Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása

Ferenc Ruzsa; Szegedi Mónika

Outline

Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása

Ferenc Ruzsa

Szegedi Mónika

2015, Távol-Keleti Tanulmányok

Abstract

Ferenc Ruzsa – Mónika Szegedi: Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition Since this is the first critical edition of this important text the apparatus is in English in order to make it available for the international scholarly community. The aim of the edition is not to reconstruct the original text of “Vasubandhu” but to edit critically the only available old Sanskrit manuscript of the Commentary. All the Sanskrit manuscripts (i.e. the old Commentary, its recent copy, the old Kārikā-only ms., and Vairocanarakṣita’s Vivṛti), all the Tibetan translations (of the Kārikā, of the Commentary and of Vinītadeva’s Ṭīkā) and Hamilton’s English translation of Xuanzang’s Chinese version of the Commentary have been fully utilised. The readings of the more important modern editions are taken into consideration and noted in the apparatus. Altogether 28 new readings are suggested (among which at least five are important for the philosophical interpretation) and 11 more corrections to Lévi’s original are accepted from previous editions. Furthermore, a new reconstruction of the missing first page is attempted mostly on the basis of the Tibetan translation; here the two lines omitted by Lévi are also given and a new interpretation for the most difficult passage is suggested. In the introduction (in Hungarian) we comment on the more significant editions of the Viṁśikā. We show that the first edition (on which all later editions are based) is to a large extent not Sylvain Lévi’s work but of Hemrāj Śarman, the spiritual advisor of the Nepalese king. Comparing the Kārikā and the Commentary it is suggested that their authors are different, contrary to the tradition and the unanimous scholarly opinion. Their attitude is different: the Kārikā is philosophical while the Commentary is religious-dogmatic. Their religious outlook is not the same: the verses mention the Buddha, the commentator speaks repeatedly of the buddhas. Their philosophical positions also contrast markedly since the Kārikās stick to the doctrine of insubstantiality while the Commentary allows inexpressible ātmans; and the main thesis of the work, vijñapti-mātra (cognition only) for the first author excludes only material objects while for his commentator it also denies that other minds or even our own our minds could be objects of our thought. With realising that the authors are different the possibility opens that at places the commentator may be mistaken and therefore a fresh understanding of verses 4 and 13–16 will be possible. The first verse is missing from the Commentary according to three witnesses; a new explanation is offered for this curious phenomenon. According to our hypothesis, for which several arguments are given, the original Commentary did not include the full text of the Kārikā, only large chunks were quoted from it. A later editor added those verses that were not fully quoted (only in fragments). Since the Commentary included a prose paraphrase of verse 1 that was accidentally almost a śloka, the editor took it to be a variant of verse 1 and decided not to overrule the commentator so he did not add the well-known standard kārikā.

TÁVOL-KELETI TANULMÁNYOK 7. ÉVFOLYAM 2015/1 Főszerkesztő HAMAR IMRE BUDAPEST Buddha-fej (szobortöredék) Gandhára, Észak-Pakisztán, i.sz. 2-3. század, szürke pala copyright © Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum A borítót Bukovics Zoltán tervezte. Szerkesztőbizottság Birtalan Ágnes, Csoma Mózes, Mecsi Beatrix, Salát Gergely, Szilágyi Zsolt, Tóth Erzsébet, Yamaji Masanori Szerkesztő Kósa Gábor Nyelvi lektor Salát Gergely A Távol-keleti Tanulmányok az ELTE BTK Távol-keleti Intézetének és az ELTE Konfuciusz Intézetének hivatalos folyóirata. A folyóirat stíluslapja (http://tavolkeletiintezet.elte.hu/pdf/TKT_stiluslap.pdf) alapján elkészített tanulmányokat a tkt@btk.elte.hu e-mail címre kell beküldeni. A beérkezett tanulmányokat kettős vak eljárás során szakmai lektorok bírálják el. A kötet megjelent 2016-ban. Kiadja: ELTE BTK Távol-keleti Intézet, Budapest Felelős kiadó: Hamar Imre Műszaki szerkesztés: Bukovics Zoltán Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. ISSN 2060–9655 Tartalom Pap Melinda: A mahāyāna Mahāparinirvāṇa sūtra tiantai értelmezése – A gyémánt penge című értekezés címének eredete és jelentésrétegei............... 7 Osváth Gábor: Egy koreai szó a magyar szlengben: kocsedó.............................. 31 Nánai Erika: Dzsingisz kán története a Quriyangγui Altan Tobčiban................. 45 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika: Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása (bevezető)............................................................................... 99 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika: Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition............................................................................................ 127 Szanyi Szilvia: Vasubandhu: A csak-észlelet húsz versszakos bizonyítása. Bevezető tanulmány és fordítás..................................................................... 159 Kápolnás Olivér: A mandzsu birodalomalapítás versben. 1. rész (bevezetés és szövegkiadás).......................................................................... 191 ___________ Szakáli Máté: Salát Gergely (szerk.) 2015. A kínai alkotmány (recenzió)......... 233 Szilágyi Zsolt: Majer Zsuzsa – Teleki Krisztina 2014. A Cam tánc hagyományának felélesztése Mongóliában. Reviving the Cam Dance Tradition in Mongolia (recenzió).......................... 235 Absztraktok (angol)............................................................................................ 239 Absztraktok (kínai)............................................................................................. 244 TABLE OF CONTENTS Melinda Pap: A Tiantai Interpretation of the Simile of the “Golden Scalpel” from the Mahāyāna Mahāparinirvāṇa sūtra – Origin and Signification of the Title of the Diamond Scalpel Treatise............................................................................. 7 Gábor Osváth: A Korean word in the Hungarian slang: kojedo ........................... 31 Erika Nánai: Činggis Qaγan in the Quriyangγui Altan Tobči............................... 45 Ferenc Ruzsa and Mónika Szegedi: Vasubandhu’s Viṁśikā: A critical edition with introduction................................................................... 99 Szilvia Szanyi: Vasubandhu: Twenty Verses Proving Perception-only. Introduction and translation............................................................................ 159 Olivér Kápolnás: The foundation of the Manchu Empire in poem (Part 1: introduction, transcription)................................................................ 191 ___________ Reviews............................................................................................................... 235 Abstracts (English).............................................................................................. 239 Abstracts (Chinese)............................................................................................. 244 目录梅林达 (Pap Melinda): 大乘《大般涅槃经》“金錍”之喻由天台宗的理解 ––– 《金剛錍》论题目的来源与解释................................................................... 7 欧什瓦特 (Osváth Gábor): 匈牙利俚语中的韩语词：巨济岛........................... 31 诗风 (Nánai Erika): 《黄金史纲》中的成吉思汗............................................... 45 鲁扎 • 费莉 (Ruzsa Ferenc) –– 瑟格迪 • 莫尼卡 (Szegedi Mónika): 世亲的《唯识二十论》：一个批判版本..................................................... 99 萨尼 • 西维阿 (Szanyi Szilvia): 世亲：唯识二十论（介绍及翻译）........... 159 塔利威 (Kápolnás Olivér): 诗歌中满清帝王的史事.......................................... 191 ___________ 书评.................................................................................................................... 235 摘要 (英文 )........................................................................................................ 239 摘要 (中文)......................................................................................................... 244 Távol-keleti Tanulmányok 2015/1: 99–126. Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása1 A Viṁśikā, Viṁśatikā vagy Viṁśaka,2 azaz Húszas címen közismert szöveg teljes címe kolofónja szerint – és ezt az utolsó versszak szövege is alátá- masztja – Viṁśatikā Vijñapti-mātratā-siddhiḥ, azaz A csak-észlelet húsz [versszak]os bizonyítása. A művet bemutatni itt felesleges lenne; kitűnően megteszi ezt Szanyi Szilvia ugyanezen számban olvasható fordításának be- vezető tanulmánya.3 Vasubandhu (i. sz. 4. század vége) az Abhidharma-kośa4 szerzőjeként szinte minden buddhista irányzat meghatározó mestere, e szövege pedig a yogācāra irányzat alapvetése, a buddhista idealizmus filozófiai kulcs-té- zisének példaszerű bizonyítása: e szerint a tudati jelenségek nem tükröznek semmiféle objektív, materiális külvilágot. Világos érvelésmódja és tökéletes szerkezete messze az indiai átlag fölé emeli, az egyetemes filozófiatörténet legnagyobb alkotásaival mérhető csak össze. Belső értékeivel teljes összhangban van hatása is az utókorra. Négy klas�- szikus kínai fordítása készült, felvették a tibeti kánonba is, és több kom- mentár is született hozzá (a szanszkrit nyelvű kommentárok közül Vinī- tadeva kommentárjának tibeti fordítása maradt ránk teljes terjedelmében). Az újabb korban számos nyelvre lefordították; a szanszkrit szöveg még nem is volt ismert, amikor Louis de la Vallée Poussin (1912) a tibeti verziót ki- adta és franciára fordította. Ugyanebből készült a korábbi magyar fordítás is 1 Ruzsa Ferenc kutatását az OTKA (K-112253) támogatta. 2 A modern irodalomban elterjedt Viṁśatikā forma egyedül a kommentár kolofón- jában fordul elő, míg a több helyen szereplő Viṁśikā alakot Vairocanarakṣita nemcsak használja, de nyelvileg elemzi is, és közli, hogy a kommentár meg- nevezésére is alkalmazható az elnevezés (Viṁśikā-Bhāṣyam evâbhedôpacārād Viṁśikā), Kano (2008: 349 és 350). 3 Szanyi 2015a. Lásd még Szanyi 2015b, Ruzsa 2013, Hamar 1995 és Ruzsa 1997. 4 Lásd Szegedi 2013. 100 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika (Hamar 1995). Napjainkig élénk tudományos vita tárgya a szöveg értelmezé- se is, különös tekintettel arra, vajon a világ irrealitását tanítja-e, avagy csu- pán fenomenalitását.5 A szövegek Valójában azonban nem is egy szövegről van szó, hanem kettőről, a Kārikāról és kommentárjáról. 1. A Kārikā. Az alapszöveg huszonkét, 4×8 szótagos śloka versmértékben írott szakaszból áll; ennek címe a tibeti kánon szerint Viṁśaka Kārikā (Hú- szas vers), míg a szanszkrit kézirat kolofónja szerint Viṁśikā Vijñapti-praka- raṇaṁ (Húsz [vers], értekezés az észleletről). Érdekes kérdés, hogy a Húszas miért huszonkét versből áll? Kézenfekvő, hogy az utolsó szakaszt nem kell számolni: nem része a szövegnek, hanem a szövegről szól, egyfajta utószó. Így is marad azonban huszonegy – lehet, hogy van egy kakukktojás, egy utólagos hozzátoldás a szöveghez? De me- lyik szakasz volna az? Jürgen Hanneder az első szakaszt tartja későbbinek, alább majd áttekintjük, milyen alapon.6 Legalább ennyire gyanús azonban az utolsó értekező szakasz, a 21. vers. Egyrészt jelenlegi formájában súlyosan problematikus a szöveg, például az utolsó félsora, Buddhasya gocaraḥ, egyszerűen a 22. szakasz végének (Buddha-gocaraḥ) másolata: „a Buddha területe”, azaz ezt valójában csak a Buddha tudja. Filozófiailag is érthetetlenül kontrasztál a szöveg egé- szével: mindvégig arról volt szó, hogy nincsenek külső, anyagi tárgyak – a tudatunkban megjelenő képeknek csak tudati okai vannak. Ez a szakasz azonban a gondolatolvasókról szól, és azt állítaná, hogy amikor e csodás képességű emberek mások tudatába tekintenek, akkor sincs valós tárgya a megismerésüknek. Ez tehát nemcsak egy vadonatúj témakör lenne, hanem a korábbi versekben egyértelműen rögzített álláspont szolipszista módosítása. 5 Kellner–Taber 2014. 6 Hanneder 2007: 212–213. Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 101 A megelőző szakaszokban ugyanis Vasubandhu tisztázta, hogy csak az anyagi tárgyak irreálisak, ám a különböző személyek tudata valóságos, és azok egy- mással kölcsönhatásba is lépnek. További érv lehet, hogy a szövegbővítés hagyományos módja Indiában mindig is ez volt: elsősorban a szöveg végére toldottak újabb és újabb sza- kaszokat, fejezeteket, avagy korpuszok esetében egész műveket. Ezt látjuk például a páli nyelvű buddhista kánonban, aminek a tanításokat tartalmazó kosara (Sutta-piṭaka) öt gyűjteményből (nikāya) áll, és az utolsó, eredetileg „rövidke” (Khuddaka) gyűjtemény ma már a leghosszabb, rendkívül terje- delmes szövegek kerültek bele, sőt Burmában további vaskos értekezéseket is hozzácsatoltak az eredeti, Srí Lanká-i verzióhoz. A filozófiai inkonzisztenciát persze nem csak a 21. vers törlésével szün- tethetjük meg. A kritikai kiadásban felvetünk egy emendációs lehetőséget: eszerint az eredeti verzió nem a gondolatolvasás, hanem a tévedés kérdését vizsgálta volna. Ha a ránk maradt szövegváltozatok szerinti Para-citta-vidāṁ jñānam verskezdet („A mások tudatát megismerők kogníciója”) egy korai szövegromlás végeredménye, s eredetileg Citta-mātram idaṁ jñānam állt a helyén („A kogníció mint csak-tudat”), akkor az értekezés témájához töké- letesen illeszkedő, utolsó kérdés taglalása ez. Ha nincs külvilág, akkor kog- nícióink nem is térhetnek el a külső tárgytól, azaz elvi okokból nem lehetnek tévesek. Ha azt álmodtam, hogy egy ősszörnyeteg kerget, értelmetlenség azt mondani, hogy „de persze tévedtem, mert valójában egy kisegér volt az, aki kergetett”! Viszont mindannyian ismerjük a tévedés, az érzékcsalódás jelen- ségeit – ez hogyan lehetséges? 2. A Vṛtti. A másik szöveg a huszonkét kārikāhoz prózában írott, mintegy hatszoros terjedelmű kommentár, címe a tibeti fordítás szerint Viṁśikā Vṛtti,7 A Húszas kommentárja (a szanszkrit kolofónt a bevezetőben már említettük). 7 A vṛtti (tömör kommentár) mellett a bhāṣya (kommentár) szó használata is elfo- gadható. Amikor a kéziratmásoló (nyilván a kívánt munkabérre tekintettel) ms végén megadja a szöveg méretét, azt bhāṣyának nevezi. Vairocanarakṣita is min- denütt bhāṣyának mondja – a Kārikāt pedig śāstrának (tanítás, tudomány). 102 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Ezt a hagyomány és a mai elemzők is egyöntetűen önkommentárnak tartják, azaz maga Vasubandhu értelmezte volna helyenként valóban alig felfejthető- en tömör verseit. Ugyanez a helyzet Vasubandhu abhidharmikus főművével is, ott is önkommentárnak tartja a tradíció a vaskos kötetre rúgó Abhidhar- ma-kośa Bhāṣyát, noha kétségkívül más irányzathoz tartozik, mint a hatszáz versnyi alapszöveg. Azonban a kommentár a 21. verset jelenlegi formájában ismeri és értel- mezi. Tehát akár utólagos betoldás ez a szakasz, akár csak emendációra szo- rul, de ha Vasubandhu még nem (így) ismerte, a kommentátor nem lehetett maga Vasubandhu! Ez első hallásra radikális következtetésnek tűnik; miért ne lehetne a „húsz vers” egyszerűen csak kerekítés? Lehetne, de Indiában a számmal megjelölt műcímek gyakran nem kerek számok – A hulladémon huszonöt [elbeszélése], A királyi trón harminckét [meséje]. Vasubandhu pedig az egyöntetű hagyo- mány szerint két verses műben foglalta össze a csak-észlelet tan alapkérdéseit, a másik szöveg a Triṁśikā, azaz Harmincas – és az valóban harminc versből áll! Mindenesetre a címnél jóval erősebb érvek szólnak a különkezűség mel- lett. A filozófiailag nívós kommentár ugyanis a verseket alaposan ismerő és mélyen értő, ám kreatív és önálló szerző műve, akinek álláspontja több alapkérdésben radikálisan eltér Vasubandhuétól. Ha megszabadítjuk ma- gunkat attól a hagyományozott előfeltevéstől, hogy a kommentátor maga Vasubandhu, ez azonnal nyilvánvalóvá válik. Mindenekelőtt az alapvető hozzáállásuk más: Vasubandhu tisztán filozófi- ai szöveget írt egyetlen egy tézisről; ezt a Kommentátor egy mahájána-hívő szemszögéből értelmezi. Az első vers az idealizmus filozófiai alaptézisét fo- galmazza meg (külső tárgyak nincsenek) – a kommentár első mondata közli, hogy a mahájána szentiratok kimondják: nincs külvilág, és azonnal idézi is a Daśa-bhūmika Sūtrát (Mahájána szentirat a tíz szintről). Vasubandhu csu- pán a záróvers végén (valamint a problematikus 21. szakasz végén) fejezi ki tiszteletét a Buddha iránt, a Kommentátor e helyeken is és a 10. versnél is a buddhákról beszél, többes számban, ami a mahájána hagyomány szövege- ire jellemző szóhasználat. Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 103 A legalapvetőbb filozófiai különbség pedig az inszubsztancialitás (anāt- man) buddhai alapdogmája tekintetében van. Itt Vasubandhu ortodox ál- láspontot fogalmaz meg: mind a személy, mind a tapasztalati tényezők én- telenségét állítja nyomatékkal, különösen a 10. versben. A Kommentátor álláspontja szerint (a 10. és 21. versnél) azonban mind a jelenségeknek, mind a személyeknek létezik ātmanja („én”, esszencia), bár az kifejezhetetlen és közvetlenül csak a buddhák ismerhetik meg. Ez a kései yogācāra iskolák álláspontja. Szintén eltér az iskola névadó tanításának, a vijñapti-mātrának az ér- telmezése a két szövegben. A Kārikāban ez csak a külvilág tárgyaira vo- natkozik: azok „csak észleletek”, nincs tudatfüggetlen anyagi tárgy; és ezt a tézist bizonyítja a szöveg. A Kommentátor szerint viszont úgy értendő a tézis, hogy semmilyen tárgy nem létezik, és ez nemcsak az anyagi külvi- lágra vonatkozik, hanem bármire, amire gondolok: matematikai tételekre, a Buddha tanaira, a saját hangulatomra, más személyek tudatára is. Ráadásul ezt nem bizonyítja, hanem dogmának tekinti. A 10. vers kommentárjának lezárásaképp axiómaként, bizonyításra nem szoruló tételként hivatkozik rá: „Hiszen különben az egyik észleletnek a másik észlelet a tárgya volna, és így nem teljesülne a csak-észlelet!” A mű egész szerkezetét is átalakítja a Kommentátor. Vasubandhu elő- ször azt bizonyítja, hogy az idealizmus nem mond ellent sem a tapasztalat- nak, sem a buddhista alaptanításoknak. Ezután tér rá arra, hogy azért kell az idealizmust választani, mert a realizmus önellentmondásos. A Kommentátor szerint viszont azután, hogy beláttuk, a tapasztalattal összeférhet az idealiz- mus, már végig a buddhista kinyilatkoztatás értelmezéséről van szó: honnan tudjuk, hogy a Buddha szerint nem létezik külvilág? Ha elfogadjuk, hogy a kommentár minden kiválósága ellenére nem Va- subandhu műve, megnyílik a lehetőség arra, hogy a nem teljesen meggyő- ző vers-értelmezéseit újragondoljuk. Problémás lehet a már említetteken túl a 4. szakasz eleje (svapnôpaghāta, „álom-sújtás”); a 13. vers második fe- lének az atomokra vonatkoztatása; a 14c sorban az āvṛti (takarás) akadá- lyozásként értelmezése; az egységes szubsztancia lehetetlenségét bizonyító 104 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika 15. vers második felének nehezen követhető egzegézise; és a 16. szakasznak a pillanatnyiság tanára (kṣaṇika-vāda) alapozása. Mindezek beható elemzése azonban meghaladja ezen előszó kereteit. 3. A Kārikā a Vṛttiben. Bár ez nem jellemző az ind kommentárstílusra, a kommentár jelenlegi formájában a versek teljes szövegét közli (kivéve az első szakaszt, erről lásd alább). Ez a szöveg teljesen megfelel a Kārikā külön hagyományozott szövegének; érdemi különbség egyedül a 14c sorban talál- ható. Itt syātāṁ („volna”) helyett a kommentárban vânyo („avagy más”) sze- repel, és utóbbi szövegváltozat a meggyőzőbb: „Ha nem más a tárgy, [mint az atomjai]”. A Kārikā szerinti jelentés – „Ha nem létezik a tárgy” – kevésbé illik bele az érvelésbe. A források A Viṁśikā a huszadik század elején még csak tibeti és kínai fordításban volt ismert, továbbá egy-két idézetet sikerült azonosítani belőle más szövegek- ben. 1. A kommentár. Sylvain Lévi 1922-ben négy hónapon át Chandra Shamsher Jang, a nepáli mahárádzsa vendégszeretetét élvezte. Kutatásaiban segítségé- re volt „őszentsége Hemrāj Śarman”, a király spirituális mestere (rāj-guru), aki egyúttal a Kormányzati Könyvtár vezetője is volt. E Benáreszben tanult tudós paṇḍita magánkönyvtárában találták meg a Triṁśikā kéziratát Sthira- mati kommentárjával együtt – bár csak a felét, ugyanis a szöveg közepéről 13 kéziratlap hiányzott.8 Hemrāj Śarman 1924 februári levelében tájékoztatta Lévit egy újabb fontos szöveg felfedezéséről. Szanszkrit nyelvű levele szerint ez a kézirat „a Viṁśa- tikā kommentárja (A csak-észlelet bizonyítása), Vasubandhu mester műve. 8 Ez Mimaki et al. (1989: 16–29) „C” jelzetű kézirata. Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 105 Az elején és a közepén csonka. Nevārī betűkkel írott pálmalevél, 2–27. lap (a közepén hiányzik a 20–26. lap).” Lévi kérésére Śarman készíttetett egy rendkívül gondos másolatot a kéziratról, és azt elküldte neki (1924 augusz- tusában). Ekkor9 derült ki, hogy valójában e kéziratköteg 2–6. számú lapja és az utolsó pálmalevél (amin kivehető a hetes szám) a Viṁśikā kézirata: teljes, csak az első oldal hiányzik; a 7–19 számú oldalak viszont éppen a Trimśikā- kommentárból hiányzó lapok!10 Így az a kézirat immár hiánytalanná vált.11 E furcsa elkeveredést az tette lehetővé, hogy a két szöveg pontosan azo- nos formátumú és ugyanaz a kéziratmásoló írta őket – ami nem meglepő, hi- szen a Viṁśikā és a Triṁśikā hagyományosan szinte egy mű, együtt alkotják A csak-észlelet bizonyítását. Így, ha mondjuk szállítás vagy takarítás során kiesett a Trimśikā 7–19. (számozott) oldala, a könyvtáros gondosan beilleszt- hette a vékonyabb pálmalevélkötegbe, a Viṁśikā 6. oldala után… Az ily módon helyreállított kézirat a mostani kiadás alapja, ms jelzettel hivatkozunk rá. (Mivel Lévi kiadásában az első és az utolsó oldal fényképét közli, tudjuk, hogy ugyanarról a kéziratról van szó.) Azóta is Nepálban van, a National Archives, Kathmandu őrzi, a kézirat száma: 1–1697 vi (Bauddha- darśana 81). Hat 30 × 5,5 centiméteres pálmalevélből áll, a verso oldalon baloldalt számozva 2–7-ig. Oldalanként hét sor (a 7b oldalon csak 4 sor), soronként kb. 62 akṣara (szótagjel). A 3–5. sorokban a középtől balra 3 cm- re 2 × 2 cm-es üres hely található a közepén lyukkal a kéziratot összefogó zsinór számára. A 3a és 4a oldal jobb felső sarka, a 3b és 4b jobb alsó sarka, az 5a és 5b jobb széle letört, soronként egy–hat akṣarányi lacunát okozva. A kézirat lendületes írása Buescher (2002: I.62 és II.139) szerint óbengáli- maithilī írás (proto-Bengali-cum-Maithili), amely a 11. vagy legkésőbb a 12. századból származik. A betűformák alapján Lévi (1925: xv–xvi), aki 9 Hogy Katmanduban-e vagy Párizsban, arról lásd alább, a 3. A kommentár máso- lata szakaszban. 10 Mimaki et al. (1989: 30–49) kiadásában a „D” jelzetű kézirat. 11 Az elbeszélés Lévi (1925: xi–xv) kivonata. 106 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika nepálinak12 tarja a kéziratot, hasonló következtetésre jut: a 12. századra da- tálja, de érvelése megengedi a 11. századot is. A kézirat fotografikus másolatát Mimaki et al. (1989: 9–15) tette közzé, ott a „B” jelzetet viseli; itt is, és az alább említett kéziratoknál is ezt a facsi- mile kiadást használtuk, nem az eredetiket. 2. A Kārikā. Lévi (1932: 44, 1. jz.) említi meg „a kārikāk azóta Katman- duban fellelt kéziratát”. Mivel más kézirat nem ismeretes, és a Lévi által idézett két szakasz olvasata is egyezik, lényegében biztosra vehetjük, hogy ez az „A” jelzetű kézirat része Mimaki et al. (1989: 1–8) kiadásában, mely a Tri-svabhāva-nirdeśa, a Viṁśikā és a Triṁśikā alapszövegeit tartalmaz- za. Ezt is a National Archives, Kathmandu őrzi, a kézirat száma: 5–6462 (Bauddhadarśana 44). Öt 28,5 × 5 centiméteres pálmalevélből áll, a verso oldalon baloldalt számozva 1–5-ig. Oldalanként hat sor (az 1b oldalon kez- dődik; az 5b oldalon csak két sor), soronként kb. 60 akṣara. A 3–5. sorokban a középtől balra 3 cm-re 2,5 × 2 cm-es üres hely található, a közepén lyukkal a kéziratot összefogó zsinór számára. Az írás a kommentárban látottnál archaikusabbnak tűnő, lendületes régi nepáli kampós írás (Nepalese hooked script), amely gyakorlatilag teljesen megegyezik a Ye (2005) által bemutatott írással. Mivel utóbbi i. sz. 1082-re datált kéziratra alapul, ezért a mi kéziratunk is a 11. századból származhat. Buescher (2002: I. 64–65 és II. 138–139), aki nem tud 1167-nél korábbi ha- sonló írású datált szövegről, a 12–13. századra teszi a kéziratot. A kéziratban a Viṁśikā középen, a 3a4 – 4a5 helyen helyezkedik el, telje- sen sértetlen. A kiadásban msK jelzettel hivatkozunk rá. 3. A kommentár másolata. Mimaki et al. (1989: 141–158) „I” jelzettel közli a National Archives, Kathmandu 5–260 számú kéziratát. Ez a Hemrāj Śarman által 1924 februárjában fellelt, összekeveredett kézirat betűhív másolata modern devanāgarī írással, modern füzetben, modern jelöléseket (pl. többféle zárójelet) alkalmazva. Az alábbiak szerint 1924-ben készült Katmanduban. 12 Fentebb láttuk, hogy Hemrāj Śarman is nevārī írásúnak mondja. Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 107 Láthatólag a másolás folyamán észlelték, hogy itt két kézirat keveredett össze: a 10. oldal utolsó sorában elkezdték másolni a kéziratkötegben követ- kező, 7. számú pálmalevelet, ami azonban a Triṁśikāhoz tartozott. Majd ezt kitörölték, és (apróbb betűvel, más kéz) fölé és alá írta a kéziratköteg végén álló, szintén 7. számú, ám valóban a Viṁśikāhoz tartozó pálmalevél kezde- tét. Ez folytatódik a 11. oldalon, anélkül, hogy kitépett lapra utalna bármi is a fotografikus kiadásban (Mimaki et al. 1989: 145). Majd a Viṁśikā befeje- zése után, a 12. oldalon elkezdődik a Triṁśikā-szöveg átirata, a lap tetején ezzel a (szanszkrit nyelvű) megjegyzéssel: „Az elejétől a 6. lapig bezárólag a forrás-kéziratban lacuna található. Ez a Triṁśikā könyv.” Egyértelműnek látszik, hogy Lévi ebből az átiratból készítette el a kiadását.13 (Most a füzet Katmanduban van; Lévi 1929-ben, már a kiadás megjelenése után visszatért Nepálba, ekkor adhatta vissza tisztelete jeleként Hemrāj Śarmannak a füzetet.) A 42 esetből, ahol a másolat eltér az eredetitől (tévedésből vagy emen- dációs javaslattal), Lévi kiadása 37 esetben a másolat verzióját követi. Külö- nösen egyértelmű bizonyíték, hogy a másolat tévedésből kihagyja a samaṁ és a sarvathā szót (a kritikai kiadás 36. és 96. jegyzete), yena naraka helyett ye naraka áll (59. jz.), illetve śakyā helyett śakyate (205. jz.) – és mindezekben az esetekben Lévi kiadásában is ugyanezeket a téves olvasatokat találjuk! Mindebből az is kitetszik, hogy Lévi némiképp megváltoztatta a törté- netet, amikor saját érdemeként tüntette fel a kéziratok azonosítását és szét- választását.14 Mint ahogyan arról sem tett említést, hogy az általa elfogadott emendációk és javítások jelentős része Hemrāj Śarman műhelyéből szárma- zik.15 Ám fontos megjegyezni, hogy ha Śarman pontos szerepét Lévi nem is tisztázta megfelelően, ám hangsúlyozott tisztelettel írt hatalmas tudásáról és a legnagyobb hálával emlékezett meg segítségéről – elannyira, hogy az egész kötetet neki ajánlotta. 13 Valószínűleg Lévi a kéziratról fényképfelvételeket is kapott, hiszen az első és az utolsó oldalát reprodukálja a kiadásában. Feltételezhető, hogy esetenként eze- ket is figyelembe vette. 14 Lévi 1925: xiv. 15 Az itt röviden ismertetettel teljesen megegyező következtetésre jut Lévi Triṁśikā-ki- adásának forrásait elemezve Buescher (2002: vol. I. 62, vol II. 135–136), dicsérőleg említve a rāj-guru tapintatát, aki sohasem tette szóvá Lévi sajátos eljárását. 108 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika E modern másolat eleje tartalmazza a Viṁśikā kommentárját, ez Mimaki et al. (1989: 141–146) kiadásában az „I” jelzetű szöveg 1–11. sorszámú ol- dala. Mi msC jelzettel hivatkozunk rá. E kézirat jelentősége a legkevésbé sem csak abban áll, hogy Lévi kiadásá- nak eredetét tisztázhattuk. Mivel Lévi számos emendációt innen vett át, és őt követve az összes eddigi kiadásban ezek szerepelnek (sokat közülük a jelen- legi kiadás is megőriz), ezért az eredeti tudományos munka elismerésének kötelessége miatt feltétlenül hivatkozni kell rá. De számos tévedés is innen származik, ezek forrását is érdemes feltárni. A legfontosabb azonban, hogy ezen átirat ms hatvanöt évvel korábbi ál- lapotát rögzíti, mint a fotografikus kiadás. A kézirat még kevésbé volt töre- dezett, így néhány helyen, ahol ma lacuna található, akkor még olvasható volt a szöveg. Mivel msC szigorúan megkülönbözteti a saját emendációit ms szövegétől,16 és a lacunákat is pontosan jelöli (a hiányzó akṣarák becsült számát is gondosan jelezve), így egyértelműnek tűnik, hogy az alapszöveg- ként feltüntetett részeken ms akkor még meglévő részét másolta. 4. Szubkommentárok. Bár szövegünknek biztosan létezett korábbi kommentálási hagyománya is, ránk csak az iskola nagy tekintélyű mesteré- nek, számos fontos kommentár szerzőjének, Vinītadevának a Vṛttihez írott magyarázata maradt. A Prakaraṇa-Viṁśaka Ṭīkā, azaz Szubkommentár a Húszas Értekezéséhez i. sz. 750 körül keletkezett; szanszkrit szövege nincs meg, csak a tibeti fordítás. A terjedelmes mű önálló értékei mellett a szöveg megállapításának is fontos forrása, hiszen folyamatosan idézi a kommentárt. A közelmúltban került elő az 1100 körüli szerző, Vairocanarakṣita Viṃśikā-Ṭīkā Vivṛti, azaz Értelmezés a Húszas Szubkommentárjához című, alig egyoldalas, valószínűleg privát célú jegyzete (Kano 2008). Ebben Vinī- tadeva szövegének egy-egy szavához fűz tömör magyarázatot, a jelen kiadás szempontjából legfontosabbak a Vṛtti szanszkrit kéziratából hiányzó első ol- dalával kapcsolatos megjegyzései. Az eredetit lemásolva, utána kerek zárójelben közli a javítási javaslatát; máshol, 16 különösen lacunák esetében a szöveg fölé apró betűvel írja a javasolt kiegészítést. Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 109 5. A fordítások. Szövegünknek négy klasszikus kínai nyelvű fordítása is fennmaradt, a legkorábbi Gautama Prajñāruci műve, i. sz. 535 körül készült; a Taishō Tripiṭakában T.1588 számon, Nanjio katalógusában N.1238 szám alatt szerepel. Itt a kommentár előtt külön is megtalálható a teljes Kārikā fordítása. Nem sokkal később, 560 körül Paramārtha is átültette kínaira a Viṁśikát (T.1589, N.1239). A nagynevű Xuanzang 玄奘 661-ben készült, klasszikusnak tekintett verziójához (T.1590, N.1240) tanítványa, Kuiji 窥基 kommentárt is írt. Végül Yijing 義淨 710-ben Dharmapāla magyarázataival együtt fordította le a szöveget (T.1591, N.1210). Sajnálatos módon a kritikai kiadásnál kínai nyelvtudás híján ezek közül csak a Xuanzang-féle változatot vehettük figyelembe, ennek ugyanis Hamil- ton (1938) pontos és kitűnő jegyzetapparátussal ellátott angol fordítását adta. Xuanzang szabadon fordít: ahol a szöveg világos és egyértelmű, ott pontosság- ra törekszik, ám ahol homályosabb, ott értelmezi, gyakran jelentősen kibővíti az eredetit. (Valószínűnek látszik, hogy ilyenkor egy ránk nem maradt korai szubkommentárra támaszkodik.) Ezért kiadásunkban csak ott utalunk rá, ahol a kínai változat egy egyébként is problémás szövegrész tisztázásában segíthet, tipikusan olyankor, ha a szanszkrit és a tibeti változat eltér egymástól. A tibeti buddhista kánonban a Viṁśikā két formában is szerepel: külön csak a Kārikā, illetve a kommentár szövegének fordítása. Csak a versek Nyi- shu-pa’i tshig-le’ur byas-pa (Viṁśaka Kārikā) címen, a Derge Tengyurban 4056 szám alatt (Sems tsam, shi kötet, 3a4–4a2) = Peking Tengyur 5557 (Sems tsam, si 3b1–4b1); a kommentált szöveg pedig Nyi-shu-pa’i ’grel-pa (Viṁśikā Vṛtti) címen (D. 4057, Sems tsam, shi 4a3–10a2 = P. 5558, Sems tsam, si 4b1–11a1). A fordítói csapatot Ye-shes-sde vezette, és három indiai tudós dolgozott benne: Jinamitra, Śīlendrabodhi és Dānaśīla; ők készítették el i. sz. 800 körül a Vinītadeva-szubkommentár tibeti változatát is.17 Az összeszokott, rutinos csapat kitűnő munkát végzett, a legmagasabb tudományos standardot követ- ve. Világosan látható, hogy az alábbi elveket követték, és azoknak kitűnően meg is feleltek: 17 Dānaśīla a Nyi-shu-pa’i ’grel-pa fordításában nem vett részt. 