán 16%-át tették ki ezek a háztípusok: a hatoszlopos elrendezés a késĘ avar korban is jelen van a telepü- lésen, ellentétben a nyolcoszlopossal, ami csak a kora avar korra keltezhetĘ.24 Az eddigi kuta- tás szerint a késĘ avar kori telepeken domináns két ágasfás elrendezés a hajdúnánási telepün- kön – úgy tĦnik – nem a legjellemzĘbb háztípus volt.25 A házszerkezetekhez kapcsolódóan érdekes adalékot nyújt két épület, melyekben alapárok részletét sikerült feltárni.26 A 42. házban az ÉK-i fal mentén két cölöphelyet köt össze egy se- kély alapárok, míg a 44. házban a DK-i fal teljes belsĘ hosszán vonult végig az alapárok, belĘ- le mélyült le egy cölöplyuk is (7. kép 6).27 Az alapárkos házak köre nem túl nagy, ismeretesek késĘ avar kori (Nagyút,28 Rákóczifalva–Bagi-földek 12. lelĘhely29) és kora Árpád-kori (Pápa- Hanta,30 MezĘkeresztes–Cethalom,31 Esztergom–SzentgyörgymezĘ)32 településekrĘl is. Fon- tos azonban megkülönböztetni, hogy földfelszíni vagy földbemélyített épületekrĘl beszélünk- e. Kölkeden ugyanis egyértelmĦen földfelszíni jelenségrĘl van szó: a szerzĘ egy talpgerendás és egy cölöpszerkezetes épületet is rekonstruált. Itt érdemes megemlíteni azt a különbséget is, hogy az alapárkot kapcsolhatjuk boronaházakhoz (ahol gerendákat fektettek le),33 de cölöp- lyukak is mélyedhetnek le még belĘle (oszlopszerkezetes, oszlopok között bedöngöléssel).34 22 SKRIBA–SÓFALVI 2004. 146–147. Nyolccölöpös házszerkezetet figyeltek meg a balatonlellei langobard telep három há- za esetében is (SKRIBA–SÓFALVI 2004. 145–146.). 23 B. TÓTH 2006. 48. 24 HAJNAL 2009. 98–99. 25 Kétcölöpös házak alkották a házak nagy részét Tiszafüred-Morotvaparton (MADARAS 1991 270.); Kölked-Feketekapu avar kori telepen, 46%-ban (HAJNAL 2009. 99.); Berettyóújfalu, Nagy Bócs-dĦlĘn is általános volt (DANI et al. 2005. 17.). Cseh János szolnok-zagyvaparti avar házainak típusváltozatai között a B2 háztípus (CSEH 1989. 35, 2. ábra). 26 Alapárkos házakról elĘször összefoglalóan: FODOR 1994. AlapvetĘen egy olyan szerkezeti megoldással van dolgunk, amikor a ház padlójába egy keskeny, sekély árkot mélyítettek le, amivel a falszerkezetet alapozták meg. 27 A 44. ház alapárkának értékelését nehezíti, hogy az csupán az egyik oldalon volt megfigyelhetĘ, ráadásul egyik végét a 43. ház feltárásakor elbontották, másik vége pedig egy nagyobb gödörben végzĘdik. 28 VÁRADI 2000. 130. 29 Kondé Zsófia szíves szóbeli közlése. 30 ILON 1996. 303. 31 SIMONYI 2001. 363. 32 Itt a deszkafal keskeny mélyedés, illetve vékony, faszenes csík formájában maradt meg (LÁZÁR 1998. 19.). 33 Rákóczifalva–Bagi-földek 12. lelĘhely 17. objektumszámú háza esetében a sarkokban egyértelmĦ csapolási nyomok voltak megfigyelhetĘk, így boronaházat lehet rekonstruálni. (Kondé Zsófia szíves szóbeli közlése, közöletlen szakdolgozati anyag.) 34 Az oszlopok közti bedöngölést egyébként több házban is sikerült dokumentálni. Egy érdekes házszerkezeti megoldással ta- lálkozunk a Polgár, Kenderföld, Majoros-tanya lelĘhelyen 2000-ben feltárt késĘ avar kori településrészlet egyik háza kap- csán. A 356. objektumszámú házban a tetĘtartó oszlopok közét deszkával töltötték ki, aminek lenyomatát is meg lehetett fi- gyelni (DANI–V. SZABÓ 2000. 194.). Talán ezt a háztípust értékelhetjük fabéléses házként, amit eddig kora Árpád-kori összefüggésekben figyeltek csak meg (SIMONYI 2001. 368.). 17  BAJKAI ROZÁLIA Utóbbi csoportba tartoznak a hajdúnánási házak is. A késĘ avar kori gödörházak szerkezeti vizsgálatára, illetve háztípusok elkülönítésére eddig csak néhány kísérlet irányult,35 pedig minden bizonnyal sokkal változatosabb a kép, mint eddig képzeltük. Hajnal Zsuzsanna a kölked-feketekapui avar telep kapcsán részletesen vizsgálta az ott elĘkerült patics-, ill. tapasztásdarabokat, és vont le következtetéseket a házak falszerkezetére vonatkozóan.36 A hajdúnánási településen is kerültek elĘ vizsgálatra alkalmas darabok. 3. ábra. Patics- és tapasztásdarabok megoszlása jellegük szerint Patics és tapasztásdarabok Hajdúnánásról A településen több mint 100 patics- és tapasztásdarabot sikerült regisztrálni. 48%-ban épü- letek betöltésébĘl kerültek elĘ, azonban nagyrészt másodlagos helyzetbĘl származnak (gödrök, kút). Az elĘkerült paticsokat aszerint osztályoztam, hogy rajtuk valamilyen lenyomat megĘr- zĘdött-e, illetve formájukból bármilyen eredeti helyzetükre vonatkozó következtetést le lehet- e vonni. Eszerint meghatároztam áglenyomatos, növényi lenyomatos paticsokat, továbbá lekerekített sarokelmeket és talán kemence szájához tartozó töredékeket (3. ábra). A köze- lebbrĘl nem meghatározható patics- és tapasztásdarabok tették ki természetesen a leletanyag legnagyobb részét (78%), de viszonylag sok darabnál ĘrzĘdtek meg értékes, a házak egykori szerkezetére utaló nyomok (17%). Összesen 6 olyan lekerekített, nagyobb tapasztásdarab 35 A házak leírására 4 kritériumot határozott meg Madaras László: 1. házak gödreinek mélysége; 2. házakhoz tartozó tetĘtartó cölöpök helye; 3. tüzelĘberendezések típusa, építési módja, alakja; 4. lejárat helye (MADARAS 1989. 24.). Az oszlophe- lyek száma és elhelyezkedése alapján is lehet csoportosítani (CSEH 1989. 35–36.). A dunaújvárosi házakat elsĘsorban for- mai jellemzĘk alapján osztották csoportokba (FIEDLER 1994. Abb. 3.). A tetĘtartó oszlopok száma és elhelyezkedése, il- letve a gödör alakja; továbbá a tüzelĘberendezések alapján is határoztak meg típusokat (RUTTKAY 2002. Abb. 3–4; HAJ- NAL 2009. 