110 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika a) Terminológiai koherencia: ugyanazt a szanszkrit szakkifejezést (na- gyon kevés, indokolt kivétellel) mindig ugyanúgy fordítják; általában erre törekedtek a hétköznapi szavaknál is. b) Szövegértelmezés: a szanszkrit szövegrész pontos értelmének a szö- vegösszefüggést gondosan mérlegelő tisztázása után ezt az értelmet világosan tükröző tibeti fordítást adtak. c) Tükörfordítás: a könnyed tibeti stílust mellőzve, ahol csak lehetséges, a szanszkrit szintaxisát, sőt szórendjét is szorosan követi a fordítás, a legapróbb kötőszavakra is ügyelve. d) A szövegközi referenciák megőrzése: mindenütt, ahol a szanszkrit eredeti idézi a másik szöveget, az a tibetiben is szövegazonos idézet. Ez korántsem egyszerű feladat. A szanszkrit kommentálási-értelmezési tradíció gyakran az idézet bármiféle formális jelzése nélkül az alapszö- veg egy kifejezését ismétli meg, sokszor kibővítve, értelmezve, vari- álva. Valahogy úgy, mintha a Nemzeti dal elejét így kommentálnánk: „Álljon végre talpra minden igaz magyar ember, ne kushadjon tétlenül, ideje a felkelésnek!” Ha átültetjük idegen nyelvre, a helyes fordításban a „talpra” és a „magyar” szavaknak feltétlenül ugyanúgy kell hangzania, mint ahogyan a verset fordítottuk. A Viṁśikā esetében a rövid Kārikāra történő utalásokat a Vṛttiben könnyű észrevenni (bár néha távoli szö- veghelyre vonatkoznak), ám Vinītadeva terjedelmes Ṭīkāja folyamato- san idézget és variál kis szövegdarabokat a Vṛttiből – ezek azonosítása és a referenciák megőrzése a tibetiben hatalmas kihívás lehetett. A Ye-shes-sde vezette csapat kitűnő munkájának eredményeképpen a tibeti fordítás megbízható tanúja a szanszkrit eredetiknek, ezért a szöveg megálla- pításában alapvető forrásunk. Jól látható, hogy olvasatuk csak nagyon kevés helyen tért el a ránk maradt szanszkrit szövegtől; néhány esetben kétségte- len, hogy az ő olvasatuk az eredeti (pl. a kritikai kiadás 32. jegyzeténél). Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 111 Az új kiadás szükségessége Hosszas indoklásra itt nincs szükség: egy klasszikus szöveg, különösen egy ilyen nagy jelentőségű szöveg kritikai kiadása alapvető követelmény – és ilyen eddig nem készült. Sylvain Lévi, amint birtokába került a szöveg másolata (1924 augusztu- sában), dicséretes módon a legrövidebb időn belül elkészítette ennek kitű- nő kiadását, amelyet a szintén akkor előkerült Triṁśikával és annak Sthira- mati-féle terjedelmes kommentárjával együtt 1925-ben meg is jelentetett. A szöveg értelmes helyreállítására törekedett, a lacunákat kitöltötte, és a hiányzó első oldalt is rekonstruálta a tibeti és a kínai fordítás alapján. Munká- jának eredménye méltó a csodálatunkra, hiszen nehéz és komplex szövegek- ről van szó, és akkor még sokkal kevesebb segédeszköz állt rendelkezésre. A kéziratok feldolgozása, az ezernyi felmerülő szövegértelmezési probléma tisztázása ennyire kevés idő alatt e nagy tudós rendkívüli felkészültségét és odaadását dicséri. Lévi azonban nem kritikai kiadást készített, amit világosan mutat, hogy a Viṁśikā szanszkrit szövegéhez egyetlen egy lábjegyzetet sem csatolt. Ezt 1932-es, Matériaux pour l’étude du système Vijñaptimātra című köte- tében sem pótolta érdemben, bár itt olvasható Viṁśikā- és Triṁśikā-fordítá- saihoz számos érdekes jegyzetet fűzött, ezek azonban értelmezési kérdések mellett jórészt más releváns szövegeket idéznek csak. Hogy Lévi miért mel- lőzte a kézirat olvasatainak megadását, nem tudjuk – lehet, hogy egyszerűen nem jutott rá ideje (1935-ben hunyt el); de az is lehet, hogy azt gondolta, ezt a feladatot nála kevésbé felkészült ifjú tudós is sikeresen megoldhatja majd. Talán egyszerűen a Párizsban rendelkezésére álló fényképfelvételek minősé- ge nem is tette volna lehetővé a kritikai kiadást. Mindenesetre az általa megkonstruált szövegek kitűnősége lehetett az egyik oka, hogy a későbbi kiadók is mindig az ő munkájából indultak ki, azt csak nagyon kevés helyen korrigálva. A másik nyilvánvaló ok, hogy a kéziratok 1989-ig Nepálban rejteztek, nem könnyen hozzáférhetően. Érde- mi javításokat csak Ui (1953) javasolt a kínai fordítások alapján, ám japán 112 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika nyelvű cikkét nem minden kutató tudta figyelembe venni – az általunk feldolgozott kiadások közül Fukita (é. n.) tesz erre érdemi kísérletet. Az ő (Léviétől eltérő) szövegolvasatai közül négyet átvettünk, négyhez hasonló megoldást választottunk, nyolcat elvetettünk. Amióta a kéziratok általunk is használt fotografikus kiadása megjelent (Mimaki et al. 1989), két komoly kísérlet is történt lényegében egyszerre a kéziratok tanúságának figyelembe vételére. Piotr Balcerowicz és Monika Nowakowska (1999) lengyel nyelvű cik- kükben devanāgarī írással közreadott kiadásának főszövege Lévit követi, ám ms alapján kilenc helyen kijavítja (ezeket mind átvettük). A kéziratok közül csak ms-t használják, ám annak adatait a lábjegyzetekben teljesség- re törekedve közlik. Pontosan feltüntetik a lacunákat, azt is jelezve, hogy kb. hány akṣara hiányzik. Helyesen adnak meg a fentieken túl 13 kézirat- olvasatot is. További tíz esetben tévesen közlik a kézirat szövegét, öt helyen pedig a kéziratban korrigált elírást csak kijavítás előtti formájában idézik. Téves kéziratolvasataik egy része Mimaki et al. (1989) kiadásának egy bos�- szantó hibájából adódik: amikor a kéziratot lefényképezték, a recto oldalakat a pálmalevél-köteg tetején hagyták – ezért a letöredezett széleken átlátszik az alatta lévő lap szövege. Több helyütt nem vehető ki világosan a töredezett lapszél, ezért az íráskép összefolyik, így az alul lévő lap néhány betűje téve- sen hozzáolvasható a felső lap szövegéhez. Fernando Tola és Carmen Dragonetti könyve csak 2004-ben jelent ugyan meg, de előszavukból láthatólag a szöveget 2001-ben zárták le, ezért érthető, hogy Balcerowicz és Nowakowska kiadásáról még nem tudnak. Alapvetően Lévi szövegét reprodukálják, hat érdemi emendációval – ezek mindegyikét átvettük. Mindösszesen 233 jegyzetben utalnak ms és msK olvasataira (msC-t nem vették tekintetbe); sajnálatos módon ezek nagy része a szövegmegálla- pítás szempontjából érdektelen adatokra utal, nevezetesen a daṇḍákra (|) és szokásos helyesírási variációkra (az ṁ írásjel használatára és mássalhang- zó-kettőzésekre) – ezeket a mi kiadásunk nem is tünteti fel. A jelentősebb la- cunákat jelzik ugyan, de nem adják meg a hiányzó szöveg méretét; ilyenkor közlik a tibeti szöveget is (bár két helyen érdemben csonkán, a jelen kiadásban Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 113 a 16. és 84. jegyzetben elemzett helyen), sőt a hiányzó első laphoz Xuanzang kínai fordítását is reprodukálják. Három további helyen (nálunk a 147., 171. és 205. jegyzetnél) észlelik Lévi szövegének problematikusságát, de meglepően értelmezik az adatokat: nem Lévi téves emendációjára következtetnek, hanem egy másik szanszkrit szövegváltozatot sejtenek. A kézirat lacunáin túlmenőleg pedig nem vették figyelembe a tibeti vagy kínai fordítást. Jelen kiadás konkrét eredményeitől függetlenül, már célkitűzésében is előzmények nélküli. Nem Lévi kiadásából vagy valamelyik későbbi ki- adásból indultunk ki (bár azokat messzemenően figyelembe vettük), hanem a kéziratokból. Mindhárom kézirat adatait teljes körűen felhasználtuk. Végig összehasonlítottuk a szöveget a tibeti fordítással, az összes problematikus helyen összevetettük Vinītadeva kommentárjával és Xuanzang kínaira átül- tetett verziójának angol fordításával. Felhasználtuk Vairocanarakṣita Vivṛti- jének adatait is. A lacunák kitöltésénél sem Lévire támaszkodtunk, hanem a forrásokra, és tekintetbe vettük a hiányzó szöveg méretét is (Lévi időnként hat hiányzó akṣara helyére kettőt írt). Átvettünk 11, korábban mások által javasolt olvasatot Lévivel szemben, és további 28 többé-kevésbé lényeges új szövegolvasatot fogadtunk el (ezek közül négyet a kéziratokkal szemben, csupán a fordítások, Vinītadeva és a szövegösszefüggés alapján – lásd a kiadás 32., 46., 57. és 138. jegyze- tét). Öt további helyen pedig hullámos vonallal aláhúzva jeleztük, hogy az adott szövegrészt törlésre javasoljuk: valószínűleg eredetileg lapszéli megjegyzések kerültek be a másolások során a főszövegbe. Némelyik olva- satunk nemcsak a szöveget helyesbíti, hanem a filozófiai értelmezés szem- pontjából is van jelentősége. Így például dvayād helyett dvaya-ṣaṭkād (84. jegyzet), rūpâdi helyett rūpâdīnāṁ (141. jz.), nânekaṁ helyett nīlâdikaṁ (147. jz.), vicchinnasya helyett vicchinnâsya vagy vicchinnā (151. jz.), bha- vati helyett bhavatîdaṁ me (163. jz). A lábjegyzetekben feltüntettük ms és msK összes, az általunk elfogadott főszövegtől eltérő olvasatát; msC olvasatát csak a problémás helyeken. Szin- tén megadtuk a tibeti fordítás összes, a szanszkrit kézirattól eltérő szöveg- változatát. 114 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Kiadásunk legfeltűnőbb nóvuma, hogy a hiányzó első oldal teljesen új rekonstrukciójára tettünk kísérletet, és ebben egyáltalán nem csak stilisztikai újdonságok szerepelnek. A hiányzó első oldal és az első vers rejtélye A szanszkrit kéziratból hiányzó első oldalt mindegyik eddigi kiadás Lévi (1925: 3, illetve 1932: 44 és 175) rekonstrukciója alapján közölte, kisebb – olykor nem megalapozott – korrekciókkal. Lévi, úgy tűnik, lényegében a tibeti fordítást ültette át szanszkritra, kivéve a kārikāk esetében: ott a meg- lévő szanszkrit szöveget illesztette be. A rá jellemző alapossággal, ahol egy- egy szófordulat előfordul a szöveg szanszkritul is fennmaradt részében is, ott azzal összhangban lévő megoldást választott (rekonstrukciónkban mi is ezt a módszertant követtük). Hanneder 2007-es fontos cikkében világított rá e rekonstrukció egy alapvető problémájára: ahol Lévi az 1. kārikāt közli, ott mind a tibeti, mind a Xuanzang-féle fordításban próza-szöveg van! Tartalmában és megfogal- mazásában hasonlít ugyan a kārikāra, de határozottan nem vers.18 Látható- lag Lévi a szöveghasonlóság alapján úgy döntött, hogy ez a vers fordítása kell legyen, és ezért a kommentár e szövegrészét kihagyta, és a helyére tette a kārikāt. A kommentár tehát nem tartalmazza az 1. kārikāt (az összes többi verset viszont igen), csak egy ahhoz hasonló prózai szöveget. Mi lehet ennek ma- gyarázata? Hanneder szerint nem valószínű, hogy egyszerűen kiesett a szö- vegrész, „hiszen a helyén egy neki megfelelő prózai passzust találunk”, és „a megfogalmazás jelentős hasonlósága miatt kevéssé tűnik valószínűnek”, hogy a kommentár mindkét szöveget tartalmazta volna.19 Véleménye szerint 18 Kósa Gábor szíves közlése szerint Xuanzang nem a kārikāk átültetésére használt 4×5 írásjegyes formában, hanem 4×4-es formátumban adja vissza a szövegrészt, és nem használja előtte a megszokott bevezető formulát („a vers mondja”). 19 Hanneder 2007: 211–212. Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 115 a szerző a verseket már eleve a kommentárba beágyazva írta meg, de ekkor még az első kārikā nem létezett. Később azonban, a kommentárból kiemelt versekből összeállított önálló Kārikā-változat létrehozásakor ennek elejéről bántóan hiányzott a kommentárban prózában szereplő tézis-mondat: „min- den csak észlelet”, ezért a megfelelő szövegrészt utólagosan verses formába öntötték. (Hanneder nem tisztázza, hogy ezt maga Vasubandhu vagy valaki más végezte volna el.) Hanneder kétségkívül szellemes és eredeti megoldását azonban nem fo- gadhatjuk el. Egyrészt előfeltételezi, hogy a versek és a kommentár szer- zője azonos, ami a fentebb részletezett okokból nehezen hihető. Másrészt e szövegtörténet nemcsak rendkívüli lenne, de az adott esetben képtelennek tűnik: ugyanis a ránk maradt kommentárszöveg valóban tartalmazza ugyan az összes többi szakaszt, ámde közülük tizenkettőt csak darabokra tördelve. Eszerint a szerző megírta volna a verseket, de azokat versként, összefüggő szakaszokban nem tette közzé! Ez nemcsak a természetes költői attitűddel nem egyeztethető össze, hanem az effajta verseknek a tradicionális ind ok- tatásban játszott szerepével sem. A versek memorizálásra szolgáltak, amit hatékonyan segít a versmérték – ám ez csak akkor érvényesül, ha a verssza- kot egyben tartjuk. Harmadrészt az első szakasz utólagos megírását indokló érv alaptalan, hiszen valójában a második vers is kimondja az alaptézist: „az észlelet nem vonatkozik külső tárgyra” (vijñaptir nârthataḥ), nem volt tehát szükség egy pót-versre csak azért, hogy a tézis elhangozzék. Negyed- részt, de valójában ez a döntő ellenvetés: a kommentár két helyen is pontosan idézi az első kārikā programatikus kezdetét („mindez csak-észlelet csupán”, vijñapti-mātram evêdam), nyilvánvaló tehát, hogy a Kommentátor ismerte és a Kārikā részének tartotta ezt a verset is. Tehát a Kārikā született meg először, és ahhoz írták a Vṛttit. De miért hi- ányzik akkor utóbbiból az első vers? Nos, valójában csak az egyik változat- ból hiányzik – abból, amit Xuanzang kínaira fordított, Ye-shes-sde műhelye pedig tibetire; ezt a szöveget kommentálta Vinītadeva is. Ám a két korábbi 116 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika kínai fordításban, Gautama Prajñārucinál és Paramārthánál szerepel a vers, a szabályos 4×5 írásjegyes formában.20 A két változatot Xuanzang kommen- tátora, Kuiji is észleli: ő a kínai fordítók hozzátoldásának véli a szakaszt, „hiszen az nem szerepel sem Xuanzang fordításában, sem a Viṁśikā három szanszkrit kéziratában”21. Szintén tud a két változatról Vairocanarakṣita is, de ő eredetinek tartja a verset; így ír: Az első kārikā jelentéséről a kommentár értelmezése így zárul: „Nincs semmiféle külső tárgy.” Van, aki szerint – noha a Kommentátor idézi – ez a kārikā nem a Tanszerző [Vasubandhu] műve, mivel nincs hozzá értel- mezés. Ezt nem értem.22 Figyeljük meg, hogy Vairocanarakṣita nemcsak az első szakasz hitelessé- ge mellett érvel, hanem megkülönbözteti a verseket megíró Tanszerzőt (Śāstra-kāra) a Kommentátortól (Bhāṣya-kāra). Ami nem csoda, hiszen Vinītadeva szövegéhez fűzi megjegyzéseit, aki maga is szisztematikusan megkülönbözteti a Tanszerzőt (bstan bcos byed pa) a Kommentátortól, akit Mesternek (slob dpon = ācārya) nevez. Két változata volt tehát a kommentárnak: az első verset is tartalmazó megvolt már i. sz. 535 körül, hiszen Prajñāruci ezt fordítja le; a hiányos verzió pedig legkésőbb Xuanzang fordításának idején, 661-ben már létezett. De hogyan jöhetett létre? Az, hogy az első verset (amit széles körben ismer- tek és idéztek más iskolákban is) kifelejtették volna valahogy, teljes képte- lenségnek tűnik. 20 A negyedik kínai fordító, Yijing itt egyszerűen Xuanzang fordítását idézi, tehát önálló tanúként nem jön számításba. A kínai fordításokra vonatkozó adatok Kósa Gábor személyes közlésén alapulnak. 21 Kano 2008: 353. 22 „Nârthaḥ kaścid astî”ty-antenârtha-vyākhyayā prathama-kārikā bhāṣyena vyākhyātā. Bhāṣya-kāreṇôktâpy „a-vyākhyātatvān na Śāstra-kārasyêyam” iti kaścit – tan na vedmi (Kano 2008: 349). – Kano félreérti a Bhāṣya-kāreṇôktâpy szöveget, szerinte: „bár egy kommentátor szerzeménye” (this [first stanza] was taught (i.e. composed) by [some] commentator, Kano 2008: 353). Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 117 Véleményünk szerint a magyarázat az, hogy nem kifelejtették, hanem nem tették bele. Hipotézisünk szerint ugyanis a kommentár eredetileg nem tartalmazta a Kārikā szövegét, hanem csak idézett belőle vagy parafrazeálta azt. Utóbb egy szerkesztő a könnyebb használhatóság érdekében betoldotta a megfelelő helyre az egyes versszakokat, kivéve, ahol a kommentár rész- letekben már idézte az egész verset. Ez a szerkesztő pedig úgy értelmezte a kommentár elejét, hogy ott már szerepel az 1. kārikā – igaz, némiképp eltérő olvasatban. A vers ugyanis így hangzik: Vijñapti-mātram evêdam, asad-arthâvabhāsanāt; yadvat taimirakasyâsat- keśôṇḍūkâdi-darśanaṁ. A kommentárban pedig, rekonstrukciónk szerint, ezt találta: Vijñānam idam evârtha- pratibhāsenôtpadyate, yathā taimirikair asat keśa-daṁśâdi dṛṣyate. E szerkesztő nyilvánvalóan nem bírálhatta felül a Kommentátort (különösen, ha már ő is azonosnak vélte Vasubandhuval), ezért nem írhatta oda az önál- ló Kārikā-hagyományozásból ismert szöveget. Valójában azonban az idézett kommentárrészlet csak majdnem vers, két helyen sérti a śloka ritmusképle- tét. A fenti tördelés ugyan versnek láttatja, de az ind kéziratokban a versek a prózától semmilyen külső jegyben nem különböznek. A tibeti fordítók és Xuanzang tehát ezt a szövegrészt helyesen értelmezték prózának (vagy legalábbis nem a Kārikāhoz tartozónak): a Kommentátor pedig eredetileg az 1. szakasz prózai parafrázisának szánta. 