5. kép, 8. kép 1.) 36 HAJNAL 2009. 105–113. Lenyomatos tapasztástöredékeket említenek Orosházáról is. (RÓZSA–T.BÍRÓ–TUGYA 2011. 108.) 18  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… került elĘ (20, 28, 40, 46. objektum), melyeket bizonyosan nem az idĘjárás koptatott le, hanem valamilyen sarokelemek lehettek (8. kép 8). Nem elképzelhetetlen, hogy ezek nyíláskeretek, falsarkok voltak.37 A 42. objektum kemencéjébĘl egy salakos kemencefalazatnak meghatároz- ható darab került elĘ, melynek egyik oldalán nád lenyomatát (levelét vagy hajtását) sikerült megfigyelni (8. kép 2).38 A nád egyrészt utal a településhez közeli mocsaras környezetre, más- részt arra, hogy a növényt minden valószínĦség szerint felhasználták az építkezésekhez.39 A kölönbözĘ ág- és növényi lenyomatos patics- és tapasztásdarabok a legértékelhetĘbbek az anyagból (16, 19, 25, 28, 32, 33, 40, 46, 50, 51, 54, 55, 61. objektum). Hosszanti, párhuzamos irányú ág- vagy vesszĘkötegek szabad szemmel is jól látható lenyomatai ĘrzĘdtek meg (8. kép 6–7), valamint növényi lenyomatok (nádféle) is. Több darab is egyik vagy akár mindkét felén sima volt, egyértelmĦen a fal külsĘ tapasztásáról való. Ezek a darabok – együtt azzal a megfigyeléssel, amiket a házak oszlopszerkezete kapcsán tettünk – arra engednek következtetni, hogy a hajdúnánási településen felmenĘ falú házszerkezettel kell számolnunk.40 Méghozzá faoszlopokkal, kisebb ágakkal merevített agyagfalakkal. Hajnal Zsuzsanna a már említett kölkedi telepen néprajzi párhuzamokat is felhasználva náddal merevített falszerkeze- teket rekonstruált, ahol a nádkötegek egymásra merĘlegesen vagy csak egymás mellett párhuzamosan lehetettek elhelyezve.41 Hasonlót kell elképzelni Hajdúnánáson is. A szláv gö- dörházak kapcsán Peter Šalkovský is értekezett a falszerkezetekrĘl, agyaggal tapasztott favá- zas szerkezetet is rekonstruált. A patics- és tapasztásdarabokat a szerkezet egyetlen régészeti- leg megmaradó bizonyítékaiként említi.42 ÉRTÉKELÉS A patics és a tapasztások figyelembe vétele tanulságos lehet nem csak a falszerkezetek vizsgálatában, hanem a bennük található növényi maradványok szempontjából is. A megĘrzĘ- dött növényi lenyomatok fontos adalékot nyújthatnak a korabeli környezet rekonstrukciójához. Ilyen lenyomatokat lehet egyébként megfigyelni a sütĘharangok belsĘ felületén is, mely 37 HAJNAL 2009. 109–111. 38 A meghatározásért dr. Michael Peters-nek (müncheni Ludwig-Maximilian-Universität tudományos munkatársa) tartozom köszönettel. 39 ŠALKOVSKÝ 2001. 91. 40 Adott esetben veremházaknál is elĘfordulhatnak a föld felszíne fölé nyúló falak (oromfal), jelen esetben a sokcölöpös szer- kezet miatt feltételezünk mindenképpen felmenĘ falú házszerkezetet. 41 HAJNAL 2009. 105–112. 42 ŠALKOVSKÝ 2001. 78–80. A házak fabéléses, illetve vesszĘfonatos szerkezeteit a nem túl stabil talajba (pl. löszös) való lemélyítéssel hozza összefüggésbe. 19  BAJKAI ROZÁLIA összefüggésbe hozható az edénytípus készítési folyamatával (8. kép 1, 4). Kísérleti régészet alapján ugyanis tudjuk, hogy egy levelekkel/szalmával lefedett formán alakítják ki a sütĘha- rangok végsĘ formáját. Ez a szalmaréteg képez egy elválasztó réteget az edény és a forma kö- zött, hogy az oda ne ragadjon.43 Egy szlovákiai kutató, Jana Mihályiová – felismerve a növé- nyi lenyomatokban rejlĘ lehetĘséget – összehasonlító vizsgálatokat végzett a sütĘharangokon található növényi lenyomatok és a flotálásból ismert növényfajták összevetésével.44 Arra a kö- vetkeztetésre jutott, hogy kultúrnövények vegetatív szerveit (leveleit, szalmát) gyakran hasz- nálták fel a sütĘharangok készítésénél a forma külsĘ szigetelésére; melléktermékeit, maradvá- nyait, hulladékát pedig az agyagba belekeverve hasznosították.45 Ilyen növényi lenyomatokat más késĘ avar kori telepek sütĘharangjain is megfigyeltek,46 de a lenyomatok pontos azonosí- tására még nem került sor. Reményeink szerint a közeljövĘben lehetĘségünk lesz ilyen irányú vizsgálatokra. 2. KÉZMĥVESSÉG, ÖNELLÁTÁS – Kė, SALAK, CSONTESZKÖZÖK A hajdúnánási késĘ avar kori településen meglepĘen nagymennyiségĦ kĘ került elĘ, mely felveti a kérdést, hogy vajon honnan hozták, és milyen céllal használták a falu lakói. Összesen 1038 db kĘ került elĘ a lelĘhelyrĘl, melyek elszórtan jelentkeztek a különbözĘ objektumok- ban. A kövek nagyrészt a kemencék alapanyagát adták, viszont raktározási célból halmozták fel ezeket a 18. házban (9. kép 1). 43 FUSEK–ZÁBOJNÍK 2006. 19–22; HEROLD 2004. 40. 44 MIHÁLYIOVÁ 2006. 67–74. Összesen 7 szlovákiai avar kori lelĘhely növényi lenyomatait, valamint 7 szlovákiai és 1 ma- gyarországi avar kori lelĘhely flotált anyagát vizsgálta. A következĘ növényfajtákat sikerült regisztrálnia a sütĘharangokon lenyomat formájában: Triticum monococcum, Triticum dicoccum, Triticum spelta, Triticum aestivum, Triticum sp., Hordeum vulgare-vulgare, Panicum miliaceum, Avena sp., Poaceae. Összehasonlítva az archeobotanikai anyaggal, egyedül a Secale cereale hiányzott a sütĘharangokról (MIHÁLYIOVÁ 2006. Tabela 2.). 45 MIHÁLYIOVÁ 2006. 67. 46 Pl. Örménykúton (HEROLD 2004. 42.). 20  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… 4. ábra. KĘanyag funkció szerinti megoszlása a település objektumaiban A kĘanyagot nagyrészt amorf, funkciójukat tekintve közelebbrĘl nem meghatározható kĘ- darabok (83%) alkották, emellett azonban felismerhetĘ kĘeszközök is elĘkerültek: ĘrlĘkövek (malomkövek), csiszolt felületĦ kövek és fenĘkövek (4. ábra). Mindössze 4 darab, puha, sár- gásfehér kĘzetbĘl kialakított (talán homokkĘ) fenĘkövet lehetett meghatározni (9. kép 6).47 Bár funkciójuk ismeretlen, de láthatóan elkülönülnek anyagukban és felület-megmunkálásuk- ban azok a kövek, melyek sima, csiszolt felülettel rendelkeznek (9. kép 4, 5).48 A meghatáro- zott kövek legnagyobb részét azonban az ĘrlĘkövek adják, melyek az összes kĘanyag legalább 12%-át teszik ki (9. kép 2–3). Több kisebb darabnál nem volt egyértelmĦ, hogy ténylegesen ĘrlĘkövekhez tartoztak-e (41 db). Az ĘrlĘkövek között jó néhány legalább negyednyi darab volt, és jól felismerhetĘ volt a középsĘ átfúrás is.49 A malomkövek átmérĘje 40 cm körül lehe- tett, vastagságuk 10 cm körül mozgott. Több darabnál is meg lehetett figyelni, hogy a középsĘ átfúrásuk (tengely) felé lejtenek.50 Hasonlóan nagymennyiségĦ kĘanyag a megyébĘl nem ismert késĘ avar kori településen.51 Ellenben, ha az Alföld északi peremvidékén Ny és K felé tekintünk, találunk párhuzamokat. 2010 nyarán Nyíregyháza–Oros városrészén tártak fel egy késĘ avar korra keltezhetĘ telepü- 47 A 18, 38, 42, 44. házakból. Pontosabb anyagvizsgálat még nem történt. 48 Összesen 3 darab a 40, 57, 63. házakból. 49 Az elcsomagolt leletanyag alapján a 16. házból származik a legtöbb kĘanyag (150 db), azonban az épület bontása közben készült fotókon sehol nem lehet látni ezt a kĘmennyiséget. Ellenben a 18. házban, az ÉK-i sarokban épült agyagboltozatos kemence mellett nagymennyiségĦ kĘanyag látszik felhalmozva. Így az arány módosítható: a 16. házból 13 db, míg a 18. házból 160 db kĘ kerülhetett elĘ. 50 Pontos anyag-meghatározásra még nem volt lehetĘség, de valamilyen magmás kĘzetrĘl lehet szó: szemcsés, durva felületĦ, esetenként lyukacsos kĘzetrĘl (andezit?). 51 Szilágyi Krisztián Antal szíves szóbeli közlése. 21  BAJKAI ROZÁLIA lésrészt, ahol az egyik házból nagymennyiségĦ kĘanyag került napvilágra.52 Az 1065. ház kĘ- kemencéjét részben malomkĘ darabokból építették fel; a legérdekesebb pedig az a 2/3 részben megmaradt ĘrlĘkĘdarab volt, amit a kemence tetejére helyeztek. Az ásató véleménye szerint a középsĘ átfúrásán keresztül távozhatott a füst. A kemence száját szintén egy malomkĘ darab- bal zárták el. Heves megyében Kompolt-Kistér késĘ avar kori településen kĘkemencés háza- kat tártak fel, ahol a tĦzhely kövei között sok esetben másodlagosan felhasznált ĘrlĘkĘ töredé- kek is voltak.53 A 189. házban pedig hasonló jelenséggel találkozunk, mint a nyíregyházi telep esetében: a tĦzhely fölött egy ép, 38 cm átmérĘjĦ ĘrlĘkĘ volt.54 A telepen egyébként egyedül- álló módon az Ęskori kĘeszközök mellett a fiatalabb leletanyag kĘanyagát is vizsgálták és kö- zölték (szarmata, avar).55 Az avar kori kĘeszközöket szinte kizárólag ĘrlĘkĘ töredékek tették ki, anyaguk szürke andezit vagy andezittufa volt.56 A hajdúnánási kĘanyag pontos nyersanyag meghatározása még nem történt meg. Mind a Mátra, Bükk, mind a közeli Zempléni-hegység vagy Tokaji-hegység szóba kerülhet nyers- anyag lelĘhelyként; ennek kiderítésére példaértékĦ lehet az üllĘi 3–4. századi szarmata lelĘ- hely kĘanyagának vizsgálata.57 Az esetleges gabonaĘrlést fitolit vizsgálatokkal lehetne alátá- masztani. A felhasznált kĘanyag adalékkal szolgálna a település erĘforrásainak és kapcsolat- rendszereinek felderítésére is. A nád felhasználása például a házak építésében azt mutatja, hogy a közelben mocsaras területnek kellett lennie, ellenben a kĘanyag beszerzése már na- gyobb erĘbefektetést igényelt, nagyobb távolságot kellett megtenni érte. A településen folyó ipari tevékenységhez szolgáltat adatot a mintegy 166 salakdarab, me- lyek 89%-át szivacsos szerkezetĦ, salakosra égett agyag tette ki, és a teljes anyagnak csak mindössze 3%-a (5 db) volt biztosan vassalaknak meghatározható (8. kép 3, 5). A legtöbb sa- lakdarab a 16. objektumból került elĘ (110 db), ebbĘl egy volt vassalak maradványa. Részletes anyag- és szerkezetvizsgálat híján közelebbit még nem tudunk mondani errĘl az anyagcsoport- ról, s arról sem, hogy milyen szintĦ vasmĦvességgel hozható kapcsolatba.58 Az agyagsalakok 52 Köszönettel tartozom Takács Melindának, aki felhívta a figyelmemet erre a házra. Továbbá dr. Istvánovits Eszter és Fe- rencz Szabolcs régészeknek a további információkért. 53 VADAY 1999b. 237, 88–94. tábla. 54 VADAY 1999b. 40. ábra. 55 Legutóbb Orosházán vizsgálták meg az elĘkerült kĘanyagot (RÓZSA–T.BÍRÓ–TUGYA 2011. 119–120.). Világviszony- latban is ritka az ilyen korú kĘanyag vizsgálata (KARS 1983.). 56 T. BÍRÓ 1999. 256, 258, 265. 57 ÜllĘ 3–4. századi szarmata lelĘhely 926 db ĘrlĘkövének, malomkövének, illetve ĘrlĘkĘ töredékeinek kĘzettani és geokémi- ai vizsgálatát végezték el. A nyersanyag (túlnyomórészt bazaltos andezit) származási helyének pontosításához összehason- lító mintákat gyĦjtöttek a közeli Börzsöny, Cserhát, Mátra és Karancs hegységekbĘl, ahol ez a kĘzetfajta elĘfordul. Az eredmények alapján a nyersanyag a Cserhátból származik (PÉTERDI et al. 2009. 43–44, 58.). 58 Orosházáról említenek több objektumból is elĘkerült könnyĦ salakdarabokat, melyeket az agyagmĦvességgel hoztak kap- csolatba. Továbbá nád/áglenyomatos salakosodott paticsdarabok is napvilágot láttak, melyeket pedig a telep pusztulásával hoztak összefüggésbe. (RÓZSA–T.BÍRÓ–TUGYA 2011. 108.) 