118 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Hipotézisünket, miszerint az ős-Vṛttiben még nem szerepelt a versek teljes szövege, az alábbiak támasztják alá: (1) Az ind kommentárok szokásos formája nem tartalmazza a kommentált szöveget. Részint parafrazeálja, részint pedig pratīkával utal rá (a szö- vegrész első pár szavát idézi, a végére általában hozzáfűzve: ity-ādi, azaz satöbbi). Ahogyan ezt Vinītadevánál is végig látjuk. (2) A teljes versszakok közül csupán egy (a 11.) zárul az idézetvéget jelző iti szócskával. Ez a szakasz szorosan integrálva van a próza-szövegbe: yasmāt (mivel…) vezeti be, és az iti után így folytatódik: kim uktam bhavati, azaz „mit jelent ez?” Itt tehát az eredeti Kommentátor tel- jes idézetét sejthetjük, szemben a többi egész versszakkal, amelyeket a későbbi szerkesztő illesztett be a fennmaradt szövegbe. (3) Vinītadeva, aki aprólékosan magyarázza a kommentár szinte minden mondatát, magukhoz a kārikākhoz többnyire nem fűz magyarázatot, csak a fenti módon (pratīkával) idézi azokat. Valószínű tehát, hogy ő még olyan kommentár-szöveget látott, amiben a versek nem szerepel- tek. Az egyetlen kivétel az előző pontban említett 11. szakasz, amelyet részletesen magyaráz; ám erről meg is jegyzi, hogy – bár a Tanszerző (Vasubandhu) műve – a Mester (azaz a Kommentátor) szövegében is szerepel. (4) Prajñāruci, Paramārtha és Xuanzang viszont éppen a fent említett szer- kesztő gyakorlatát folytatják és terjesztik ki, amikor minden kārikāt idéznek összefüggő versként is, szemben a szanszkrit és tibeti válto- zattal, amelyben ez csak a versek felénél van így. Ez lehetett a saját fordítói leleményük is, de lehetséges, hogy már a szanszkrit forrásaik- ban is így volt. Így tehát a fordítások tanúsága és hipotézisünk alapján a kommentárnak ös�- szesen ötféle szövegváltozata létezett a kārikāk szerepeltetése szerint (csillag jelöli a csak feltételezett változatokat): Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 119 – *Ős-Vṛtti: csak darabokban idézi a verseket. – Rövid változat (= tibeti): a darabokban nem teljesen idézett kārikākat tartalmazza, de az elsőt nem. – *Hosszabb változat: mint a rövid, de az első vers is szerepel benne. – Majdnem teljes (= Xuanzang): az első kivételével az összes vers sze- repel. – Teljes (= Prajñāruci és Paramārtha): az összes vers szerepel. A hosszabb változat úgy keletkezhetett a rövidből, hogy egy második szer- kesztő helyesen észlelte, hogy a félreértelmezett szövegrész csupán prózai parafrázis, és nem az 1. kārikā, ezért pótolta a hiányt a megfelelőnek tűnő helyen. Hogy vajon a ránk maradt szanszkrit szöveg hiányzó első oldala tar- talmazta-e az első kārikāt vagy sem – tehát hogy a hosszabb vagy a rövid változat volt-e –, biztosan nem tudhatjuk. Mindenesetre kétségtelen, hogy pontosan egy kéziratoldalról van szó: ezt a lapszámozás egyértelműen jelzi; az első lap recto oldalára nem szoktak szöveget írni. A fennmaradt kézirat- oldalak latin betűs átírása 986–1117 betűt tartalmaz, átlagosan 1042 betűt. Az első oldal rekonstrukciónk szerinti szanszkrit szövege a kārikāval együtt történetesen pontosan ugyanennyi, 1042 betűből áll; tehát a kéziratban való- színűleg a hosszabb szöveg szerepelt. (Ha az 1. kārikā 81 betűjét levonjuk, ez lenne a legrövidebb oldal, mindössze 961 betűvel.) Az a kérdés maradt csak fenn, hova kell az első versszak szövegét he- lyezni. Louis de la Vallée Poussin tibetiből készült fordításában a prózai parafrázist követő „nincs semmiféle külső tárgy” mondat utáni elhelyezést javasolt.23 Mint azonban Vairocanarakṣita megjegyzéséből láttuk, ez a mon- dat a versszak értelmezését éppenhogy lezárja, nem megelőzi. Szóba kerül- hetne közvetlenül a parafrázis előtti beillesztés; az első hipotetikus szerkesz- tő gyakran éppen így helyezte el a többi versszakot. Itt azonban úgy tűnik, a bevezető gondolatsor is már ehhez a szakaszhoz kapcsolódik, ezért mi in- kább azt választottuk, hogy az egész szöveg élére helyezzük, így az indító „mindez csak-észlelet csupán” tézismondat is méltó helyére került. 23 de la Vallée Poussin 1912: 67. 120 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Rekonstrukciónkban alapvetően a tibeti szöveget fordítottuk szanszkritra, a szanszkritul fennmaradt szövegrészek kivételével, egy érdemi emendáció- val (a 14. jegyzetnél). Lefordítottuk tehát a Lévi által kihagyott szövegrészt is (az első kārikā prózai parafrázisát és az utána következő fontos mondatot); számos helyen fordításunk pontosabb, másutt csak stilisztikailag különbö- zik. A szakasz végén szereplő tibeti tagmondatnak (’di dag don med par med du ’dra na, a 29. jegyzetnél) többen nekifutottak, Lévi lényegében megke- rülte a problémát – nekünk sikerült értelmezni: asaty artha eteṣām asatām iva („ha nincs külső tárgy, akkor ezeknél, éppúgy, mint a nemlétezőknél…”) A szövegkiadás elvei Mint már fentebb jeleztük, a kiadásban mindhárom kéziratot, a fordításokat és kommentárokat is tekintetbe vettük. A célkitűzés azonban nem a Kom- mentátor eredeti művének rekonstrukciója volt, hiszen akkor például törlésre javasoltuk volna a szerkesztő által utólag beírt összefüggő Kārikā-verssza- kokat is. Célunk ezzel szemben az egyetlen ránk maradt eredeti szanszkrit kézirat, ms szövegének megállapítása, a szövegkritika szokásos eszközeivel kitöltve a lacunákat és korrigálva a hibákat. A szöveget normalizáltuk és ér- telmező tagolással közöljük. A lábjegyzetekben megadjuk a források mellett a számunkra ismert kiadások eltérő olvasatait is. A szöveg jelentősége és kiadásunk úttörő jellege indokolja, hogy a kiadás apparátusa angol nyelvű; itt magyarul ismertetjük a bevezetőben leírt infor- mációkat. A jelentéktelen helyesírási és hangzóillesztési (saṁdhi) különbségeket nem jeleztük; a kiadások esetében a nyilvánvaló elírásokat sem adjuk meg. Nem közöljük az eredeti szövegtagoló jeleket (pl. | és ||), ugyanis ezek gyak- ran nem segítik az értelmezést, és általában a kéziratmásoló interpretációját tükrözik csak. A helyesírást általában szabványosítottuk, így nem jelezzük az r utáni mássalhangzó-kettőzést vagy a sattva helyett álló satva-t; a mássalhangzók előtti nazálist ṁ-nek írjuk, ha m-ből keletkezett (szóösszetételnél), máskor Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 121 pedig a megfelelő nazálissal (ṅ, ñ, ṇ, n, m) jelöljük. Mindezeket a változtatá- sokat nem jelezzük külön az apparátusban. Megtartottuk viszont az alábbi helyesírási sajátságokat: – A szavak közötti hasonulás érvényesítésében (külső saṁdhi) a kéziratot (ms) követtük, ugyanis ez gyakran eredeti szövegtagolást tükröz: a saṁdhi hiánya kb. megfelel a modern vesszőnek. – Megőriztük a kézirat mondatvégi anusvāra ṁ-használatát (a bevett he- lyesírás szerint m-re kellett volna cserélni). – A bevett sūkṣma és saṁghāta helyett a kéziratokban következetesen használt és a szakszótárakban is említett śūkṣma és saṁhāta alakváltozatot használtuk. A főszövegben szögletes zárójelbe tettünk minden olyan részletet, akár egyetlen betűt is, amely nem a régi szanszkrit nyelvű forrásokon alapul. Ezért az 1924-es másolat, msC emendációi is [ ] között állnak; viszont ahol ms ma már letört sorvégét a másoló akkor még látta, azt eredetinek tekintjük és nem tettük zárójelbe, de az apparátusban mindig feltüntettük ezt a tényt. A szöveget értelmezésünket tükröző módon tagoltuk mondatokra és be- kezdésekre; az idézeteket és kvázi-idézeteket idézőjel vagy dőlt betű jelzi. Az összetett szavakat, ahol lehetett, kötőjellel tagoltuk; a magánhangzó-ös�- szeolvadást pedig a betű fölötti ^ jelzi, így például â-nak írjuk, ha egy ā hang a+a (vagy a+ā, ā+a, vagy ā+ā) összeolvadásával jött létre. A szanszkrit filozófiai szövegek értelmezésének egyik jellegzetes nehéz- sége, hogy az álláspontokat általában párbeszéd vagy vita formájában mutat- ják be, ám nem jelzik egyértelműen, mi az ellenfél véleménye, mi a szerzőé. Kiadásunkban a vitapartnerek álláspontját (pūrva-pakṣa) mindig dőlt sze- déssel különítettük el. A kéziratok itt nem reprodukált sajátságait on-line közzétett betűhív leira- tukban lehet megtekinteni, a http://elte.academia.edu/FerencRuzsa oldalon.*24 * Cikkünk betördelése után értesültünk róla, hogy a Viṁśikānak készült egy másik kritikai ki- adása is, megjelenése ez év augusztusára várható. (Ez felhasználta a Kārikā tibeti fordításának dunhuangi kéziratát is, amelyet mi nem ismertünk.) Silk, Jonathan A. 2016. Materials Toward the Study of Vasubandhu’s Viṁśikā (I). Sanskrit and Tibetan Critical Editions of the Verses and Autocommentary; An English Translation and Annotations. (Harvard Oriental Series 81.) Harvard UP. 122 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Rövidítések A forrásszövegek és kiadások jelzetei ms a Kommentár régi kézirata (Mimaki et al. 1989-es kiadásában „B” jelzettel) msC ms modern másolata (Mimaki et al. 1989-es kiadásában „I” jelzetű kézirat 1–11 sz. oldala) msK a Kārikā régi kézirata (Mimaki et al. 1989-es kiadásában az „A” jel- zetű kézirat 3a4–4a5 része) L az első kiadás: Lévi (1925: 1–11)25 Lc Lévi utólagos javításai L-hez: „Corrections”, Lévi (1932: 175) M(B) Bagchi (1957) szövege, idézve M apparátusában „C” jelzettel M Tiwary (1967: 1–26) kiadása A Anacker (2005: 413–421) kiadása B Balcerowicz–Nowakowska (1999) kiadása F Fukita (é. n.) elektronikus kiadása T Tola–Dragonetti (2004: 123–153) kiadása RS jelen kiadás szerkesztőinek (Ruzsa – Szegedi) emendációi és meg- jegyzései mss az összes kézirat egybehangzóan, azaz ms és msC (a kārikāknál: msK, ms és msC) edd az összes feldolgozott modern kiadás: L, M, A, B, F és T all az összes szanszkrit forrás (mss és edd) egybehangzóan, kivéve a külön idézett egyetlen eltérőt 25 Tripathi (1992) és Wood (1994: 97–102) kiadása, amely csak a Kārikāt tartal- mazza, mindenütt Lévit követi, ezért nem kapott önálló jelzetet. Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 123 Tib. a Kommentár tibeti fordítása a Bstan ’gyur-ban (a Pedurma, Derge, Cone, Ganden, Peking és Narthang kiadásokból a legjobb olvasat szerint) Tib.K a Kārikā tibeti fordítása a Bstan ’gyur-ban (a Pedurma, Derge, Cone, Ganden, Peking és Narthang kiadásokból a legjobb olvasat szerint) Ch. Xuanzang kínai szövegének angol fordítása, Hamilton (1938) Vin. Vinītadeva szubkommentárjának tibeti fordítása a Bstan ’gyur-ban, ld. Dul-ba’i Lha (é. n.) Vair. Vairocanarakṣita jegyzete (Viṃśikā-Ṭīkā Vivṛti) Vin. szanszkrit ere- detijéhez, ld. Kano (2008: 349–350) Egyéb: AKB Abhidharma-kośa Bhāṣya, ld. Pradhan (1967) a.c. javítás előtt (ante correctionem) p.c. javítás után (post correctionem) om. hiányzik (omissio) cf. vesd össze (confer) v.l. olvasat-változat (varia lectio) Skt. szanszkrit  olvashatatlan / hiányzó szótag (akṣara)  egy akṣara olvashatatlan része dőlt Kéziratszöveg megadásánál bizonytalan olvasatot jelez. 124 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika ( ) a) Tib. és Ch. szövegének idézésekor az elemzett szanszkrit szövegen túlmenő szavakat zárójelezzük. b) Amikor Tib. vagy Ch. jelentése el- tér a szanszkrittól, zárójelben közöljük annak szanszkrit fordítását. [ ] Ahol a főszöveghez nincs közvetlen eredeti szanszkrit forrás (ms vagy msK; illetve msC, ahol ms-ből azóta letöredezett sorvéget másolt; továbbá egy-két esetben Vair.), szögletes zárójel keretezi. Ha msC emendál (zárójelben, illetve apró betűvel a lacunák fölött) és azt átvesszük, az szögletes zárójelbe kerül. A hullámos aláhúzás vélhetően utólagosan a szövegbe került részle- tet jelez. Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása 125 Hivatkozott irodalom (a kritikai kiadás irodalomjegyzékén túl) Hamar Imre 1995. „A ’csak-tudatosság’ logikai bizonyítása. Vaszubandhu: A húsz versszak kommentárja (Vimsatiká)”. In: Fehér Judit – Horváth Z. Zol- tán (szerk.) Buddhista logika. (Történelem és kultúra 12.) Budapest: Orienta- lisztikai Munkaközösség–Balassi Kiadó, 63–78. Kellner, Birgit – John Taber 2014. „Studies in Yogācāra-Vijñānavāda ideal- ism I: The interpretation of Vasubandhu’s Viṃśikā.” Asiatische Studien / Études Asiatiques 68.3: 709–756. Ruzsa Ferenc 1997. „Négy mahájána mester”. BUKSZ IX/1: 29–43. Ruzsa Ferenc 2013. „A legnagyobb buddhista filozófusok”. In: Szilágyi Zsolt – Hidas Gergely (szerk.) Buddhizmus. Budapest: Magyar Vallástu- dományi Társaság–L’Harmattan, 79–93. Szanyi Szilvia 2015a. „Vasubandhu: A csak-észlelet húsz versszakos bizo- nyítása. (Fordítás és bevezető tanulmány).” Távol-keleti Tanulmányok 2015/1: 159–190. Szanyi Szilvia 2015b. „Buddhista idealizmus: Vasubandhu Viṁśatikā című művének filozófiai elemzése.” Távol-keleti Tanulmányok 2015/2: 107–136. Szegedi Mónika 2013. „A rendszeres buddhista filozófia.” In: Szilágyi Zsolt – Hidas Gergely (szerk.) Buddhizmus. Budapest: Magyar Vallástudomá- nyi Társaság–L’Harmattan, 59–78. Távol-keleti Tanulmányok 2015/1: 127–158. Ferenc Ruzsa – Mónika Szegedi Vasubandhu’s Viṁśikā A critical edition Based on all the known manuscripts, as photographically reproduced in Mi- maki et al. (1989), and the editions available to the editors as well as the canonical editions of the Tibetan translation, Vinītadeva’s subcommentary, Vairocanarakṣita’s gloss and the English translation of Xuanzang’s Chinese version. Insignificant orthographic and sandhi-variants (also trivial typos in the editions) are left unmarked; punctuation marks of the original (daṇḍas and shads, like | or ||) are not reproduced. Generally a normalized orthography is used. However, absence (or presence) of external sandhi in ms is retained, including the use of ṁ in pausa. Punctuation and the vowel sandhi-marker ^ (e.g. â for an ā resulting from a+a) were added. The questions and arguments of opponents (pūrva-pakṣa) are shown in italic. Abbreviations Sigla: ms the old manuscript of the Commentary (“B” in Mimaki et al. 1989) msC the recent copy of ms (1–11 of “I” in Mimaki et al. 1989) msK the manuscript of the Kārikās only (3a4–4a5 of “A” in Mimaki et al. 1989) 128 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika L the text in Lévi (1925: 1–11)1 Lc Lévi’s “Corrections” to the text in Lévi (1932: 175) M(B) the text in Bagchi (1957) as quoted in the apparatus of M under the siglum “C” M the text in Tiwary (1967: 1–26) A the text in Anacker (2005: 413–421) B the text in Balcerowicz–Nowakowska (1999) F the text of Fukita (n.d.) T the text in Tola–Dragonetti (2004: 123–153) RS new suggestions by the present editors, F. Ruzsa and M. Szegedi mss all the manuscripts, i.e. ms and msC (or, in the kārikās, msK, ms and msC) edd all the Sanskrit editions considered: L, M, A, B, F and T all all the Sanskrit sources (mss and edd), except the single one men- tioned separately Tib. Tibetan translation of the Commentary in the Bstan ’gyur (best read- ing of the Pedurma, Derge, Cone, Ganden, Peking and Narthang edi- tions) Tib.K Tibetan translation of the Kārikās only in the Bstan ’gyur (best read- ing of the Pedurma, Derge, Cone, Ganden, Peking and Narthang edi- tions) Ch. English translation of Xuanzang’s Chinese rendering of the Com- mentary in Hamilton (1938) Vin. Tibetan translation of Vinītadeva’s subcommentary on the Commen- tary in the Bstan ’gyur, see Dul-ba’i Lha (n.d.) 1 The text of the Kārikās only in Tripathi (1992) and in Wood (1994: 97–102) always fol- lows Lévi, and therefore no separate siglum refers to these editions. Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 129 Vair. Vairocanarakṣita’s gloss (Viṃśikā-Ṭīkā Vivr ̥ ti) on the Sanskrit origi- nal of Vin. in Kano (2008: 349–350) Other: AKB Abhidharma-kośa Bhāṣya: Pradhan (1967) a.c. before correction (ante correctionem) p.c. after correction (post correctionem) om. omitted cf. compare (confer) v.l. variant reading (varia lectio) Skt. Sanskrit □ unreadable / broken down syllable (akṣara) ▫ unreadable part of an akṣara italic signifies doubtful reading when quoting a manuscript ( ) a) when quoting the Tib. or Ch. text, encloses those words that do not correspond to the Sanskrit word(s) analysed. b) When the meaning of Tib. or Ch. differs from the Sanskrit, after quoting it a Sanskrit translation is also given in parentheses. [ ] encloses that part of the main text for which we do not have direct Sanskrit evidence: ms or msK (or msC, where it reports text at a now missing part of ms; or, in a few cases, Vair.). The editorial sug- gestions of msC (in parentheses, or written above lacunae in smaller script, here marked as msC p.c.) do not count as evidence (they are given in the footnotes only). wavy underline shows that part of the text that probably was not part of the original 130 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Bibliography Anacker, Stefan 2005. Seven Works of Vasubandhu: The Buddhist Psycho- logical Doctor. Delhi: Motilal Banarsidass. (Revised Edition, orig. 1984). Bagchi, Sitamsu Sekhar 1957. “Vijñaptimātratāsiddhi, Viṃśatikā of Vasu- bandhu.” In: Nava-Nālandā-Mahāvihāra Research Publication, vol. I. Nalanda, 367–389. Balcerowicz, Piotr – Monika Nowakowska 1999. “Wasubandhu: Dowód na wyłączne istnienie treści świadomości w dwudziestu strofach (Vasuban- dhu: Viṁśatikā – Vijñapti-mātratā-siddhi), opracowanie tekstu i przekład z sanskrytu.” Studia Indologiczne 6: 5–44. Buescher, Hartmut 2002. The Triṃśikāvijñaptibhāṣya of Sthiramati. Critical Editions of the Sanskrit Text and its Tibetan Translation, Along with an Historical Study: The Inception of Yogācāra-Vijñānavāda. Ph. D. Disser- tation. Copenhagen: University of Copenhagen. Dul-ba’i Lha (n.d.) Rab-tu-byed-pa Nyi-shu-pa’i ’grel-bshad. (Tibetan trans. of Vinītadeva: Prakaraṇa-Viṁśaka Ṭīkā). Derge Tengyur No. 4065 (Sems tsam, vol. shi, 171b7–195b6) Fukita, Takamichi (n.d.) Vasubandhu: Vimsatika vijnaptimatratasid- dhi. (E-text based on Lévi (1925) and Ui (1953).) Göttin- gen Register of Electronic Texts in Indian Languages. [Retrieved on 23.07.2015 from: http://gretil.sub.uni-goettingen.de/gretil/1_sanskr/6_sastra/3_phil/buddh/ vasvvmsu.htm] Hamilton, Clarence H. 1938. Wei Shih Er Shih Lun, or The Treatise in Twenty Stanzas on Representation-only by Vasubandhu, New Haven: American Oriental Society. Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 131 Hanneder, Jürgen 2007. “Vasubandhus Viṃśatikā 1–2 anhand der Sanskrit- und tibetischen Fassungen.” In: Konrad Klaus – Jens-Uwe Hartmann (eds.) Indica et Tibetica: Festschrift für Michael Hahn zum 65. Geburt- stag von Freunden und Schülern überreicht. (Wiener Studien zur Tibet- ologie und Buddhismuskunde 66.) Wien: Arbeitskreis für tibetische und buddhistische Studien Universität Wien, 207–214. Kano Kazuo 2008. “Two short glosses on Yogācāra texts by Vairocana- rakṣita: Viṃśikāṭīkāvivr̥ti and *Dharmadharmatāvibhāgavivr ̥ ti.” In: Francesco Sferra (ed.) Sanskrit Texts from Giuseppe Tucci’s Collection, Part I. (Manuscripta Buddhica 1.) Roma: Instituto Italiano per l’Africa e l’Oriente, 343–380. Kondō, Ryūkō 1936. Daśabhūmīśvaro nāma Mahāyānasūtraṁ. Tokyo: The Daijyō Bukkyō Kenyō-Kai. Krobath, Florian 2011. Kritische Edition, Übersetzung und Interpretation des Lta ba’i khyad par von Ye shes sde. MA thesis, Universität Wien. Lévi, Sylvain 1925. Vijñaptimātratāsiddhi. Deux traités de Vasubandhu: Viṁśatikā (La Vingtaine) accompagnée d’une explication en prose et Triṁśikā (La Trentaine) avec le commentaire de Sthiramati. 1re partie. – Texte. (Bibliothèque de l’École des Hautes Études 245.) Paris: Libraire Ancienne Honoré Champion. Lévi, Sylvain 1932. Matériaux pour l’étude du système Vijñaptimātra. (Bib- liothèque de l’École des Hautes Études 260.) Paris: Libraire Ancienne Honoré Champion. Mdo-sde Sa-bcu-pa 2001. Cazadero: Ye-shes-sde’i Chos-’khor ’Phrul-par Khang. Mimaki, Katsumi – Musashi Tachikawa – Akira Yuyama 1989. Three Works of Vasubandhu in Sanskrit Manuscript: The Trisvabhāvanirdeśa, the Viṃśatikā with its Vṛtti, and the Triṃśikā with Sthiramati’s Commentary. (Bibliotheca Codicum Asiaticorum 1.) Tokyo: The Centre for East Asian Cultural Studies. 132 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Pradhan, P. 1967. Abhidharm-Koshabhāṣya of Vasubandhu. Patna: K. P. Jayaswal Research Institute. Suali, Luigi 1905. “Il »Lokatattvanirṇaya« di Haribhadra.” Giornale della Società Asiatica Italiana XVIII, pp. 263–319. Tiwary, Mahesh 1967. Vijñaptimātratāsiddhi of Vasubandhu (Viṁśatikā with the auto Sub-Commentary, Triṁśikā Kārikā with the Commentary of Sthiramati together with Hindi Translation).(Vidyabhawan Sanskrit Granthamala 139.) Varanasi: The Chowkhamba Vidyabhawan. Tola, Fernando – Carmen Dragonetti 2004. Being as Consciousness: Yo- gācāra Philosophy of Buddhism. Delhi: Motilal Banarsidass. Tripathi, Ram Shankar 1992. Vijnaptimatratasiddhi prakarana dvayam. Varanasi: Sampurnananda Sanskrit University. E-text of the Kārikās only reproduced on the Digital Sanskrit Buddhist Canon website. [Retrieved on 25.07.2015 from http://www.dsb- cproject.org/viṁśatikākārikā/viṁśatikākārikā] Ui, Hakuju 字井伯寿 1953. Shiyaku-taisyō Yuisiki nijū-ron kenkyū 四譯對照唯識二十論研究 (Daijō-bukkyō Kenkyū 4) [*Comparative Study of the Viṁśatikā vijñaptimātratāsiddhi with Four Translations (Studies of the Mahāyāna Buddhism, 4)], Tokyo, pp. 20–21. de la Vallée Poussin, Louis 1912. “Vasubandhu: Viṁśakakārikāprakaraṇa. Traité des vingt ślokas, avec la commentaire de l’auteur. Traduction ti- bétaine et traduction française.” Le Muséon, Nouvelle série XIII: 53–90. Wayman, Alex 1984. Buddhist Insight: Essays. Delhi: Motilal Banarsidass. Wood, Thomas E. 1994. Mind Only: A Philosophical and Doctrinal Analysis of the Vijñānavāda. Delhi: Motilal Banarsidass. (Repr. 1999; originally University of Hawaii Press, 1991.) Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 133 Ye Shaoyong 2005. Akṣara List of the Manuscript of the Saddharma- puṇḍarīkasūtra (1082 CE, Collection of Sanskrit Mss. Former- ly Preserved in the China Ethnic Library). Research Institute of Sanskrit Manuscripts&Buddhist Literature, Peking University. [Retrieved on 31.10.2015 from: http://www.mldc.cn/sanskritweb/ resour/pale/saddharma.pdf] 134 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Vasubandhu: Viṁśatikā Vijñapti-mātratā-siddhiḥ 1.2, 3 Vijñapti-mātram evêdam,4 asad-arthâvabhāsanāt; yadvat5 taimirakasyâsat6-keśôṇḍūkâdi7-darśanaṁ. 2 The first page of ms is missing. Till the end of the Commentary ad 2 the Sanskrit text was reconstructed from Tib. and Ch., utilising the material of msK and Vair. On certain points we asked Gábor Kósa about the earlier Chinese translations, all the information about Prajñāru- ci’s and Paramārtha’s translation is based on his expertise. – msK starts with the invocation, Namaḥ Sarva-jñāya! 3 Kārikā 1 is not quoted in the Commentary (neither in Tib., nor in Ch.), only its paraphrase is given in the second paragraph (Vijñānam idam…). That it must have been part of the original is clearly shown by the Commentary twice quoting vijñapti-mātram evêdaṁ (before verses 19 and 21). Further it is present in Paramārtha’s Chinese translation; and also in Prajñāruci’s kārikās-only translation, while in the Commentary he twice quotes from the verse verbatim. The omission is probably due to an early Sanskrit editorial oversight. In our reconstruction, the paraphrase is almost a śloka, especially if we suppose that the word for fly/gnat was not maśaka, but a disyllabic like daṁśa, kīṭa, kaṇā, kṣudrā, bhambha, makṣā, moṇa or nīlā (Vin.’s three referen- ces suggest that he read skra dang sha sbrang la sogs pa, i.e. keśa-daṁśâdi, see fn. 14): Vijñānam idam evârtha-pratibhāsenôtpadyate, yathā taimirikair asat keśa-daṁśâdi dṛṣyate. So the early Sanskrit editor may have thought that this is the first Kārikā as the Commentator knew it. Lévi also decided to take the prose of the Tib. and Ch. versions as representing Kārikā 1, and instead of translating the text of the Commentary (second paragraph) he inserted there a version of Kārikā 1. First he started from Louis de la Vallée Poussin’s text: vijñapti-mātram evâitad, asad-arthâvabhāsanāt yathā taimirikasyâsat-keśa-kīṭâdi-darśanaṁ Although Poussin clearly remarked that “kīṭa était préférable à candra” (de la Vallée Poussin 1912: 67–68), Lévi – following Tib. – replaced it with candra in L. In Lc he substituted for the whole verse msK’s text. All the later editions followed him, either the version of L or of Lc. Poussin’s source was a quotation in the Lokatattvanirṇaya of Haribhadra (verse 74), as prin- ted in Suali (1905: 283–284): vijñapti-mātram evâitad, asamarthâvabhāsanāt yathā taimirikasyêha kośa-kīṭâdi-darśanaṁ Poussin emended it convincingly as seen above. 4 evêdam msK, Lc, M, A, F, T; evâitad L, B; Tib.K ’di dag… nyid (but the plural here does not reflect a Sanskrit plural, since the identical sentence in the prose introduction to Kārikā 19 & 21 is again translated as “’di dag rnam par rig pa tsam du zad” 5 yadvat msK, Lc, M, A, F, T; yathā L, B, Tib.K dper na… bzhin 6 taimirakasyâ° msK; taimirikasyâ all; Tib.K rab rib can dag gis (taimirikānām a°) (but Ye-shes- sde in his prose paraphrase uses the singular rab rib can gyis – Krobath 2011: 32. Similarly Sthiramati: taimirikasya / rab rib can gyis – Buescher 2002: *3, **3) 7 keśôṇḍūkâdi msK; keśôṇḍukâdi F, T (also Ye-shes-sde in his prose paraphrase: skra shad ’dzings pa la sogs pa – Krobath 2011: 32. Similarly Sthiramati: keśôṇḍukâdy / skra shad ’dzings pa la sogs pa – Buescher 2002: *3, **3); keśôṇḍrakâdi Lc, M, A; keśa-candrâdi L, B, Tib.K skra zla la sogs, also Prajñāruci: hair, moon etc.; cf. Mokṣopāya 6.284.2: yathā taimirikâkṣāṇāṁ keśa-candrâdi- darśanaṁ (Hanneder 2007: 211, 213); Paramārtha: hair, two moons, etc. The text known to the Commentator and also to Vin. must have been keśa-daṁśâdi or keśa-kīṭâdi, see fn. 3 and 14. Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 135 Mahāyāne traidhātukaṁ8 [vijñapti-mātratayā vyavasthāpitam:9 “Bho jina-putrāḥ, evaṁ bhavati – citta-mātram idaṁ, yad idaṁ traidhātukam”10 iti sūtrāt.11 Cittaṁ, mano, vijñānaṁ, vijñaptir iti paryāyāḥ.12 Tac ca cittam atra sa-saṁprayogam abhipretam – “mātram” ity artha-pratiṣedhârtham uktam.13 8 mahāyāne traidhātukaṁ Vair. (agrees with L’s reconstruction and therefore with edd) 9 Mahāyāne… vyavasthāpitam RS, Tib. theg pa chen po la khams gsum pa rnam par rig pa tsam du rnam par bzhag (v.l., also Vin. gzhag) ste, Ch. In the Mahāyāna it is established that the three worlds are representation only; …-mātraṁ vyavasthāpyate edd 10 Bho… traidhātukam RS, Tib. kye rgyal ba’i sras dag, ’di lta ste – khams gsum pa ’di ni sems tsam mo; citta-mātraṁ, bho jina-putrā, yad uta trai-dhātukam edd, Paramārtha sim- ilarly has the address “Buddha’s sons”; Ch. the three worlds are only mind, Prajñāruci similarly; Vin. om. ’di lta ste (evaṁ bhavati). It seems to be a quotation from the 6th chapter of the Daśa-bhūmika Sūtra: “Tasyâivaṁ bhavati: citta-mātram idaṁ, yad idaṁ traidhātukam.” (Kondō 1936: 98) The address bho jina-putrāḥ is very frequent in the text as we have it, occurring 34 times, but only from the 7th chapter on. The singular form, bho jina-putra, occurs 9 times, all in the first chapter. The Tibetan translation of the Sūtra is: “de ’di snyam du sems te: ’di ltar khams gsum pa ’di ni sems tsam ste.” (Mdo-sde Sa-bcu-pa 2001: 238). Ye-shes-sde, however, quotes the Daśabhūmika Sūtra as “kye rgyal ba’i sras khams gsum ’di ni sems tsam mo” (i.e. start- ing with bho jina-putra), and again without the address; and in a third place he attributes the (longer) text to the Lokottara-parivarta (Krobath 2011: 32, 36, 34). 11 iti sūtrāt edd, Tib. mdo las… zhes ’byung ba’i phyir ro, Ch. According to the scriptures it is said that 12 Cittaṁ… paryāyāḥ RS, Tib. sems dang yid dang rnam par shes pa dang rnam par rig pa zhes bya ba ni rnam grangs su gtogs pa’o, Ch. Mind, thought, consciousness, discernment are different names; … vijñaptiś cêti paryāyāḥ edd 13 Tac ca… uktam RS, Tib. sems de yang ’dir mtshungs par ldan pa dang bcas par dgongs pa’o. tsam zhes bya ba smos pa ni don dgag pa’i phyir ro, Ch. What is here spoken of as mind includes mental activities also in its meaning. “Only” excludes external objects; it does not do away with mental associates; edd. om. tac ca and uktam 136 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Vijñānam idam evârtha-pratibhāsenôtpadyate, yathā taimirikair asat keśa-maśakâdi14 dṛṣyate:15] nârthaḥ kaścid asti.16 [Idam atra paryanuyujyate:17] 2. – Na deśa-kāla-niyamaḥ, saṁtānâ•niyamo na ca, na ca kṛtya-kriyā yuktā – vijñaptir yadi nârthataḥ.18 14 keśa-maśakâdi RS, Ch. hairs and flies, Vin. skra dang sha sbrang dang sbrang bu la sogs pa (keśa-daṁśa-maśakâdi), cf. the Commentary ad 2: skra dang sbrang bu la sogs pas (keśa-maśakâdikam), cf. Vin. in the Commentary ad 2: skra dang sbrang bu dang sha sbrang la sogs pas (keśa-maśaka-daṁśâdikam), cf. Vin. in the Commentary ad 4a: skra dang sha sbrang (keśa-daṁśa-); Tib. skra zla la sogs pa (keśa-candrâdi); Prajñāruci: “hair or flame, second moon up to the city of the gandharvas in a dream as an illusion”; Paramārtha: “two moons or deer-thirst” [= mirage]. See also fn. 7. AKB (3.8cd, p.118) translates kṛmi-kīṭa-pataṅga-maśaka srin bu dang sbur pa dang phye ma leb dang sbrang bu. Sbrang bu in two other places (1.44 ab, p.33 and 4.103d, p.263) also corresponds to maṣaka, while at 2.46cd (p.80) to makṣikā and at 4.68d (p.240) to tryambuka. 15 Vijñānam…dṛṣyate RS, Tib. rnam par shes pa ’di nyid don du snang ba ’byung ste, dper na rab rib can rnams kyis skra zla la sogs pa med par mthong ba bzhin te, Ch. When inner representations arise, seemingly external objects appear; as [persons] having bad eyes see hairs and flies; om. edd, adding the text of Kārikā 1 here (see fn. 3) 16 nârthaḥ kaścid asti Vair., Tib. don gang yang med do, Vin. don (sngon po la sogs pa gud na) gang yang med do (zhes bya ba ni mjug bsdu ba’o) (na (vibhinno nīlâdy-)arthaḥ kaścid astî(ty upasaṁharati)), Ch. [But] herein is no particle of truth; kaścid artho nâsti M, also in F after the next sentence (see fn.17 ); om. L, A, B, F, T Lévi’s omission is difficult to explain since the sentence is clearly present in Poussin’s edition and also his translation: “il n’y a aucun objet” (de la Vallée Poussin 1912: 67). 17 Idam atra paryanuyujyate RS, Tib. ’dir ’di skad ces brgal te, Ch. To this doctrine there are supposed objections; atra codyate edd; F also adds kaścid artho nâsti (misplaced, should have come before this sentence). – Paryanuyujyate highly conjectural for “brgal”, based on paudgalikas tu paryanuyojyaḥ (AKB Ch. 9, p. 471), Tib. translation: gang zag pa rnams la brgal zhing brtag par bya ste. 18 msK, Lc, M, A, F, T; [Yadi vijñaptir anarthā: niyamo deśa-kālayoḥ, / santānasyâniyamaś ca, yuktā kṛtya-kriyā na ca.] L, B, Tib. gal te rnam rig don min na / yul dang dus la nges med cing / sems kyang nges med ma yin la / bya ba byed pa’ang mi rigs ’gyur /, Ch. If representations are without real objects, / Then their spatial and temporal determination, / The indetermination of the [perceiving] stream of consciousness, / And their action, must be unfounded. Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 137 [Kim uktaṁ bhavati?19 Yady asati rūpâdy-arthe rūpâdi-vijñaptir utpadyate, na rūpâdy-arthāt – kasmāt kvacid eva deśa20 utpadyate, na sarvatra?21 Tatrâiva ca deśe kadācid utpadyate, na sarvadā?22 Tasmin deśa-kāle sthitānāṁ sarveṣāṁ saṁtāne ’niyamam23 utpadyate, nâikasyâiva?24 Yathā taimirakasyâiva saṁtāne keśādikaṁ pratibhāsate, nânyeṣām!25 19 Kim uktaṁ bhavati edd, Tib. ji skad du bstan par ’gyur zhe na, Ch. What does this mean? 20 kvacid eva deśa RS, Tib. yul la lar, cf. the Commentary ad 3a: yul la la na (kvacid eva deśe); kvacid deśa edd, Ch. in a certain place 21 Yady… sarvatra RS, Tib. gal te gzugs la sogs pa’i don med par gzugs la sogs pa’i rnam par rig pa ’byung ste, gzugs la sogs pa’i don las ma yin na – ci’i phyir yul la lar ’byung la (v.l. ba), thams cad na ma yin?, Ch. If we abandon [the notion] that representations have colored etc. outer objects, then when a sense representation arises it does not correspond to a sense object. Why (then) does this representation arise in a certain place, not in all places?; yadi vinā (vinâpi M) rūpâdy-arthena rūpâdi-vijñaptir utpadyate, na rūpâdy-arthāt – kasmāt kvacid deśa utpadyate, na sarvatra? edd 22 Tatrâiva… sarvadā edd, Tib. yul de nyid na yang res ’ga’ ’byung la (v.l. ba) thams cad du ma yin, Ch. Why, in this place, does the representation arise at a certain time, not at all times? 23 saṁtāne ’niyamam RS, Vin. sems (rnams) la… nges pa med par, Tib. sems la nges pa med pa, Ch. and Paramārtha seem to reflect this reading, both have “not determined”; saṃtānâniyama M(B), F; saṁtāna L, M, A, B, T 24 Tasmin… nâikasyâiva RS, Tib. yul dang dus de na ’khod pa thams cad kyi sems la nges pa med pa ’byung la ’ga’ tsam la ma yin, Ch. When many streams of consciousness are together at one time and place why is the representation not determined to arise according to one of them; Tad-deśa-kāla-pratiṣṭhitānāṁ sarveṣāṁ saṁtāna (v.l. see fn. 23) utpadyate, na kevalam ekasya edd 25 Yathā… nânyeṣām RS, Tib. ji ltar rab rib can nyid kyi sems la skra la sogs pa snang gi, gzhan dag la ni ma yin; Ch. just as a person with defective eyes sees hairs and flies while those with good eyesight do not have these representations arise?; yathā taimirikāṇāṁ saṁtāne keśâdy-ābhāso (-ābhāsāṁ B) nânyeṣāṁ edd; Prajñāruci has “sun, moon, hair, wheel, fly etc.”; Paramārtha has “hair, two moons etc.” 138 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Kasmāt keśâdi-kriyāṁ na karoti yat keśa-maśakâdikaṁ taimirikeṇa dṛṣṭaṁ; tad-anyāni ca kurvanti?26 Svapna-dṛṣṭam ādya-peya-vastra-viṣa- śastrâdikam anna-pānâdi-kriyāṁ na karoti, tad-anyāni ca kurvanti?27 Gandharva-nagaram abhūtaṁ nagara-kriyāṁ na karoti, tad-anyāni ca kurvanti?28 Asaty artha eteṣām asatām iva29 deśa-kāla]30-niyamaḥ, saṁtānâni- yamaḥ,31 kṛtya-kriyā ca na yujyate. — Na khalu na yujyate! Yasmāt 26 Kasmāt… kurvanti RS, Tib. ci’i phyir gang rab rib can gyis mthong ba’i skra dang sbrang bu la sogs pas skra la sogs pa’i bya ba mi byed la; de ma yin pa gzhan dag gis ni byed?; Kasmād yat (yat om. M) taimirikaiḥ keśa-bhramarâdi dṛśyate, tena keśâdi-kriyā na kriyate; na ca tad-anyair na kriyate edd; Ch. Again, why is it that the hairs etc. seen by persons with defective eyes do not function as hairs etc.?; Prajñāruci: “Sun, moon, hair, wheel, fly seen by a man with a cataract in the eye does not function as such, while things seen by a man with clear eyes do so”; Paramārtha: “Further why is it that the hair, fly or other illusion seen by a man with a cataract in the eye cannot produce the real effects of a hair or a fly etc., while real things can produce these?” 27 Svapna-dṛṣṭam… kurvanti RS, Tib. rmi lam na mthong ba’i bza’ ba dang btung ba dang bgo ba dang dug dang mtshon la sogs pas zas dang skom la sogs pa’i bya ba mi byed la; de ma yin pa gzhan dag gis ni byed; Yad anna-pāna-vastra-viṣâyudhâdi svapne dṛśyate, tenânnâdi-kriyā na kriyate; na ca tad-anyair na kriyate edd; Ch. In a dream what drink, food, knives, cudgels, poison, medicines, clothes etc. are obtained are without the func- tions of drink etc.; Prajñāruci: “Drink, food, hunger, satiety, knife, staff, poison and the like seen in a dream do not function as such, while drink, food, hunger, satiety, knife, staff, poison and the like seen while awake all do so”; Paramārtha: “Further drink, food, clothes, poison, knife, staff obtained in a dream cannot produce the effects related to them, while other things can.” 28 Gandharva-nagaraṁ… kurvanti RS, Tib., Vin. dri za’i grong khyer yod pa ma yin pas grong khyer gyi bya ba mi byed la; de ma yin pa gzhan dag gis ni byed, Prajñāruci: “The city of the gandharvas does not really exist and does not function as a city; other cities really exist and function as cities”, Paramārtha: “Further the city of the gandharvas does not exist in reality, so cannot produce the effects of a city, but other cities can produce them”; gandharva-nagareṇâsattvān nagara-kriyā na kriyate; na ca tad-anyair na kriyate edd; Ch. A city of the Gandharvas cannot be used as a city. But other hair and things [of ordinary waking experience] are not without use. 29 asaty artha eteṣām asatām iva RS, Tib. ’di dag don med par med du ’dra na; Ch. If they [i.e. dream and waking] are truly the same in having no outer sense objects and there is only an appearance of external objects arising in consciousness; Paramārtha: “If they are the same in having no material (object)”; tasmād arthâbhāve L, M, B, T; tasmād asad-bhāvâvabhāsane M(B); tasmād asad yad abhāvanâbhāsane A; tasmād asad- abhāvâvabhāsane F 30 deśa-kāla edd, Tib. yul dang dus, Ch. in space,… in time. — Here ends the reconstructed first page. 31 saṁtānâniyamaḥ all; santānān niyamaḥ ms Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 139 3. Deśâdi-niyamaḥ siddhaḥ, svapnavat. Svapna iva svapnavat. Kathaṁ tāvat? Svapne vinâpy arthena kvacid eva deśe kiṁcid [grām]ârāma32-strī-puruṣâdikaṁ dṛśyate, na sarvatra. Tatrâiva ca deśe kadācid dṛśyate, na sarva-kālam – iti siddho33 vinâpy arthena deśa-kāla34- niyamaḥ. Pretavat punaḥ saṁtānâniyamaḥ, …siddha iti vartate. Pretānām iva pretavat. Kathaṁ siddhaḥ? Samaṁ35 …sarvaiḥ pūya-nady-ādi-darśane. Pūya-pūrṇā nadī pūya-nadī, ghṛta-ghaṭavat. Tulya-karma-vipākâvasthā hi pretāḥ sarve ’pi samaṁ36 pūya-pūrṇāṁ37 nadīṁ paśyanti, nâika eva. Yathā pūya- pūrṇām, evaṁ mūtra-purīṣâdi38-pūrṇāṁ; daṇḍâsi-dharaiś ca puruṣair adhiṣṭhitām – ity ādi-grahaṇena. Evaṁ saṁtānâniyamo vijñaptīnām asaty apy arthe siddhaḥ. 4. Svapnôpaghātavat kṛtya-kriyā. …siddhêti39 veditavyam. Yathā svapne dvaya-samāpattim antareṇa40 śukra-visarga-lakṣaṇaḥ svapnôpaghātaḥ.41 Evaṁ tāvad anyân[y]air42 dṛṣṭântair deśa-kāla-niyamâdi catuṣṭayaṁ siddhaṁ. 32 grāmârāma RS, Tib. and Vin. grong dang kun dga’ ra ba, Ch. a village, a garden; bhramarârāma all 33 siddho all; Ch. not unfounded (nâsiddho) 34 deśa-kāla all, Vin. yul dang dus, Ch. spatial and temporal; Tib. yul la sogs pa (deśâdi) 35 samaṁ all, Ch. (the ghosts…) Together (behold) the same (river); om. Tib., Vin. 36 samaṁ ms, B, Tib. mtshungs par, Vin. ’dra bar, Ch. (assemble) together; om. msC, L, M, A, F, T 37 pūrṇāṁ all; pūrṇṇan ms a.c. 38 mūtra-purīṣâdi all; Tib. gcin dang ngan skyugs dang me ma mur dang mchil ma dang snabs kyis (mūtra-vāntâṅgāra-lālā-siṅghāṇa); Vin. gcin gyis (gang ba dang…) ngan skyugs kyis (gang ba) (mūtra-vānta); Ch. ordure etc. (purīṣâdi) 39 siddhêti mss, L, M, B, T; siddha iti A, F 40 dvaya-samāpattim antareṇa all; Ch. although the objects are unreal (asatsv apy artheṣu) 41 svapnôpaghātaḥ all, Tib. rmi lam gyi gnod pa’o; Ch. as in dream… the loss (of semen); RS perhaps for svapnôpaghrātaḥ? 42 anyânyair all, Tib. (dpe) gzhan dang gzhan dag gis, Ch. diverse; anyānair ms 140 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Narakavat punaḥ sarvaṁ, siddham iti veditavyam. Narakeṣv iva narakavat. Kathaṁ siddhaṁ? …naraka-pālâdi-darśane taiś ca bādhane. Yathā hi narakeṣu nārakāṇāṁ43 naraka-pālâdi-darśanaṁ deśa-kāla-niyamena siddhaṁ. Śva-vāyasâyasa-parvatâdy-āgamana-gamana-darśanaṁ cêty ādi-grahaṇena. Sarveṣāṁ ca nâikasyâiva. Taiś ca tad-bādhanaṁ sid- dham, asatsv api44 naraka-pālâdiṣu; samāna-sva-karma-vipākâdhipatyāt. Tathânyatrâpi sarvam etad deśa-kāla-niyamâdi catuṣtayaṁ siddham iti veditavyaṁ. — Kiṁ punaḥ kāraṇaṁ, naraka-pālās te ca śvāno vāyasāś45 ca sattvā nêṣyante? — Ayogāt: (a) Na hi te nārakā yujyante, tathâiva tad-duḥkhâpratisaṁvedanāt. Parasparaṁ yātayatām „ime nārakā”, „ime naraka-pālā” iti vyavasthā na syāt. Tulyâkṛti- pramāṇa-balānāṁ ca parasparaṁ yātayatām [api]46 na tathā bhayaṁ syāt. Dāha-duḥkhaṁ ca pradīptāyām ayo-mayyāṁ bhūmāv a-sahamānāḥ, kathaṁ tatra parān yātayeyuḥ? (b) A-nārakāṇāṁ vā47 narake48 kutaḥ saṁbhavaḥ? — Kathaṁ tāvat tiraścāṁ svarge49 saṁbhavaḥ? Evaṁ narakeṣu50 tiryak- preta-viśeṣāṇāṁ naraka-pālādīnāṁ saṁbhavaḥ syāt. 43 nārakāṇāṁ all; nārakānāṁ ms a.c. 44 asatsv api all; Tib. dngos po la… med par yang, Ch. although (in hell) there are no really actual (tattvataḥ asatsv api) 45 te ca śvāno vāyasāś ca all; Tib. dang bya rog dang khyi la sogs pa de dag (te ca vāyasa- śvâdayaḥ); Ch. etc. (-ādayaḥ) 46 api RS, Tib. and Vin. kyang; om. all 47 vā all; om. Tib., Ch. 48 narake edd, ms p.c., msC p.c.; nārake ms a.c., msC a.c. 49 svarge ms, msC a.c., B; svarga- msC p.c., L, M, A, F, T 50 Tib., Vin. adds yang (api), Ch. likewise (probably translates evaṁ… api) Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 141 5. — Tiraścāṁ saṁbhavaḥ svarge yathā, na51 narake52 tathā; na pretānāṁ53 – yatas54 taj-jaṁ duḥkhaṁ nânubhavanti te. Ye hi tiryañcaḥ svarge saṁbhavanti, te (tad-bhājana-loka-sukha-saṁvar- tanīyena55 karmaṇā tatra saṁbhūtās) taj-jaṁ sukhaṁ pratyanubhavanti. Na câivaṁ56 naraka-pālâdayo nārakaṁ duḥkhaṁ pratyanubhavanti; tasmān na [tatra]57 tiraścāṁ saṁbhavo yukto, nâpi pretānām.58 — Teṣāṁ tarhi nārakāṇāṁ karmabhis tatra bhūta-viśeṣāḥ saṁbhavanti, varṇâkṛti-pramāṇa-bala-viśiṣṭā yena59 naraka-pālâdi-saṁjñāṁ pratilabhante. Tathā ca pariṇamanti, yad vividhāṁ60 hasta-vikṣepâdi- kriyāṁ kurvanto dṛśyante, bhayôtpādanârthaṁ. Yathā meṣâkṛtayaḥ parvatā āga[ccha]nto–gacchanta[ḥ; ayaḥ-śālmalī-]vane61 ca kaṇṭakā adho-mukhī- bhavanta–ūrddhva-mukhī-bhavantaś cêti. Na te na saṁbhavanty eva! 6. — Yadi tat-karmabhis tatra bhūtānāṁ saṁbhavas tathā, iṣyate62 pariṇāmaś ca – kiṁ vijñānasya nêṣyate63? Vijñānasyâiva64 tat-karmabhis65 tathā pariṇāmaḥ kasmān nêṣyate, kiṁ punar bhūtāni kalpyante? 51 na ms, msC a.c., Vair., L, M, B, F, Tib. min, Vin. mi (rigs) (na (yuktaḥ)), Ch. not; ca msK, msC p.c., Lc, A, T 52 narake all, Vair.; Tib. dmyal ba, Vin. sems can dmyal ba pa, Ch. those in hell (nārakās) 53 na pretānāṁ all; pretānāṁ ca v.l. according to Vair. 54 yatas all, Tib.K ’di lta bur, Ch. for; Tib. de lta bur (tatas) 55 saṁvartanīyena all; saṁvarttayena ms a.c. (nī added in the margin below by a different hand) 56 câivaṁ all, Tib. de bzhin du, Ch. so; câiva F 57 tatra RS, Tib., Vin. der, Ch. in hell; om. all 58 pretānām all, Vin. yi dags rnams, Ch. those belonging to the… ghost abode; Tib. yi dvags kyi bye brag dag (preta-viśeṣāṇām) 59 yena ms, Tib., Vin. gang gis; ye na B; ye msC, L, M, A, F, T, Ch. which 60 vividhāṁ all, Tib. sna tshogs, Ch. all kinds of; dvividhāṁ F 61 āgacchanto gacchantaḥ ayaḥ-śālmalī-vane edd (with °nto ’yaḥ for °ntaḥ ayaḥ in L, A, B, F, T), Tib., Vin. ’ong ba dang ’gro ba dang lcags kyi shal ma li’i nags tshal (Vin. adds la), Ch. separating and coming together… of the steel forest; āgantogacchanta □□□□□□ vane ms; āga(ccha)nto gacchanta □□□□□□ vane msC 62 iṣyate all, Tib.K, Vin. ’dod, Ch. if you grant; Tib. ’dug (vartate) 63 nêṣyate all, Tib. mi ’dod, Ch. not admit; neṣy▫□ ms 64 vijñānasyâiva all, Tib. rnam par shes pa nyid, Ch. consciousness; □jñānasyâiva ms 65 Tib. (but not Vin.) adds der (tatra) (as in the kārikā) 142 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Api ca:66 7. Karmaṇo vāsanânyatra,67 phalam anyatra kalpyate. Tatrâiva nêṣyate,68 yatra vāsanā – kiṁ nu69 kāraṇaṁ? Yena hi karmaṇā nārakāṇāṁ tatra tādṛśo bhūtānāṁ saṁbhavaḥ kalpyate, pariṇāmaś ca: tasya70 karmaṇo vāsanā teṣāṁ vijñāna-[saṁtāne]71 saṁniviṣṭā, nânyatra! Yatrâiva ca vāsanā, tatrâiva tasyāḥ phalaṁ (tādṛśo vijñāna-pariṇāmaḥ) kiṁ nêṣyate? Yatra vāsanā nâsti, tatra tasyāḥ phalaṁ kalpyata – iti kim atra kāraṇaṁ? — Āgamaḥ kāraṇaṁ. Yadi vijñānam eva rūpâdi-pratibhāsaṁ syān, na rūpâdiko ’rthas, tadā rūpâdy-āyatanâstitvaṁ Bhagavatā nôktaṁ syāt! — Akāraṇam etat; yasmāt 8. Rūpâdy-āyatanâstitvaṁ tad-vineya-janaṁ prati abhiprāya-vaśād uktam, upapāduka-sattvavat. Yathâsti sattva upapāduka ity uktaṁ Bhagavatā,72 abhiprāya-vaśāc – citta- saṁtaty-anucchedam āyatyām abhipretya; 66 api ca all, Ch. and again; om. Tib. 67 vāsanânyatra all; vāsavānyatra (?) ms 68 nêṣyate all, Tib. ’dod mi bya, Ch. you deny; ▫e□□ ms 69 nu all; na msC p.c. 70 tasya all, Tib. de’i, Ch. of those; om. L 71 saṁtāne RS, Tib. rgyud la, Ch. in the continuity; saṁtāna- edd; □□□ mss 72 AKB Ch. 9, p. 468: Asty eva pudgalo, yasmād uktaṁ: “nâsti sattva upapāduka iti mithyā- dṛṣṭiḥ”. Kaś câivam āha, nāsti sattva upapāduka iti? Sattvas tu yathā ’sti, tathā vibhakto Bhagavatêti brūmo Mānuṣyaka-sūtre. Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 143 „Nāstîha sattva, ātmā vā. Dharmās tv ete sa-hetukāḥ”73 iti vacanāt. Evaṁ rūpâdy-āyatanâstitvam apy uktaṁ Bhagavatā, tad-deśanā- vineya-janam adhikṛtyêty ābhiprāyikaṁ tad vacanaṁ. — Ko ’trâbhiprāyaḥ? 9. — Yataḥ sva-bījād vijñaptir yad-ābhāsā pravartate, dvividhâyatanatvena74 te tasyā munir abravīt. Kim75 uktaṁ bhavati? Rūpa-pratibhāsā76 vijñaptir yataḥ sva-bījāt pariṇāma-viśeṣa-prāptād ut- padyate; tac ca bījaṁ yat-pratibhāsā ca sā = te, tasyā vijñapteś77 cakṣū- rūpâyatanatvena yathā-kramaṁ bhagavān abravīt. …Evaṁ yāvat: Sp[r]aṣṭavya78-pratibhāsā vijñaptir yataḥ sva79-bījāt pariṇāma-viśeṣ[a- prāpt]ād80 utpadyate; tac ca bījaṁ yat-pratibhāsā ca sā = te, tasyāḥ81 kāya- sp[r]aṣṭavyâyata[na]tvena82 yathā-kramaṁ bhagavān abravīd. Ity-ayam abhiprāyaḥ.83 — Evaṁ punar abhiprāya-vaśena deśayitvā ko guṇaḥ? 73 AKB Ch. 9, p. 466: Kṣudrake ’pi cÂgame daridra-brāhmaṇam adhikṛtyôktaṁ: … Ātmâiva hy ātmano nâsti, viparītena kalpyate. Nâstîha sattva, ātmā vā: dharmās tv ete sa-hetukāḥ || The same śloka appears (with nâivêha for nâstîha ) as Asaṅga’s Paramârtha-gāthā 4 (Way- man 1984: 335–336). According to Anacker (2005: 165), “Majjhima I, 138” – i.e. the Alagaddûpama Sutta; while the passage is indeed about the anātman-doctrine, it is textually unrelated. 74 °âyatanatvena all, Tib. skye mched, Ch. bases of cognition; āyatatvena ms 75 kim all, Vin. ji skad, Ch. what; Tib. ’di skad du (evam) 76 rūpa-pratibhāsā all; rūpâpratibhāsā ms a.c. 77 vijñapteś all, Vin. rnam par rig pa (de)’i; om. Tib. 78 spraṣṭavya edd, Tib. reg bya, Ch. tangible object; spaṣṭavya mss 79 sva all; Tib. rang rang gi (sva-sva) 80 viśeṣa-prāptād edd, Tib. bye brag tu gyur pa, Ch. at the effective moment; viśeṣād mss 81 tasyāḥ mss, B, T; tasyā L, M, A, F 82 spraṣṭavyâyatanatvena edd, Tib. reg bya’i skye mched du, Ch. as the… tangible-base; spaṣṭavyâyatanatvena msC p.c., spaṣṭavyâyatatvena ms; spaṣṭavyâyata□tvena msC a.c. 83 abhiprāyaḥ all, Tib. dgongs pa, Ch. inner meaning; a□prāyaḥ ms 144 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika 10. — Tathā pudgala-nairātmya-praveśo hi. Tathā hi deśyamāne pudgala-nairātmyaṁ praviśanti. Dva[ya-ṣaṭkād vijñā] na84-ṣaṭkaṁ pravartate. Na tu kaścid eko draṣṭâsti, na … yāvan mantê- ty85-evaṁ viditvā, ye pudgala-nairātmya-deśanā-vineyās, te pudgala-nairāt- myaṁ praviśanti. Anyathā punaḥ deśanā dharma-nairātmya86-praveśaḥ, Anyathêti vijñapti-mātra-deśanā. Kathaṁ dharma-nairātmya-praveśaḥ? Vijñapti-mātram idaṁ rūpâdi-dharma-pratibhāsam utpadyate – na tu rūpâ- di-lakṣaṇo dharma[ḥ kaścid apy astî]ti87 viditvā. — Yadi tarhi sarvathā dharmo nâsti, tad api vijñapti-mātraṁ nâstîti! Kathaṁ tarhi vyavasthāpyate? — Na khalu sarvathā dharmo nâstîty-evaṁ dharma-nairātmya-praveśo bhavati, api tu88 84 dvaya-ṣaṭkād vijñāna RS, Ch. (the six) consciousnesses (develop) from six pairs of ele- ments; dvayaṣa▫k▫□□na mss (unclear, only dva□□□□□na can be taken for granted); Tib., Vin. drug po gnyis las rnam par shes pa (dvābhyāṁ ṣaṭkābhyām or ṣaṭka-dvayād vijñāna); dvayād vijñāna edd. In the Tib., the use of the Ablative seems to depend on the verb (’byung ba) that had already been selected to translate pravartate (in Kārikā 9b), therefore it is not decisive; it would also be possible to reconstruct dvayoḥ ṣaṭkayor vijñāna. For the logic of the sentence and the suggested Locative case with pravartate cf. AKB 5.25b, p. 295: dvayāt – “dvayaṁ pratîtya vijñānasyôtpādaḥ” ity uktam. dvayaṁ katamat? “cakṣū, rūpāṇi” yāvat “mano, dharmā” iti. […] sad-viṣayāt – sati viṣaye vijñānaṁ pravartate, nâsati. But this is most easily constructed as a Locative Absolute. Lévi may have based his reconstruction on the Peking edition of the Tibetan Canon, where in this sentence (drug po gnyis las rnam par shes pa drug ’byung gi) the second (!) ”drug” (six) is unfortunately missing. It is clearly present in all other editions consulted (i.e. Pedurma, Narthang, Derge, Cone, Ganden) as in Poussin’s edition. Or Lévi may have followed Poussin’s translation, where it is also missing: “la connaissance étant produite par un des six couples”, de la Vallée Poussin (1912: 75). 85 mantêty all, Ch. knower; Tib., Vin. reg pa po’i (spraṣṭêti) – perhaps only a corruption of rig pa po’i (jñātêti)? 86 dharma-nairātmya msC, edd, Tib., Vin. chos la bdag med pa, Ch. non-substantiality of the elements; dharmmya-nairātmya msK; dham▫□rātmya ms 87 dharmaḥ kaścid apy astîti RS, Tib. chos gang yang (m)ed par, Ch. there are (no) elements; dharmma□□□□□□ti mss; dharmaḥ ko’py astîti edd (this reconstruction is too short for the missing text) 88 bhavati, api tu all, Vin. yin gyi, Ch. It is not… but; bhavati□□pitu ms; Tib. ’gyur te (bhavati) Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 145 …kalpitâtmanā.89 Yo bālair dharmāṇāṁ90 svabhāvo grāhya-grāhakâdiḥ91 parikalpitas, tena kalpitenâtmanā teṣāṁ nairātmyaṁ – na tv anabhilāpyenâtmanā,92 yo buddhānāṁ viṣaya iti. Evaṁ vijñapti-mātrasyâpi93 vijñapty-antara-parikalpitenâtmanā nairātmya-praveśā[t], vijñapti-mātra-vyavasthāpanayā sarva-dharmāṇāṁ 94 nairātmya95-praveśo bhavati (na tu sarvathā96 tad-a[s]titvâpavādāt97). Itarathā hi, vijñapter98 api vijñapty-antaram arthaḥ syād iti vijñapti-mātratvaṁ na sidhyetârthavatītvād vijñaptīnāṁ. — Kathaṁ punar idaṁ pratyetavyam: “anenâbhiprāyeṇa99 Bhagavatā rūpâdy-āyatanâstitvam uktaṁ, na punaḥ santy eva tāni, yāni rūpâdi- vijñaptīnāṁ pratyekaṁ viṣayī-bhavantî”ti? — Yasmāt 11. Na tad ekaṁ, na cânekaṁ viṣayaḥ paramâṇuśaḥ; na ca te saṁhatā, yasmāt paramâṇur na100 sidhyati. 89 kalpitâtmanā msK, msC p.c., edd, Tib. brtags pa’i bdag nyid kyis; □□tâtmanā ms, msC a.c.; om. Ch. 90 bālair dharmāṇāṁ all, Tib. byis pa rnams kyis chos rnams kyi, Ch. of the elements… by the imagination of the ignorant; vā nairdharmāṇāṁ msC 91 grāhya-grāhakâdiḥ all; Ch. “special characters”; Vin. gzung ba dang ’dzin pa’i mtshan nyid kyi (grāhya-grāhaka-lakṣaṇaḥ); om. Tib. 92 Tib. adds med pa (abhāvo), Ch. is also wholly non-existent 93 vijñapti-mātrasyâpi all, Tib. rnam par rig pa tsam yang, Ch. of this pure representation (is) also; vijña□□□□□pi ms 94 praveśāt edd; praveśā mss; Tib. rtogs pa’i phyir (avagamāt); Vin. khong du chud pas (adhigamena) 95 sarva-dharmāṇāṁ nairātmya all, Vin. chos thams cad la bdag med pa; Tib. chos thams cad la chos la bdag med pa (sarva-dharmāṇāṁ dharma-nairātmya) 96 sarvathā ms, B, T, Tib. rnam pa thams cad du, Ch. every kind; om. msC, L, M, A, F 97 astitvâpavādāt edd, Tib. yod pa de la… skur pas, Ch. we deny the existence; a▫titvāpavādāt ms; a□tvāpavādāt msC 98 vijñapter all; Tib. rnam par rig pa gzhan gyi (vijñapty-antarasya) 99 anenâbhiprāyeṇa all, Tib. dgongs pa ’dis, Ch. such an inner meaning; a▫enâbhiprāyeṇa ms 100 ms adds on the margin ca in a different script (or is it a careless tra?) 146 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika iti. Kim uktaṁ bhavati? Yat tad rūpâdikam āyatanaṁ rūpâdi-vijñaptīnāṁ pratyekaṁ viṣayaḥ syāt, tad ekaṁ vā syād – yathâvayavi-rūpaṁ kalpyate vaiśeṣikaiḥ; anekaṁ vā paramâṇuśaḥ; saṁhatā vā ta eva paramâṇavaḥ. Na tāvad ekaṁ viṣayo bhavaty – avayavebhyo ’nyasyâvayavi-rūpasya kvacid apy agrahaṇāt. Nâpy anekaṁ, paramâṇūnāṁ101 pratyekam agrahaṇāt. Nâpi te saṁhatā viṣayī-bhavanti, yasmāt paramâṇur ekaṁ dravyaṁ na sidhyati. — Kathaṁ na sidhyati? — Yasmāt 12. Ṣaṭkena yugapad102 yogāt paramâṇoḥ ṣaḍ-aṁśatā;103 Ṣaḍbhyo digbhyaḥ ṣaḍbhiḥ paramâṇubhir yugapad yoge sati, paramâṇoḥ ṣaḍ-aṁśatā104 prāpnoti: ekasya yo deśas, tatrânyasyâsaṁbhavāt. ṣaṇṇāṁ samāna-deśatvāt piṇḍaḥ syād aṇu-mātrakaḥ. Atha ya evâikasya paramâṇor deśaḥ, sa eva ṣaṇṇāṁ. Tena sarveṣāṁ samāna- deśatvāt105 sarvaḥ piṇḍaḥ paramâṇu-mātraḥ syāt, parasparâvyatirekād;106 iti na kaścit piṇḍo dṛśyaḥ syāt. — “Nâiva hi paramâṇavaḥ saṁyujyante, niravaya[va]tvāt;107 mā bhūd eṣa doṣa-prasaṅgaḥ!108 Saṁhatās tu parasparaṁ saṁyujyanta” iti 101 paramâṇūnāṁ all, Lc; paramâṇūnā L 102 yugapad all, Tib. cig car, Vin. gcig car; yugyada msK; om. Ch. 103 aṁśatā edd, msK; aṅśatā ms; aṅgatā msC 104 aṁśatā edd; aṅśatāṁ ms; aṅgatāṁ msC. The reading of mss is not impossible if we con- strue paramâṇoḥ as qualifying yoge, and the meaning is “it will have six parts” (lit. [it] reaches six-parted-ness). Tib. cha drug tu ’gyur te (ṣaḍ-aṁśo bhavati) would support this reading, but this is exactly the wording of the kārikā, so probably stands for the same text (paramâṇoḥ ṣaḍ-aṁśatā). Ch. “it must consist of six parts”, again matching the wording of the kārikā, supports the reading of edd. 105 samāna-deśatvāt all, Tib. go gcig pa’i phyir; samādeśatvāt msC 106 parasparâvyatirekād ms p.c., M, F, T, Tib. phan tshun tha dad pa med pa’i phyir (paras- parâbhinnatvāt), Ch. because [though] revolving in mutual confrontation they do not ex- ceed that quantity; paraspara-vyatirekād ms a.c., msC, L, A, B 107 niravayavatvāt all, Tib. cha shas med pa’i phyir, Ch. because they do not have spatial divisions; niravayatvāt ms 108 mā bhūd eṣa doṣa-prasaṅgaḥ all, Ch. dismiss such an error as the above; Tib. nyes pa ’di ’byung du ’ong ngo zhes te (eṣa doṣa utpannaḥ syād iti) Cf. doṣa-prasaṅga in AKB (Ch. 9, p. 471), translated as: nyes par thal bar ’gyur ba. Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 147 Kāśmīra-vaibhāṣikās. — Te109 idaṁ praṣṭavyāḥ:110 Yaḥ paramâṇūnāṁ saṁhāto,111 na sa tebhyo ’rthântaram; iti… 13. Paramâṇor asaṁyoge,112 tat-saṁhāte113 ’sti: kasya saḥ? …saṁyoga, iti vartate. Na cânavayavatvena tat-saṁyogo114 na sidhyati115. Atha saṁhātā116 apy anyo’nyaṁ na saṁyujyante: na tarhi paramâṇūnāṁ niravaya[va]tvāt117 saṁyogo na sidhyatîti vaktavyaṁ! Sâvayavasyâpi hi118 saṁhātasya119 saṁyogânabhyupagamāt. Tasmāt paramâṇur120 ekaṁ dravyaṁ na sidhyati. Yadi ca paramâṇoḥ saṁyoga iṣyate, yadi vā nêṣyate – 109 te ms; ta all 110 praṣṭavyāḥ all, Ch. we must examine; Tib. brjod par bya (vaktavyāḥ) 111 saṁhāto ms p.c., msC, B, Vair.; saṁhātā ms a.c.; saṁghāto L, M, A, F, T 112 asaṁyoge mss, L, M, A, B, T, Tib. sbyor ba med na; asaṁyogāt Lc, F, Ch. Since ([it is stated] that atoms) do not join 113 saṁhāte ms, msC a.c.; saṁghāte msK, msC p.c., edd 114 tat-saṁyogo msK, msC, L, M, B, F, T, Tib. de’i sbyor, Ch. joining; ta□ṁyogo ms; tat-saṁyogād A 115 msK a.c. adds tat-saṁyogo na sidhyati 116 saṁhātā mss, B; saṁghātā L, M, A, F, T 117 niravayavatvāt all, Tib. cha shas med pa’i phyir, Ch. because of having no spatial divi- sions; niravayatvāt ms 118 hi all; om. Tib., Ch., B 119 saṁhātasya mss; saṁghātasya edd 120 °abhyupagamāt. Tasmāt paramâṇur all, Tib. khas (mi) len pa’i phyir ro. de bas na rdul phra rab, Ch. you (do not) grant… For this reason the… atom; abhyupa□□□□□ramāṇur ms 148 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika 14. Dig-bhāga-bhedo yasyâsti, tasyâikatvaṁ na yujyate. Anyo hi paramâṇoḥ [pūrva-dig-bhāgo ’py, anyo]121 … yāvad adho-dig122-bhāga iti dig-bhāga123-bhede sati, kathaṁ tad-ātmakasya paramâṇor ekatvaṁ yokṣyate? Chāyâvṛtī124 kathaṁ vā125? Yady ekâikasya paramâṇo[r]126 dig-bhāga-bhedo na syād, ādityôdaye katham anyatra [pārśve chāyā]127 bhavaty, anyatrâtapaḥ?128 Na hi tasyânyaḥ pradeśo ’sti, yatrâtapo na syāt. Āvaraṇaṁ ca kathaṁ bhavati paramâṇoḥ paramâṇv- antareṇa, yadi dig-bhāga-bhedo nêṣyate? Na hi kaścit p[aramâṇoḥ]129 para-bhāgo ’sti yatrâgamanād anyenânyasya pratighātaḥ syāt. Asati ca pratighāte sarveṣāṁ samāna-deśatvāt sarvaṁ130 saṁhātaḥ131 paramâṇu-mātraḥ syād, ity [uktaṁ purastāt].132 121 pūrva-dig-bhāgo ’py anyo RS, Tib. shar phyogs kyi cha yang (gzhan pa nas ’og gi cha’i bar du yang) gzhan; ▫ū□□□□□□ ms; □□□□□□□ msC; Ch. the six spatial divisions; pūrva-dig-bhāgo edd 122 dig all; om. Tib. 123 iti dig-bhāga all; om. ms a.c. (added in the margin above perhaps by a different hand) 124 chāyâvṛtī all, Tib. grib dang sgrib pa, Ch. shadow (n)or occultation; cchāyā-vṛttī msK 125 vā all; syātāṁ msK (for vā…anyo = vânyo read by the commentary); syām (?) msK p.c. (a later hand adds on the margin under tāṁ of syātāṁ: m-iti tā); Tib., Tib.K seems to have both syātām and anyaḥ: ji ltar ’gyur?… gong bu gzhan min (kathaṁ syātām?… piṇḍo nânyaḥ); but since kathaṁ vā is translated at other places as ji ltar ’gyur (besides once ji ltar rung), it has no weight in proving syātām to be the original reading. 126 paramâṇor all; paramâṇo ms 127 pārśve chāyā RS; Tib. ngos (gzhan) na ni grib ma ’bab pa, Vin. ngos (gcig) la grib ma ’bab pa (pārśve chāyā-pāto – cf. “phyi rol gyi ngos su grib ma bab pas” for Skt. apara-pārśve chāyā patantī, AKB 3.62, p. 166), Ch. a shadow… on the (other) side; chāyā edd; pā□□□ mss; 128 anyatrâtapaḥ all; om. Tib., Ch. (and this seems to be the better reading); Vin. (ngos gcig la grib ma ’bab pa) gcig tu nyi ma shar bar ((ekasmin pārśve chāyā-pāta,) ekatrâdityôdayaḥ) 129 kaścit paramâṇoḥ RS; kaścitp▫□□□ḥ ms; kaści□□□□ḥ msC; kaścid api paramâṇoḥ edd; kaścid aṇoḥ conj.B; Tib., Vin. rdul phra rab gang la yang (kasyacit paramâṇoḥ); Ch. remaining (portion) [of the one] 130 sarvaṁ mss, L, B, T; sarvaḥ A, M, F, Tib. (’dus pa) thams cad, Ch. all (aggregates) 131 saṁhātaḥ mss; saṁghātaḥ edd 132 uktaṁ purastāt RS, Vin. de ni sngar bshad zin to, Ch. as we have said above; ▫□□□□ ms; a□□□□ msC; uktam edd, Tib. bshad zin to Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 149 — Kim evaṁ nêṣyate: “piṇḍasya te chāyâvṛtī, na paramâṇor” iti? — Kiṁ khalu paramâṇubhyo ’nyaḥ piṇḍa iṣyate, yasya te syātāṁ? — Nêty. — Āha:133 Anyo na134 piṇḍaś cen, na tasya135 te. [Yadi nâ]nyaḥ136 paramâṇubhyaḥ piṇḍa iṣyate,137 na te tasyêti siddhaṁ bhavati. Saṁniveśa-[viśeṣa]-parikalpa eṣa:138 “paramāṇuḥ, saṁhāta”139 iti vā.140 — Kim anayā cintayā, lakṣaṇaṁ tu rūpâ[dīnāṁ yadi]141 na pratiṣidhyate? — Kiṁ punas teṣāṁ lakṣaṇaṁ? — Cakṣur-ādi-viṣayatvaṁ nīlâditvaṁ ca. — Tad evêdaṁ saṁpradhāryate! Yat tac cakṣurâdīnāṁ viṣayo, nīla- pītâdikam iṣyate – kiṁ tad ekaṁ dravyam, a[thavā ta]d142 anekam? iti. — Kiṁ câtaḥ? — Anekatve doṣa uktaḥ.143 133 syātāṁ nêty āha all, Ch. Not so!, Vin. smras pa ma yin no; Tib. smras pa yin no (syātām ity āha). – Notice syātāṁ, the reading of K, omitted in the reading of the commentary; see fn. 125 above. 134 anyo na edd, Tib., Tib.K, Vin. gzhan min, Ch. being no different; na msK (see fn. 125); anyonya ms, msC 135 cen na tasya all; cet asya msK a.c. (nna added by the same hand on the margin below) 136 yadi nânyaḥ edd, Tib., Vin. gal te … gzhan ma yin, Ch. That is, if… not different; □□□nyaḥ mss 137 iṣyate all, Vin. ’dod; om. Tib., Ch. 138 saṁniveśa-viśeṣa-parikalpa eṣa RS (also de la Vallée Poussin’s private communication – Hamilton 1938: 53, fn. 93), Ch. The intelligence analyzes, arranges and distinguishes; Tib. yongs su rtog pa ’di ni gnas pa’i khyad par (saṁniveśa-viśeṣaḥ parikalpa eṣaḥ); Vin. does not quote viśeṣaḥ, but paraphrases it, giving the standard example of a wheel: dper na cha shas gnas pa ji lta bu zhig gis gnas pa’i gzugs la sogs pa ’khor lo zhes brjod kyang (yathā kenâpi bhāga-saṁniveśena rūpâdi-saṁniveśaś cakram ity ucyate); saṁniveśa-pari- kalpa eṣa mss; saṁniveśa-parikalpa eṣaḥ edd 139 saṁhāta mss; saṁghāta edd 140 Saṁniveśa… iti vā RS, Ch.; Tib. following Vin. construes this sentence as starting the opponent’s objection in the next paragraph. 141 rūpâdīnāṁ yadi RS, Tib., Vin. gzugs la sogs pa’i (mtshan nyid ni ma bkag) na; rūpā□□□ mss; rūpâdi yadi edd, Ch. when (you still cannot get rid of) outer colored etc. (aspect) 142 athavā tad edd; a□□□d mss; Tib., Vin. gam, ’on te (athavā), Ch. or 143 uktaḥ all; uktaṁ F 150 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika 15. Ekatve na krameṇêtir,144 yugapan na grahâgrahau, vicchinnâneka-vṛttiś ca, śūkṣmânīkṣā145 ca no bhavet. Yadi yāvad avicchinnaṁ146 n[īlâdi]kaṁ,147 cakṣuṣo viṣayas, tad ekaṁ dravyaṁ, kalpyate: – Pṛthivyāṁ krameṇêtir na syād. (Gamanam ity arthaḥ.)148 Sakṛt pāda-kṣepeṇa sarvasya gatatvāt. – Arvāg-bhāgasya ca grahaṇaṁ, para-bhāgasya câgra[haṇaṁ]149 yugapan na syāt. Na hi tasyâiva150 tadānīṁ grahaṇaṁ câgrahaṇaṁ ca yuktam. – Vicchinnâsya151 cânekasya hasty-aśvâdikasy[âi]katra152 vṛttir na syād. Yatrâiva hy ekaṁ, tatrâivâparam iti kathaṁ tayor vicche[do yujya]te?153 Kathaṁ vā tad ekaṁ, yat prāptaṁ ca tābhyāṁ, na ca prāptam: antarāle tac-chūnya-grahaṇāt? 144 krameṇêtir ms, edd, Tib., Tib.K rim gyis ’gro ba, Ch. walking progressively; krameṇêti msK, msC 145 śūkṣmânīkṣā ms, msK; sūkṣmânīkṣā msC, edd, Tib. mig gis mi sod (v.l. gsod/bsod) phra ba, Ch. scarcely perceptible, tiny things 146 yāvad avicchinnaṁ all, Ch. there is no separation and difference; Tib. gang yin pa de ris su ma chad (yad (?) avicchinnaṁ); yāvad vicchinnaṁ F, Vin. ji snyed pa (klung dang ngam grog la sogs pas) ris su chad par (’dod de) (yāvad (nadī-śvabhra)-vicchinnaṁ (iṣyate)) 147 nīlâdikaṁ RS, Ch. green etc. (objects which the eye can reach) (nīlâdikaś – a possible original reading); Tib., Vin. (mig gi yul) sngon po dang ser po la sogs pa (nīla-pītâdikaś); nā□□kañ or nī□□kañ ms; nā□kañ msC; nânekaṁ edd 148 gamanam ity arthaḥ all, Ch. (?) there can be no reason in (walking progressively on the ground); om. Tib., Vin. 149 câgrahaṇaṁ msC p.c., edd, Tib. ma zin pa; cāgra□□ ms, msC a.c. 150 tasyâiva all, Vin. dngos po gcig la, Ch. a unitary thing; om. Tib. 151 vicchinnâsya ms a.c. (or kicchinnâsya), Vin. (du ma) ris su chad par (’dug par) ((anekasya) vicchinnā (vṛttiḥ)); vicchinnasya all, Tib. ris su chad pa (du ma), Ch. discon- nected (things [such as] elephants) 152 °syâikatra M, F, Tib. gcig na (similarly Vin. gnas gcig gi steng na (ekasmin sthāne)), Ch. A single place; °syânekatra mss, L, A, B, T 153 vicchedo yujyate RS, Tib., Vin. ris su chad par (ji ltar) rung, Ch. (How) can we say that (one is) distinguished (from another?); vicche□□□te mss; viccheda iṣyate edd Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 151 – Sūkṣmāṇāṁ côdaka154-jantūnāṁ sthūlaiḥ samāna-rūpāṇām an-īkṣaṇaṁ na syād. Yadi la[kṣaṇa-bhe]dād155 eva dravyântaratvaṁ kalpyate, nânyathā,156 tasmād avaśyaṁ157 paramâṇuśo158 bhedaḥ kalpayitavyaḥ. Sa159 câiko na sidhyati! Tasyâsiddhau rūpâdīnāṁ cakṣur-ādi-viṣayatva[ṁ na sidhyatî]ti160 siddhaṁ vijñapti-mātraṁ bhavatîti. — “Pramāṇa-vaśād astitvaṁ nâstitvaṁ vā nirdhāryate; sarveṣāṁ ca pr[am]āṇānāṁ161 pratyakṣaṁ pramāṇaṁ gariṣṭham” ity. Asaty arthe katham162 iyaṁ buddhir bha[vatîdaṁ me]163 pratyakṣam iti? 16. — Pratyakṣa-buddhiḥ164 svapnâdau yathā. Vinâpy arthenêti pūrvam eva jñāpitaṁ. Sā ca yadā, tadā165 na so ’rtho dṛśyate166 – tasya pratyakṣatvaṁ kathaṁ mataṁ? 154 côdaka ms; câudaka all 155 lakṣaṇa-bhedād msC p.c., edd, Tib. mtshan nyid tha dad pa … kyis, Ch. it is by character- istic aspect that (one object) differs (from another); la□□□dād ms, msC a.c. 156 Tib. (following Vin.) understands this sentence (Yadi… nânyathā) as subordinate to the previous one (Sūkṣmāṇāṁ… na syād), and therefore reverses their order. 157 avaśyaṁ msC p.c., edd, Tib. nges par, Ch. certainly; avavaśyaṁ ms, msC a.c. 158 paramâṇuśo all, Ch. becomes many atoms; Tib. rdul phra rab (tha dad pa) (paramâṇu-) 159 sa all, Ch. an atom, Vin. de; Tib. de dag (te) 160 viṣayatvaṁ na sidhyatîti RS, Tib. yul nyid du mi ’grub ste, Ch. sense objects… are all unprovable; viṣayatvam asiddham iti msC p.c., edd; viṣayatva□□□□ti ms, msC a.c. 161 pramāṇānāṁ msC p.c., edd, Tib. tshad ma… kyi, Ch. Among (all) means of proof; prāṇānāṁ ms; prāṇāṇānāṁ msC a.c.(?) 