22  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… egy része talán a kemence falazatát alkotta. Ahhoz, hogy az agyag így megégjen, igen magas hĘre és zárt térre volt szükség.59 Vassalak elég ritka az alföldi településeken: ismert Hunyáról,60 kisebb vassalakok és egy vasbuca darabja pedig EperjesrĘl.61 Nagyúton több objektumban is találtak egyértelmĦen vas- salaknak meghatározható darabokat, valamint kohó fenekén összegyĦlt salakból keletkezĘ medvét is. A településrĘl elĘkerült nagyszámú vastárggyal, valamint az egyik kútban talált nagymennyiségĦ faszénnel együtt a telepen folyó vasmĦvességgel hozták összefüggésbe eze- ket a leleteket.62 Az alföldi vaskohászatról szinte semmit sem tudunk, a kutatások (leletek hí- ján) eddig a Dunántúlra koncentráltak. Az önellátónak mondható, késĘ avar kori településeken valamilyen szintĦ vasmĦvességgel mindenképpen számolnunk kell. A vas megmunkálásán túl egyéb kézmĦves tevékenységek is folytak a településeken. Az orsógombokat hagyományosan szövés-fonással hozzák összefüggésbe, telepünkön 4 db bikónikus, egy kivételével bekarcolással díszített orsógomb került elĘ (10. kép 1–4). Hajdúná- násról 21 darab csonteszköz is napvilágot látott: 12 db ár, 8 db bordából kialakított eszköz, ta- lán kaparó (bĘrpuhításhoz) és 1 db csontkorcsolya (10. kép 5–8).63 Csontár és csontkorcsolya több késĘ avar kori településrĘl is ismert.64 MeglepĘen nagy számban (74 db!) kerültek elĘ csonteszközök Debrecen-Bordástanyáról: fĘként árak és kaparók voltak, de egy csontkorcso- lya is napvilágot látott.65 Bár arányaiban kevesebb a hajdúnánási eszközök száma, összetétele nagyon is hasonló a debrecenihez: juh és/vagy kecske sípcsontjából (tibia) készült árak, szar- vasmarha bordájából (costa) készült kaparók és ló lábközép csontjából (metatarsus) készített csontkorcsolya. Mindkét településen kutya csontjából faragott ár is került elĘ. ValószínĦ, hogy a bĘrfeldolgozásban használták a kaparókat, az árakat pedig a szövéssel lehet összefüggésbe hozni.66 59 Az elĘzĘ fejezetben, a paticsanyag kapcsán említett nádlenyomatos, salakos kemencefalazat szerkezetét tekintve szintén ebbe az anyagcsoportba tartozik. 60 GÖMÖRI 2000. XXII. Tábla C1. 61 BÁLINT 1991. Taf. XIX 4, 7í9; GÖMÖRI 2000. XXII. Tábla B1–2. 62 VÁRADI 2000. 131–132. 63 Az állatcsontanyag meghatározásáért Daróczi-Szabó Lászlónak tartozom hálás köszönettel. 64 Eperjesen csontárak, Kompolt-Kistéren többek között egy kutya csontjából készített ár és ló radiusából készült csontkorcso- lya került elĘ (BÁLINT 1991. 67; VÖRÖS 1991. 91.) Kompolt-Kistéren többek között egy kutya csontjából készített ár és ló radiusából készült csontkorcsolya került napvilágra (VADAY 1999b. 244.). Orosházáról 3 db ár is ismert: egy kutya kö- nyökcsontjából, kettĘ pedig ló lábközép-, valamint sípcsontjából készült. Továbbá egy ló metapódiumából készült csont- korcsolya is elĘkerült (RÓZSA–T.BÍRÓ–TUGYA 2011. 111–112.). 65 Ezúton szeretném megköszönni Daróczi-Szabó Lászlónak, hogy felhívta a figyelmemet a debreceni késĘ avar kori település csonteszközeivel való párhuzamra, és hogy rendelkezésemre bocsátotta Daróczi-Szabó Márta még sajtó alatt lévĘ publiká- cióját. 66 DARÓCZI-SZABÓ é. n. 23  BAJKAI ROZÁLIA 4. FÉMLELETEK KELTEZė ÉRTÉKE – EGY KÜLÖNLEGES VERET A hajdúnánási településen 8 db fémtárgy került elĘ, melyek szinte kizárólag vasból ké- szültek, és töredékességük miatt meglehetĘsen nehéz az eredeti funkciójuk meghatározása. A 40. házból egy jól felismerhetĘ formájú, kisméretĦ kés került elĘ, ezenkívül egy nagyobb kés töredékei, vas tĦ/ár töredékei és vaslemez töredékei. A legérdekesebb lelet a 16. ház nyesésekor került elĘ, amikor fémkeresĘvel egy ónozott bronz kisméretĦ szíjveretet találtak (9. kép 7). A veret kialakításában igen egyedi: a két kis füllel ellátott karikataghoz egy elnyújtott, lekerekített trapéz alakú tag kapcsolódik, amelyen két helyen átfúrás látható; minden bizonnyal az övszíjhoz való rögzítést szolgálta. Szinte telje- sen ép, egyedül az átfúrt tag felsĘ részén törött le egy nagyon kis darab. A feltáráson részt ve- vĘk szerint megtaláláskor jól látszódott az ónozás, valamint bekarcolt díszítés: egymást met- szĘ vonalakból összeálló, talán rombusz alakok, a síkozott felület minden síkján.67 Sajnos ez a díszítés ma már nem látható a vereten, mint ahogy az ónozásnak is kevés látható nyoma ma- radt; anyagvizsgálattal lehetne tisztázni a kérdést.68 A veret mindössze 2,3 cm hosszú, és 2 mm vastag. Nemcsak kis mérete, hanem egyedi formája miatt is különlegesnek tĦnt: párhu- zamát magyarországi késĘ avar kori temetĘkbĘl nem találtam. Kis mérete és szíjveretként való meghatározása a késĘ avar kor végén feltĦnĘ, hármas cso- portosítású veretek köréhez kapcsolná, itt azonban karikás végzĘdésĦ példát nem találunk.69 Ellenben karikacsüngĘs veret ismert már Kunágotáról a 7. század elsĘ felétĘl,70 valamint tausírozott veretekhez kapcsolódva is feltĦnik a 7. század utolsó harmadától/negyedétĘl az avar kori anyagban.71 TiszafüredrĘl a 3. fázistól (8. század elsĘ évtizedei) vannak jelen karika- csüngĘs bronz lemezes veretek.72 A Zábojník-féle SS I (700–720) fázisban jellemzĘek a kari- kacsüngĘvel ellátott, de lemezbĘl készült veretek,73 a késĘ avar kor végére (SS III: 750–780) tehetĘk viszont a karikacsüngĘs taggal ellátott öntött, címer alakú vagy nyújtott, nyelv alakú veretek: lapos indás és pikkelymintás díszítéssel.74 Összegezve tehát, a karikacsüngĘs veretek lehetettek az elĘképei a karikával egybeöntött testĦ (merevcsüngĘs) vereteknek, melyek több 67 Szenthe Gergely szíves szóbeli közlése, az információt ezúton is köszönöm. 68 Egyedül a karikás végzĘdés belsĘ peremén ismerhetĘ fel az egykori ónozás nyoma. 69 Dr. Vida Tivadar szíves szóbeli közlése í a veret párhuzamainak keresésében nyújtott segítségét ezúton is köszönöm. SZėKE 2008. Abb. 15:2; DAIM 1987. Abb. 28. 70 GARAM 1993. Taf. 53:2. 71 Tausírozott veretek között: HEINRICH–TAMASKA 2005. Abb. 10: Zal/545/11. 72 GARAM 1995. Abb. 97, 425. 73 ZÁBOJNÍK 1991. 246, Taf. 38: 14–15. 74 ZÁBOJNÍK 1991. Taf. 41:19, 26. 24  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… avar kori temetĘbĘl is ismertek.75 Az övveretek mellett a lószerszámveretek között is találunk formában hasonló, csak nyomottabb karikás végĦ vereteket: az álcsüngĘs vagy szíjbújtatós ve- retek körérĘl van szó, annak is a kétszegecses felerĘsítésĦ, díszítetlen változatairól.76 Nadja Profantová foglalta össze legutóbb ezeket a vereteket; gyĦjtésébĘl a hajdúnánási veretre legin- kább egy Mikulþice-i és a Komárom–Hajógyár 79. sírból elĘkerült darab hasonlít. MindkettĘ díszítetlen, kétszegecses felerĘsítésĦ, karikás végzĘdésĦ, és a 8. sz. végére – 9. század elejére keltezhetĘ.77 A hajdúnánási veret eddigi legjobb párhuzamát az övveretek között találjuk. A Nyitra–alsóköröskényi (Nitra, þasĢ Dolné Krškany I.) lelĘhely 5/52. sírjából került elĘ egy szinte méretben is megegyezĘ, kétszegecses felerĘsítésĦ bronzveret (9. kép 8), melyet Jozef Zábojník a 8. századra keltezett.78 Bár a vereten nem kerültek elĘ a hajdúnánási darab külön- leges kis „fülei”, valamilyen fémbevonat ezt a nyitrai veretet is borította.79 A két kis nyúlványnak párhuzamát a 9. század 2. felére – 10. századra keltezhetĘ, bolgár területrĘl elĘkerült, átlyukasztott végĦ szíjvégeken/övfüggĘkön lehet megtalálni (9. kép 9).80 Itt azonban támasztékként szolgált, a lelógó szíjat keretezte. A bolgár darabok azért is érde- melnek említést, mivel hasonló geometrikus minta díszíthette talán valamikor a hajdúnánási veretet is. Az avar kori övszerelékeken szintén csupán távoli párhuzamát találjuk valamilyen nyúlványnak: az ún. fecskefarok végĦ csatoknál81 hasonlóképpen inkább funkcionális szerepet töltött be (a csatkarika támasztékaként szolgált), mint a bolgár övfüggĘkön. Veretünkön azon- ban inkább díszítésként lehet értékelni.82 Az ónozás nem ismeretlen az avar kori bronzvereteken, ezt a technikát hagyományosan a késĘ avar fémmĦvesség legvégével hozzák összefüggésbe.83 Ez a matt, szürke rétegként je- lentkezĘ fémbevonat eredeti megjelenésével az ezüstöt utánozhatta, sokáig azonban nem is ismerték fel az ónbevonatot, korróziónak tartották. A székkutas–kápolnadĦlĘi temetĘ több sír- 75 Halimba avar kori temetĘje 93. és 222. sírjában is volt egy-egy merevcsüngĘs, díszítetlen, kétszegecses felerĘsítésĦ veret. A 222. sírt a 9. század 2. és 3. harmadára lehet keltezni, a 93. sírban propeller alakú verettel, lyukvédĘ verettel és kisszíj ve- reteivel együtt került elĘ (TÖRÖK 1998. 111, Tafel 77. 11, Tafel 78. 5). Bratislava-ýuĖovo-ból (Dunacsún) egy merev- csüngĘs liliomos-indás díszítésĦ veret ismert (ZÁBOJNÍK 1991. Taf. 41: 4.). 76 A díszítettek poncolt indás hátterükkel a kör keltezését egyébként jól megadják (késĘ avar kor vége), de jelen veretünkhöz nincs közük. 77 PROFANTOVÁ 2004. Obr. 4: 15, 16, 300. 78 ZÁBOJNÍK 2004. Tab. 11: 1/4/1, 1/4/2, 100–101. 79 BÁRTA 1953. 170. SĘt, bĘrmaradványokat is találtak a hátulján, ami végképp valamilyen szíjra való felerĘsítést bizonyít a veret kapcsán. 80 ɊɅȿɌɇɖɈȼ 2009. Ɉɛɪ. 1, 2. Itt azonban egyértelmĦen a befĦzött szíj rögzítését, tartását szolgálta. 81 Garam Éva pontos meghatározása: „Großer, profilierter Schnallenrahmen mit schwalbenschwanzförmigen Stützen” (GA- RAM 1981. 224.). 82 Szenthe Gergely szerint növényi indákra, kacsokra hasonlítanak; az információt ezúton is köszönöm. 83 SZALONTAI 1991. 468. Az avar kori ónozásról: SZėKE–LUKÁCS 1992; SZėKE 1995. 25  BAJKAI ROZÁLIA jából is ónozott övveretek,84 míg Tiszafüred–Morotvapart V/1.b. sírjából hasonló bevonatú kisszíjvégek kerültek elĘ.85 A kis szíjveret pontos párhuzamát tehát, ahol a karikás veretforma és a kis nyúlványok is együtt jelen lennének, nem találtam. A formai elemzések és párhuzamok segítségével legalább a 8. századra keltezhetjük, de a 9. század felé is nyitott (ónozás). ÖSSZEFOGLALÁS A fentiekben kísérletet tettem egy avar kori település kutatási irányvonalainak felvázolásá- ra. A hagyományos, kerámiaelemzést középpontba állító feldolgozás megadja egy település kronológiai kereteit, de a pontosabb keltezést elĘsegítheti egy szerencsésen elĘkerülĘ fémlelet is. A településen folyó kézmĦves tevékenységekrĘl a kisleletek (csonteszközök, agyag orsó- gombok) és egyéb leletanyag (malomkövek, salak) árulkodnak. Újabb irányvonal lehet termé- szettudományos vizsgálatok elvégzése (a vékonycsiszolatos vizsgálatok természetesen nem újkeletĦek, de még korántsem általánosan alkalmazottak), növényi lenyomatok vizsgálata, to- vábbá egy település kapcsolatrendszerének felderítése (természeti erĘforrások, nyersanyag le- lĘhelyek): honnan, milyen anyagokat szereztek be, milyen távolságokra jutottak el. IRODALOM B. TÓTH 2006 B. Tóth Ágnes: Gepidische Siedlungen im Theissgebiet. Monumenta Germanorum Archaeologica Hungariae Vol. 4. Monumenta Gepidica. Budapest, 2006. BÁLINT 1991 Csanád Bálint: Die spätawarenzeitliche Siedlung von Eper- jes (Kom. Csongrád). VAH IV. Budapest, 1991. BÁRTA 1953 Juraj Bárta: Pohrebište zo staršej doby hradištnej v Dol. Krškanoch pri Nitre. AR V (1953) 167–171. BÓNA 1973 Bóna István: VII. századi avar települések és Árpád-kori magyar falu Dunaújvárosban. Budapest, 1973. 84 SZėKE 1995. 212–213. 85 MADARAS 1991. 278. 26  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… CSEH 1989 Cseh János: Az avarok építkezése Szolnok-Zagyvaparton. (Beszámoló az 1986. évi leletmentĘ ásatásról.) In: Építészet az Alföldön I. (Szerk.: Novák László – Selmeczi László.) Az Arany János Múzeum Közleményei VI. NagykĘrös, 1989. 33–40. DAIM 1987 Falko Daim: Das awarische Gräberfeld von Leobersdorf, NÖ. Studien zur Archäologie der Awaren 3. Wien, 1987. DANI et al. 2005 Dani János – Szilágyi Krisztián Antal – Szelekovszky Márta – Czifra Szabolcs – Kisjuhász Viktória: ElĘzetes jelentés a Berettyóújfalu, Nagy Bócs-dĦlĘ lelĘhelyen 2004–2005 során végzett megelĘzĘ feltárásról. In: Régészeti Kutatások Ma- gyarországon 2005 – Archaeological Investigation in Hun- gary 2005. Budapest, 2006. 5–31. DANI–SZILÁGYI 2006 Dani János – Szilágyi Krisztián Antal: ElĘzetes jelentés a Berettyóújfalu – Nagy Bócs-dĦlĘ lelĘhelyen 2004–2005 során végzett megelĘzĘ feltárásokról. BiMÉ X–XI (2006) 7–28. DANI–V. SZABÓ 2000 Dani János – V. Szabó Gábor: Polgár, Kenderföld, Majoros- tanya. In: Régészeti Kutatások Magyarországon 2000 – Ar- chaeological Investigation in Hungary 2000. Budapest, 2003. 192–194. DARÓCZI-SZABÓ é. n. Daróczi-Szabó Márta: From the Past to the Present: A Special Bone Tool Kit from the 8–9th Century Avar Village from Hungary. é. n. Kézirat. FIEDLER 1994 Fiedler, Uwe: Zur Datierung der Siedlungen der Awaren und der Ungarn nach der Landnahme. Ein Beitrag zur Zuord- nung der Siedlungen von Eperjes. ZfA 28 (1994) 307–352. FODOR 1994 Fodor István: Árpád-kori boronaház nyomai Tiszaszigeten. In: A kĘkortól a középkorig. Tanulmányok Trogmayer Ottó 60. születésnapjára. (Szerk: LĘrinczy Gábor) Szeged, 1994. 421–438. FUSEK–ZÁBOJNÍK 2006 Gabriel Fusek – Josef Zábojník: Experiment s modelovaním zvonov na peþenie. (Experiment with Moulding of Baking 27  BAJKAI ROZÁLIA Bells) In: Aevum Medium. Zborník na poþesĢ Jozefa Hošša. (Red.: Jozef Zábojník) Bratislava, 2006. 19–22. GARAM 1981 Garam Éva: VIII–IX. századi telepnyom Tiszafüred határá- ban. CommArchHung 1981. 137–147. GARAM 1993 Garam Éva: Katalog der awarenzeitlichen Goldgegenstände und der Fundstücke aus den Fürstengräbern im ungarischen Nationalmuseum. Catalogi Musei Nationalis Hungarici. Seria Archaeologica I. Budapest, 1993. GARAM 1995 Garam Éva: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Tiszafüred. Cemeteries of the Avar Period (567–829) in Hungary. Vol. 3. (Ed.: Attila Kiss – Éva Garam) Budapest, 1995. GÖMÖRI 2000 Gömöri János: Az avar kori és Árpád-kori vaskohászat régé- szeti emlékei Pannóniában. (Magyarország iparrégészeti le- lĘhelykatasztere I. VasmĦvesség) Sopron, 2000. HAJNAL 2009 Hajnal Zsuzsanna: Házak a kölked-feketekapui avar kori te- lepen. ArchÉrt 134 (2009) 91–116. HÄUSLER1979 Alexander Häusler: Zu den sozialökonomischen Verhältnis- sen in der ýernjachov-Kultur. ZfA 13 (1979) 23–65. HEINRICH-TAMASKA 2005 Heinrich-Tamaska, Orsolya: Studien zu den awarenzeit- lichen Tauschierarbeiten. Monographien zur Frühgeschichte und Mittelalterarchäologie 11. Innsbruck, 2005. HEROLD 2004 Herold, Hajnalka: Die Frühmittelalterliche Siedlung von Örménykút 54. VAH XIV. Budapest, 2004. HEROLD 2006 Herold, Hajnalka: Frühmittelalterliche Keramik von Fund- stellen in Nordost- und Südwest-Ungarn. Opuscula Hunga- rica VII. Budapest, 2006. HEROLD 2010 Hajnalka, Herold: Zillingtal, Burgenland – Die awarenzeit- liche Siedlung und die Keramikfunde des Gräberfeldes. Mo- nographien des Römisch-Germanischen Zentralmuseums. Band 80. Teil 1–2. Mainz, 2010. 28  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… ILON 1996 Ilon Gábor: Újabb régészeti adatok a középkori Pápa törté- netéhez. Pápai MúzÉrt 6 (1996) 297–317. KARS 1983 Kars, Henk: Early-Medieval Dorestad, an Archaeo-Petro- logical Study. BROB 33 (1983) 1–94. KOLOZSI–SZABÓ 2005 Kolozsi, Barbara –Szabó, László: An avar settlement on the periphery of Hortobágy. In: Environmental historical studies from the Late Tertiary and Quaternary of Hungary. (Ed.: László Hum – Sándor Gulyás – Pál Sümegi) Department of Geology and Paleontology. University of Szeged. Szeged, 2005. 175–189. KOVALOVSZKI 1975 Kovalovszki Júlia: ElĘzetes jelentés a dobozi Árpád-kori fa- luásatásról. 1962–1974. ArchÉrt 102 (1975) 204–223. KRALOVÁNSZKY 1996 Kralovánszky Alán: Az Ártánd-Kapitány-dĦlĘi késĘ avar kori temetĘ. DMÉ LXXI (1996) 37–103. LÁZÁR 1998 Lázár Sarolta: Kora Árpád-kori település Esztergom-Szent- györgymezĘn. Opuscula Hungarica I. Budapest, 1998. MADARAS 1989 Madaras László: Az avar ház. In: Építészet az Alföldön I. (Szerk.: Novák László – Selmeczi László.) Az Arany János Múzeum Közleményei VI. NagykĘrös, 1989. 23–32. MADARAS 1991 Madaras László: Az avar falu. In: Régészeti ásatások Tisza- füred-Morotvaparton. (Szerk.: Tálas László – Madaras Lász- ló.) Szolnok Megyei Múzeumi Adattár. Szolnok, 1991. 227– 316. MÉRI 1962 Méri István: Az árkok szerepe Árpád-kori falvainkban. ArchÉrt 89 (1962) 211–219. MESTERHÁZY 1973 Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye területe IX–XIII. századi településtörténetéhez I. DMÉ LIV (1973) 95–174. MESTERHÁZY 1983 Mesterházy Károly: Településásatás Veresegyház-Ivacson. CommArchHung 1983. 133–162. 29  BAJKAI ROZÁLIA MIHÁLYIOVÁ 2006 Mihályiová, Jana: Odtlaþky rastlín zo zvonov na peþenie z obdobia avarského kaganátu na území juhozápadného Slo- venska. (Imprints of Plants from Baking Bells in the Avar Khaganate Period from Southwestern Slovak Territory) In: Aevum Medium. Zborník na poþesĢ Jozefa Hošša. (Red.: Jozef Zábojník.) Bratislava, 2006. 67–74. PÉTERDI et al. 2009 Péterdi Bálint – Szakmány György – Judik Katalin – Dobosi Gábor: Bazaltos andezit nyersanyagú szarmata szerszám- kövek kĘzettani és geokémiai vizsgálata (ÜllĘ 5. lelĘhely). Archeometriai MĦhely 2009/2. 43–60. ɊɅȿɌɇɖɈȼ 2009 Ɋɥɟɬɧɶɨɜ, ȼɚɥɟɧɬɢɧ: Ɂɚ ɞɚɬɢɪɨɜɤɚɬɚ ɧɚ ɪɚɧɧɨɫ- ɪɟɞɧɨɜɟɤɨɜɧɢɬɟ ɩɪɨɪɟɡɧɢ ɧɚɤɪɚɣɧɢɰɢ ɢɥɢ ɜɢɫɭɥɤɢ. (About Chronology of the Early Medieval Slotted Tags or Pendandts) In: ɂɜɚɧɤɚ Ⱥɤɪɚɛɨɜɚ-ɀɚɧɞɨɜɚ In Memoriam. (ɉɪɟɜ.: Ɇɚɪɢɹ Ɇɚɧɨɥɨɜɚ-ȼɨɣɤɨɜɚ) Ȼɴɥɝɚɪɫɤɚ Ⱥɤɚɞɟɦɢɹ ɧɚ ɇɚɭɤɢɬɟ ɇɚɰɢɨɧɚɥɟɧ Ⱥɪɯɟɨɥɨɝɢɱɟɫɤɢ ɂɧɫɬɢɬɭɬ ɫ Ɇɭɡɟɣ. ɋɨɮɢɚ, 2009. 103–119. PROFANTOVÁ 2004 Nadja Profantová: RanƟ stĜedovƟká bronzová kování ze zámostí, hradištƟ Prachovské skály, okres Jiþin, In: Zborník na poþesĢ Dariny Bialekovej. (Red.: Gabriel Fusek) Ar- cheologický Ústav Slovenskej Akadémie Vied. Nitra, 2004. 293–302. RÓZSA–T.BÍRÓ–TUGYA 2011 Rózsa Zoltán – T. Bíró Katalin – Tugya Beáta: Avar kori teleprészlet Orosháza határában. (Oh. 13. lelĘhely – Békés megye) In: Kolozsi Barbara – Szilágyi Krisztián Antal (szerk.): Sötét idĘk falvai. 2006-ban Debrecenben megrendezett konferencia 1. kötete. Tempora Obscura. Debrecen, 2011. 93–146. RUTTKAY 2002 Matej Ruttkay: Der ländliche Hausbau des 5. bis 15. Jh. im nördlichen Karpatenbecken (Slowakei). In: The rural house from the migration period to the oldest still standing buildings. (Ed.: Jan KlápštƟ) Ruralia IV. 8–13. September 2001, Bad Bederkesa, Lower Saxony, Germany. Památky Archeologiczké, Supplementum 15, Ruralia IV. Prague, 2002. 264–271. 30  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… ŠALKOVSKÝ 2001 Peter Šalkovský: Häuser in der frühmittelalterlichen slawi- schen Welt. Nitra, 2001. SIMONYI 2001 Simonyi Erika: Kora Árpád-kori településrészlet MezĘke- resztes-Cethalomról. Újabb adatok az Északkelet-magyar- országi Árpád-kori kerámia keltezéséhez és az ún. fabéléses lakóházakról. WMMÉ XXIII (2001) 359–390. SKRIBA–SÓFALVI 2004 Skriba Péter – Sófalvi András: Langobard település Balaton- lelle határában. ArchÉrt 129 (2004) 121–163. SZALONTAI 1991 Szalontai Csaba: Megjegyzések az Alföld 9. századi történe- téhez (a késĘ avar karéjos övveretek). MFMÉ 2 (1984/85) 1991. 463–482. SZėKE 1995 SzĘke Ágnes: Az avar kori ónozás fajtái, ónozott bronzok tisztításának problémája. MFMÉ–StudArch I (1995) 211– 218. SZėKE 2008 SzĘke Béla Miklós: Veränderungen in der Struktur des awa- rischen Gürtels. Antaeus 29–30 (2008) 175–213. SZėKE–LUKÁCS 1992 SzĘke Ágnes – Lukács Zoltán: Ónozott avar kori bronztár- gyak. Beszámoló az ónozott bronzok tisztításához végzett ki- téti vizsgálatok eredményérĘl. MKCsM (1992) 47–54. T. BÍRÓ 1999 T. Bíró Katalin: A kĘanyag értékelése. In: Kompolt-Kistér. ÚjkĘkori, bronzkori, szarmata és avar lelĘhely. LeletmentĘ ásatás az M3-as autópálya nyomvonalán. Heves megyei Ré- gészeti Közlemények. (Szerk.: Petercsák Tivadar – Szabó J. József) Eger, 1999. 255–278. TAKÁCS 2002 Takács Miklós: Der Hausbau in Ungarn vom 2. bis zum 13. Jahrhundert n. Chr. – ein Zeitalter einheitlicher Gruben- häuser? In: The rural house from the migration period to the oldest still standing buildings. (Ed.: Jan KlápštƟ) Ruralia IV. 8–13. September 2001, Bad Bederkesa, Lower Saxony, Germany. Památky Archeologiczké, Supplementum 15, Ruralia IV. Prague, 2002. 272–290. TAKÁCS–VADAY 2004 Takács Miklós – Vaday Andrea: Avar edényégetĘ kemencék Kompolton. Agria XL (2004) 5–104. 31  BAJKAI ROZÁLIA TOMKA 1988 Tomka Péter: Avar kori település GyĘr, Bokányi DezsĘ ut- cában. Arrabona 24–25 (1988) 35–61. TÖRÖK 1998 Gyula Török: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Halimba. Das awarische Corpus. Avar Corpus Füzetek. Beihefte V. Debrecen–Budapest, 1998. VADAY 1999a Vaday Andrea: A szarmata telep értékelése. In: Kompolt Kistér. ÚjkĘkori, bronzkori, szarmata és avar lelĘhely. Le- letmentĘ ásatás az M3-as autópálya nyomvonalán. Heves Megyei Régészeti Közlemények. (Szerk.: Petercsák Tivadar – Szabó J. József) Eger, 1999. 179–231. VADAY 1999b Vaday Andrea: Az avar kori telep értékelése. In: Kompolt Kistér. ÚjkĘkori, bronzkori, szarmata és avar lelĘhely. Le- letmentĘ ásatás az M3-as autópálya nyomvonalán. Heves Megyei Régészeti Közlemények. (Szerk.: Petercsák Tivadar – Szabó J. József) Eger, 1999. 233–254. VÁRADI 2000 Váradi Adél: ElĘzetes jelentés a Nagyút határában feltárt római és késĘ népvándorláskori teleprészletekrĘl. In: Hadak Útján. A Népvándorlás kor Fiatal Kutatóinak Konferenciája 10. (Szerk.: Bende Lívia – LĘrinczy Gábor – Szalontai Csa- ba) Szeged, 2000. 125–153. ZÁBOJNÍK 1991 Zábojník, Jozef: Seriation von Gürtelbeschlaggarnituren aus dem Gebiet der Slowakei und Österreichs (Beitrag zur Chronologie der Zeit des awarischen Kaganats). In: K problematike osídlenia stredodunajskej oblasti vo vþasnom stredoveku. (Red.: Zlat ýilinska) Nitra1991, 219–321. ZÁBOJNÍK 2004 Zábojník, Jozef: Slovensko a avarský kaganát. Studia Archaeologica et Medievalia. Tomus VI. Bratislava, 2004. 32  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… RÖVIDÍTÉSEK AR Archeologické Rozhledy (Praha) ArchÉrt Archaeologiai ÉrtesítĘ (Budapest) BiMÉ A Bihari Múzeum Évkönyve (Berettyóújfalu) BROB Berichte van de Rijksdienst voor het Oudheidkundig Bodemon- derzoek in Nederland (Amersfoort) CommArchHung Communicationes Archaeologicae Hungaricae (Budapest) DMÉ A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve (Debrecen) MFMÉ A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (Szeged) MFMÉ – StudArch A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Studia Archaeologica (Szeged) MKCsM Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében (Szeged) Pápai MúzÉrt Pápai Múzeumi ÉrtesítĘ – Acta Musei Papensis (Pápa) VAH Varia Archaeologica Hungarica (Budapest) WMMÉ A Wosinsky Mór Múzeum Évkönyve (Szekszárd) ZfA Zeitschrift für Archäologie (Berlin) ROZÁLIA BAJKAI RESEARCH POSSIBILITIES OF A LATE AVAR SETTLEMENT AT THE NORTHERN EDGE OF THE GREAT HUNGARIAN PLAIN HAJDÚNÁNÁS–MÁCSI-DĥLė (Summary) In this study I present the research possibilities of a 8th–9th century Late Avar Age settle- ment at Hajdúnánás–Mácsi-dĦlĘ. The rescue excavation was carried out by the Achaeological Institute of Eötvös Loránd University in 2005 on the path of a highway construction. Excava- tions covered a 9,415 sq.m large territory. A total number of 61 settlement objects were re- vealed and examined: 27 buildings, 4 outdoor ovens, 1 well and 29 pits. According to the in- ner structure of the settlement, the lack of surrounding and crossing ditches and the remark- able concentration of certain feature types were both conspicuous. Based on the pottery mate- rial at least two phases of the settlement has been determined, which is in accordance with the inner structure of the village. In this way the settlement „migration” and a western shift in the center of its gravity could been detected. The existence of the settlement based on the pottery 33  BAJKAI ROZÁLIA can be well dated to the second half of the 8th-9th centuries. The dating was validated by a unique, small tinned bronze belt fitting with small extensions and ringed ending, which was found with a metal detector. Its technical design and analogies of the shape refer to the end of the Late Avar Period, in the 9th century. Beside the traditional examinations and comparative analysis of pottery. we made detailed observation of daub and plastering pieces that signifi- cantly supplemented our knowledge on the structure of the houses. They had clay walls, emerging above the surface, stiffened with wooden pillars and smaller branches. The examina- tion of the plant prints on the inner surface of the baking bells will hopefully deliver us new information as well in the future. The finds coming to light, among them stone material (mill stones), 5 pieces of iron slag and bone implements (awls, scrapers) supported our suggestion on the self-sufficiency of the inhabitants. However, more detailed analysis and thus the discovery of the resources and communication system of this Late Avar Age settlement remains to be an interesting task of the future. Rozália Bajkai ELTE-BTK-RI brozika@gmail.com 34 EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… 1. kép. Hajdúnánás – Mácsi-dĦlĘ, a lelĘhely elhelyezkedése 35  BAJKAI ROZÁLIA 36 2. kép. Hajdúnánás – Mácsi-dĦlĘ, a lelĘhely összesítĘ térképe (Készítette: Archeodata 1998 Bt.)  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… 37 3. kép. A település belsĘ szerkezete a szabályos sorokban ásott tároló gödrökkel (piros egyenes vonalak) az ún. lakó-és gazdasági egységekkel (halvány piros téglalapok), valamint a házcsoportosulásokkal (piros karika). A szaggatott vonal az 1. megtelepedési fázis határát jelzi.  BAJKAI ROZÁLIA 4. kép. 8. századi kerámia a településen (1–6: 32. objektum, 7: 41. objektum, 8: 42. objektum) 38  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… 5. kép. 9. századi kerámia a településen (1, 6: 55. objektum, 2: 63. objektum, 3, 8: 44. objektum, 4, 7: 42. objektum, 5: 1. objektum) 39  BAJKAI ROZÁLIA 6. kép. Kézzel formált sütĘharangok (1: 33. objektum, 2, 6: 38. objektum, 3, 5: 42. objektum, 4: 61. objektum) 40  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… 7. kép. 1. az 54. ház kĘpakolásos kemencéje, 2: az 57. ház agyagkockába vájt kemencéje, 3: a 62. ház külsĘ kemencéje, 4: a 47. ház két tüzelĘberendezéssel, 5: a 62. ház két tüzelĘberendezéssel, 6-7: a 42. ház alaprajza és alapárok részlete (az objektumrajzokat készítette: Archeodata 1998 Bt.) 41  BAJKAI ROZÁLIA 8. kép. 1: sütĘharang belsĘ felülete növényi lenyomatokkal (42. objektum), 2: nádlenyomatos kemencefalazat (42. objektum), 3: vassalak (41. objektum), 4: sütĘharang belsĘ felülete textil- és növényi lenyomatokkal (42. objektum), 5: szilikátsalak (16. objektum), 6: áglenyomatos patics (46. objektum), 7: áglenyomatos patics (54. objektum), 8: lekerekített patics (28. objektum) 42  EGY KÉSė AVAR KORI TELEPÜLÉS KUTATÁSI LEHETėSÉGEI… 9. kép. 1: kĘhalom a 18. ház közepén, 2, 3: ĘrlĘkövek (18. objektum), 4: csiszolt felületĦ kĘ (18. objektum), 5: csiszolt felületĦ kĘ (63. objektum), 6: fenĘkĘ (42. objektum), 7: ónozott bronz szíjveret (16. objektum), 8: övveret Nitra, þasĢ Dolné Krškany I. (Alsóköröskény) 5/52.sírjából (Zábojník 2004. Tab. 11: 1/4/2 nyomán), 9: szíjvég, Pliszka (ɊɅȿɌɇɖɈȼ 2009. . Ɉɛɪ. 1: 3 nyomán) 43  BAJKAI ROZÁLIA 10. kép. 1: orsógomb (44. objektum), 2–3: orsógombok (58. objektum), 4: orsógomb (35. objektum), 5: csontárak (juh vagy kecske tibia, 62. objektum), 6: csontár (kutya radius, 40. objektum), 7: bĘrsimító (marha costa, 32. objektum), 8: csontkorcsolya (ló metatarsus, 32. objektum) 44