162 katham all, Tib. ji ltar, Ch. how; ka□m ms 163 bhavatîdaṁ me RS, Tib., Vin. ’di ni bdag gi… ’byung, Ch. (such as) are now immediately evident to me; bha□□□□ mss; bhavati edd 164 buddhiḥ all; buddhi msK 165 tadā all; tādā msK a.c. 166 dṛśyate all, Ch. Seeing (and its object are already non-)existent; Tib. khyod kyi … snang (dṛśyaḥ te) 152 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Yadā167 ca sā pratyakṣa-[buddhir bhava]tîdaṁ168 me pratyakṣam iti, tadā na so ’rtho dṛśyate:169 mano-vijñānenâiva170 paricchedāc, cakṣur-vijñānasya ca tadā niruddhatvād – iti kathaṁ tasya pratyakṣatvam iṣṭaṁ? Viśeṣeṇa tu kṣaṇika[-vādino,] yasya171 tadānīṁ niruddham eva172 tad rūpaṁ, rasâdikaṁ vā. — “Nân•anubhūtaṁ mano-vijñānena smaryata” ity avaśyam arthânubhavena bhavitavyaṁ; tac ca darśanam. Ity-evaṁ tad-viṣayasya rūpādeḥ pratyakṣatvaṁ173 mataṁ. — Asiddham idam anubhūtasyârthasya smaraṇaṁ bhavatîti, yasmāt 17. Uktaṁ yathā tad-ābhāsā vijñaptiḥ;174 Vinâpy arthena yathârthâbhāsā cakṣur-vijñānâdikā vijñaptir utpadyate, tathôktaṁ. …smaraṇaṁ tataḥ. Tato hi vijñapteḥ smṛti-saṁprayuktā tat-pratibhāsâiva rūpâdi-vikalpikā mano-vijñaptir utpadyata; iti na smṛty-utpādād arthânubhavaḥ sidhyati. — Yadi yathā svapne vijñaptir abhūtârtha-viṣayā,175 tathā jāgrato176 ’pi syāt – tathâiva tad-abhāvaṁ lokaḥ svayam avagacchet! Na câivaṁ bhavati, tasmān na svapna ivârthôpalabdhiḥ sarvā nirarthikā. 167 yadā msC, edd, Tib. gang gi tshe; yad▫ ms 168 buddhir bhavatîdaṁ M, A, B conj., F, T, Ch. there is (this immediate) awareness, such as the color etc. (now evident to me); buddhir na bhavatîdaṁ msC p.c., L, B; □□□□tīdaṁ ms, msC a.c.; Tib. yul ’di nyid ni … blo… byung ba (buddhir bhavati viṣayo ’yam eva); clearly Tib. yul (viṣaya) is a copyist’s error for yang (ca) – Vin. has neither. 169 dṛśyate all, Ch. the seeing is (already non-)existent; Tib., Vin. khyod kyi … snang (dṛśyaḥ te) 170 vijñānenâiva all, Ch. necessarily (belongs to…) consciousness; Tib. rnam par shes pas (vijñānena) 171 kṣaṇika-vādino yasya RS, Tib. skad cig mar smra bas… de ltar na, Vin. skad cig par smra ba la… ’di ltar (perhaps …yasmāt), Ch. [According to] those who hold the doctrine of momentariness; kṣaṇika□□□□yasya ms, msC a.c.; kṣaṇikasya viṣayasya msC p.c., edd 172 eva all, Tib. (’gags) zin to, Ch. already; evaṁ F 173 pratyakṣatvaṁ all; patyakṣatvaṁ ms 174 vijñaptiḥ all; vijñapti msK 175 abhūtârtha-viṣayā all, Ch. there are no true objects; Tib. yul yod pa ma yin pa (abhūta- viṣayā) 176 jāgrato all; Tib. gnyid kyis ma log pa’i tshe na, Ch. in waking time (jāgrat-kāle) Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 153 — Idam ajñāpakaṁ, yasmāt Svapna-dṛg177 viṣayâbhāvaṁ nâprabuddho ’vagacchati. Evaṁ vitatha-vikalpâbhyāsa-vāsanā-nidrayā prasupto lokaḥ svapna ivâbhūtam arthaṁ paśyann aprabuddhas178 tad-abhāvaṁ yathāvan nâvagacchati. Yadā tu tat-pratipakṣa-lokôttara-nirvikalpa-jñāna- lābhāt prabuddho bhavati, tadā tat-pṛṣṭha-labdha-śuddha-laukika179-jñāna- saṁmukhī-bhāvād viṣayâbhāvaṁ yathāvad avagacchatîti samānam etat. — Yadi sva-saṁtāna-pariṇāma-viśeṣād eva sattvānām artha-pratibhāsā vijñaptaya utpadyante, nârthaviśeṣāt – tadā ya eṣa pāpa-kalyāṇa-mitra- saṁparkāt sad-asad-dharma-śravaṇāc ca vijñapti-niyamaḥ sattvānāṁ, sa kathaṁ sidhyati? Asati sad-asat180-saṁparke, tad-deśanāyāṁ ca! 18. — Anyo’nyâdhipatitvena vijñapti-niyamo mithaḥ.181 Sarveṣāṁ hi sattvānām anyo’nya-vijñapty-ādhipatyena mitho vijñapter niyamo bhavati yathâyogaṁ. (Mitha iti parasparataḥ.) Ataḥ saṁtānântara- vijñapti-viśeṣāt saṁtānântare vijñapti-viśeṣa utpadyate, nârtha-viśeṣāt. — Yadi yathā svapne nirarthikā vijñaptir, evaṁ jāgrato ’pi syāt – kasmāt kuśalâkuśala-samudācāre suptâsuptayos tulyaṁ phalam iṣṭâniṣṭam āyatyāṁ na bhavati? — Yasmāt 177 svapna-dṛg msK, ms, msC p.c., Lc, M, A, F, Tib. rmi lam mthong ba; svapne dṛg- msC a.c., L, B, T, Ch. (what is) seen in the dream 178 paśyann aprabuddhas RS, Tib. mthong ste, ma sad kyi bar du, Ch. in the unawakened state… (all that is) seen; paśyannapravuddhas mss; paśyan na prabuddhas edd 179 śuddha-laukika all, Tib. dag pa ’jig rten pa’i (ye shes), Ch. purified (knowledge) of the world; śuddhâlaukika ms p.c. 180 sad-asat all; Tib. (brten pa) de (tat); Ch. (there are neither) friends 181 mithaḥ all, Tib. phan tshun; mitha msK p.c.; matha msK a.c. 154 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika Middhenôpahataṁ182 cittaṁ svapne; tenâsamaṁ183 phalaṁ. Idam atra kāraṇaṁ, na tv artha-sadbhāvaḥ. — Yadi vijñapti-mātram evêdaṁ, na kasyacit kāyo ’sti, na vāk. Katham [upa-] kramyamāṇānām184 aurabhrikâdibhir urabhrâdīnāṁ maraṇaṁ185 bhavati? A-tat-kṛte vā tan-maraṇe katham aurabhrikâdīnāṁ prāṇâtipātâvadyena186 yogo bhavati? 19. — Maraṇaṁ187 para-vijñapti-viśeṣād vikriyā, yathā smṛti-lopâdikânyeṣāṁ piśācâdi-mano-vaśāt. Yathā hi piśācâdi-mano-vaśād anyeṣāṁ smṛti-lopa–svapna-darśana–bhūta- grahâveśa–vikārā bhavanti; ṛddhivan-mano-vaśāc ca, yathā Sāraṇasyârya- mahā-Kātyāyanâdhiṣṭhānāt svapna-darśanaṁ, āraṇyaka-rṣi-manaḥ-pradoṣāc ca Vema[ci]triṇaḥ188 parājayaḥ189 – tathā para-vijñapti-viśeṣâdhipatyāt pareṣāṁ190 jī[vi]têndriya191-virodhinī kācid vikriyôtpadyate, yayā sabhāga- saṁtati-vicchedâkhyaṁ maraṇaṁ bhavatîti veditavyam. 182 °ôpahataṁ all; °ôpahṛtaṁ L (in the kārikā-only part) 183 tenâsamaṁ all; tra nâsamaṁ ms a.c. 184 upakramyamāṇānām M, A, F, T, Tib., Vin. gsod pa na, Ch. injured; anukramyamāṇānām mss, L, B 185 maraṇaṁ all; smaraṇaṁ ms a.c. 186 prāṇâtipātâ° all, Tib. srog gcod pa, Ch. murder; prāṇâtighātâ° msC p.c. 187 maraṇaṁ ms, msC a.c., edd, Tib. ’chi ba, Ch. The act of killing and injury (occurs); maraṇa msK; maraṇe msC p.c. 188 vemacitriṇaḥ B, Tib. thags zangs ris, cf. vemacitrī Vair.; vema□triṇaḥ ms; vema□□ msC; vemacitra- L, M, A, F, T, Ch. King Vemacitra 189 parājayaḥ all, cf. parājitaḥ Vair., Vin. pham; om. Tib., probably also Ch. (repeating the previous “caused… to see strange things in a dream”) 190 viśeṣâdhipatyāt pareṣāṁ all; Tib. bye brag gis sems can gzhan gyi (viśeṣāt sattvāntara- sya), Ch. by a transformation (in one) person’ s representations… of another 191 jīvitêndriya edd, Tib. srog gi dbang po, Ch. the very life; jītêndriya ms; jī(vi)têndriya msC Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 155 20. Kathaṁ vā Daṇḍakâraṇya-śūnyatvam ṛṣi192-kopataḥ? …yadi para-vijñapti-viśeṣâdhipatyāt sattvānāṁ maraṇaṁ nêṣyate? Mano-daṇḍasya hi mahā-sâvadyatvaṁ sādhayatā BhagavatÔpālir gṛha- patiḥ pṛṣṭaḥ:193 Kaccit te, gṛhapate, śrutaṁ: kena tāni Daṇḍakâraṇyāni Mātaṅgâraṇyāni Kaliṅgâraṇyāni śūnyāni, medhyī-bhūtāni? Tenôktaṁ: Śrutaṁ me, bho Gautama – ṛṣīṇāṁ manaḥ-pradoṣeṇêti.194 Mano-daṇḍo mahâvadyaḥ kathaṁ vā tena sidhyati? Yady evaṁ kalpyate: tad-abhiprasannair amānuṣais tad-vāsinaḥ sattvā utsāditā, na tv ṛṣīṇāṁ manaḥ-pradoṣān mṛtā195 ity, evaṁ sati kathaṁ tena karmaṇā196 mano-daṇḍaḥ kāya-vāg-daṇḍābhyāṁ mahâvadyatamaḥ siddho bhavati? Tan-manaḥ-pradoṣa-mātreṇa tāvatāṁ sattvānāṁ maraṇāt sidhyati. — Yadi vijñapti-mātram evêdaṁ, para-citta-vidaḥ kiṁ para-cittaṁ jānanty, atha na? — Kiṁ câtaḥ? — Yadi na jānanti, kathaṁ para-citta-vido bhavanti? — Atha jānanti. 192 ṛṣi all, Tib. drang srong, Ch. rishi; ṛ ms a.c. 193 pṛṣṭaḥ edd, Tib. bka’ stsal pa… zhes smras pa dang, Ch. ask… saying (both suggesting an ity uktvā at the end of the question); pṛṣṭhaḥ ms; pṛṣṭha (ṣṭaḥ) msC 194 manaḥ-pradoṣeṇêti all, Ch. mental rage; Tib., Vin. khros pas… ces (kopenêti) 195 mṛtā all; Tib., Vin. dogs pa (bhītā), may be a copyist’s error for dgogs pa (vināśitā); Ch. it was… merely (kṛtam) 196 karmaṇā edd, Tib. las (de)s; karmmanā ms; karmanā(ṇā) msC; Ch. (that) [matter of the forests] 156 Ruzsa Ferenc – Szegedi Mónika 21. Para-citta-vidāṁ197 jñānam ayathârthaṁ.198 Kathaṁ? Yathā sva-citta-jñānaṁ, — Tad api katham ayathârthaṁ? — …ajñānād199 – yathā Buddhasya gocaraḥ.200 Yathā tan nirabhilāpyenâtmanā201 buddhānāṁ202 gocaraḥ, tathā tad- ajñānāt tad ubhayaṁ na yathârthaṁ, vitatha-pratibhāsatayā; grāhya- grāhaka-vikalpasyâprahīṇatvāt. Ananta-viniścaya-prabhedâgādha203-gāmbhīryāyāṁ vijñapti-mātratāyāṁ — 197 Para-citta-vidāṁ may be an early corruption for something like Citta-mātram idaṁ. (This would give a much better philosophical sense. If there are no objects, how is per- ceptual error possible? Perceptual error means the disagreement of the cognition and its object.) This may have been glossed by “Yadi vijñapti-mātram evêdaṁ”, surviving even in our commentary. A possible sequence of corruptions could be: cittamātramidaṁ  cittamidaṁ (eyeskip from ttam to tram)  cittavidāṁ (unexplained error)  para- citta-vidāṁ (a scholarly emendation restoring the metre, inspired by para-citta-vit occurring in Abhidharma-kośa 7.5b (AKB p.393), and sva-citta-jñāna here in 21c). 198 ayathârthaṁ ms, msC, edd, Tib. don bzhin ma yin, Ch. inexactly; ayathârtha msK a.c.; ayathârthaḥ msK p.c. 199 ajñānād all, Tib. ma shes phyir, Ch. Because of ignorance; ajñād msK a.c. (nā added by a different hand in the margin above) 200 yathā buddhasya gocaraḥ is extremely suspicious: it is out of context and superfluous; and of course it seems to have migrated here from the end of the next verse. Yathā is strange, the Commentary’s explanation seems forced; but it again recalls sarvathā from the last verse. 201 nirabhilāpyenâtmanā all, Tib. brjod du med pa’i bdag nyid du, Ch. ineffable object; nirabhilāṣo nâtmanā msC 202 buddhānāṁ all, Vin. sangs rgyas… rnams kyis; Tib. sangs rgyas kyi (buddhasya), Ch. of a Buddha 203 prabhedâgādha mss, L, M, B, Tib., Vin. rab tu dbye (Vin. byed) ba… la gting mi dpogs (v.l. dpog), Ch. of kinds… diverse… difficult it is to fathom; prabhedā gādha Lc; prabhe- da-gādha A; prabhedâ F Vasubandhu’s Viṁśikā. A critical edition 157 22. Vijñapti-mātratā-siddhiḥ sva-śakti-sadṛśī mayā kṛtêyaṁ.204 Sarvathā sā tu na cintyā – Sarva-prakārā tu sā mādṛśaiś cintayituṁ na śakyā,205 tarkâviṣayatvāt. Kasya punaḥ sā sarvathā gocara? Ity āha — …Buddha-gocaraḥ.206 Buddhānāṁ hi sā bhagavatāṁ sarva-prakāraṁ207 gocaraḥ, sarvâkāra-sarva- jñeya-jñānâvighātāt. Iti Viṁśatikā Vijñapti-mātratā-siddhiḥ. Kṛtir iyam ācārya-Vasubandhoḥ.208 204 kṛtêyaṁ all, Tib. ’di… byas, Ch. I… have (briefly demonstrat)ed; kṛtyêyaṁ msK 205 śakyā ms; śakyate all 206 msK ends: Viṁśikā Vijñapti-prakaraṇaṁ samāptam|| ○ || Śloka 2ṁ|| 207 sarva-prakāraṁ all, Vin. rnam pa thams cad du; om. Tib., Ch. 208 ms ends: Grantha-māṇam asya bhāṣyasya 760|| Below in modern devanāgarī (same hand as in msC): Viṁśatikā Bhāṣyam (Vijñapti-mātratā-siddhiḥ) ācārya Vasuvandhu-kṛtiḥ msC ends: Grantha-mānam asya bhāṣyasya 7[1]60 Abstracts 241 Pap, Melinda A Tiantai Interpretation of the Simile of the “Golden Scalpel” from the Mahāyāna Mahāparinirvāṇa sūtra – Origin and Signification of the Title of the Diamond Scalpel Treatise The title of the Diamond Scalpel treatise, written by Zhanran, the ninth patriarch of the Tiantai school, contains a reference to the simile of the “golden scalpel” from the Mahāparinirvāṇa sūtra. The motif of the “diamond / golden scalpel” is closely related to the idea of Buddha-nature, which is the main subject of the treatise. In this article it is argued that the carefully chosen title is a real quintessence of the whole work. By his choice of title, Zhanran not only anchores the subject, but also alludes to his view that one is able to get an insight into the subtle reality of Buddha- nature only if one interprets it in the light ot the threefold truth theory, as well as uses the sharp knowledge of the classification of teachings according to relative and final aspects. In support of this argument, I analyze Tiantai commentaries to the relevant passages from the Mahāparinirvāṇa sūtra, Zhanran’s own interpretation of the title, and passages deriving from later commentaries. Ruzsa, Ferenc and Szegedi, Mónika Vasubandhu’s Viṁśikā: A critical edition Since this is the first critical edition of this important text the apparatus is in English in order to make it available for the international scholarly community. The aim of the edition is not to reconstruct the original text of “Vasubandhu” but to edit criti- cally the only available old Sanskrit manuscript of the Commentary. All the Sanskrit manuscripts (i.e. the old Commentary, its recent copy, the old Kārikā-only ms., and Vairocanarakṣita’s Vivṛti), all the Tibetan translations (of the Kārikā, of the Commentary and of Vinītadeva’s Ṭīkā) and Hamilton’s Eng- lish translation of Xuanzang’s Chinese version of the Commentary have been fully utilised. The readings of the more important modern editions are taken into consider- ation and noted in the apparatus. Altogether 28 new readings are suggested (among which at least five are important for the philosophical interpretation) and eleven more corrections to Lévi’s original are accepted from previous editions. Furthermore, a new reconstruction of the missing first page is attempted mostly on the basis of 242 Abstracts the Tibetan translation; here the two lines omitted by Lévi are also given and a new interpretation for the most difficult passage is suggested. In the introduction (in Hungarian) we comment on the more significant editions of the Viṁśikā. We show that the first edition (on which all later editions are based) is to a large extent not Sylvain Lévi’s work but that of Hemrāj Śarman, the spiritual advisor of the Nepalese king. Comparing the Kārikā and the Commentary it is suggested that their authors are different, contrary to the tradition and the unanimous scholarly opinion. Their attitude is different: the Kārikā is philosophical while the Commentary is reli- gious-dogmatic. Their religious outlook is not the same: the verses mention the Buddha, the commentator speaks repeatedly of the buddhas. Their philosophical positions also contrast markedly since the Kārikās stick to the doctrine of insub- stantiality while the Commentary allows inexpressible ātmans; and the main thesis of the work, vijñapti-mātra (cognition only) for the first author excludes only ma- terial objects while for his commentator it also denies that other minds or even our own our minds could be objects of our thought. With realising that the authors are different, the possibility opens that at places the commentator may be mistaken and therefore a fresh understanding of verses 4 and 13–16 becomes possible. The first verse is missing from the Commentary according to three witnesses; a new explanation is offered for this curious phenomenon. According to our hy- pothesis, for which several arguments are given, the original Commentary did not include the full text of the Kārikā, only large chunks were quoted from it. A later editor added those verses that were not fully (although in fragments) quoted. Since the Commentary included a prose paraphrase of verse 1 that was accidentally al- most a śloka, the editor took it to be a variant of verse 1 and decided not to overrule the commentator so he did not add the well-known standard kārikā. Szanyi, Szilvia Vasubandhu: Twenty Verses Proving Perception-only (Translation and Introduction) Vasubandhu is a prominent figure and founder of the Yogācāra school of Mahāyāna Buddhism. His writings were fundamental in the development of Buddhist philos- ophy in India, China and Tibet. The Viṁśatikā Vijñapti-mātratā-siddhiḥ, that is the 246 Abstracts Pap, Melinda 梅林达大乘《大般涅槃经》“金錍”之喻由天台宗的理解 ––– 《金剛錍》论题目的来源与解释天台宗九祖，湛然所著的《金剛錍》论题目中含有出于《大般涅槃经》的“金錍”之喻。“金錍”和“金剛錍”均与作为该论文主题的佛性之论有着密切关系。本文章主张《金剛錍》论题目中含有整个论文的主旨。通过选择这个题目，湛然不但命名论文的宗旨，而且还暗示着自己的观点，即为，妙而不可思议的佛性，只能通过天台宗的三谛之教去理解，而且深通判教为“权”、“实”，才能略有所理解。为了证明这个论点，本文章对来自于《大般涅槃经》的天台论疏、湛然本人解释题目，以及后代所著的《金剛錍》释文的有关文段加以分析、解释。 Ruzsa, Ferenc and Szegedi, Mónika 鲁扎 • 费莉瑟格迪 • 莫尼卡世亲的《唯识二十论》：一个批判版本这是这个重要文本的第一个批判版本，用英文创作，以使其可用于国际学术团体。该版本的目的不是重构“世亲”的原文，而是批判地编辑注释中唯一现有的旧梵文手稿。该版本充分利用了所有的梵文手稿（即旧注释、最新复本、旧诗、以及Vairocanaraksita的注疏），所有的藏文翻译（诗、注释及 Vairocanaraksita的注疏）和哈密顿(C.H. Hamilton)的玄奘汉文注释的英文译本。更为重要的现代文本也予以考虑并在版本中注明，共推荐了 28个新文本（其中至少有五个对哲学解释很重要），对于莱维原稿的 11个以上的修正为前版本所认可。另外，对缺失的第一页的新的重构主要是以藏文翻译为依据；这里也列出了莱维所省略的两行，并对最难的段落进行了新的诠释。 Abstracts 247 在前言里（匈牙利语），我们评价了《唯识二十论》的其他重要版本，展示了第一个版本（后面的版本均以此为基础）很大程度上不是西尔万•莱维(Sylvain Lévi)的著作，而是尼泊尔王精神指引者 Hemraj Sarman的。通过比较《唯识二十论》的诗和注释可以看出他们的作者不是同一人，与传统的学术意见相左。他们的意见不一：《唯识二十论》的诗是哲学性的，但是注释是宗教范畴内的。他们的宗教视角也不相同：著作提到释迦牟尼佛，而注释者反复咏叹许多佛陀。因著作坚持虚无教义，而注释却主张不可言传的物质，从而使得两者的哲学立场也迥异。主要论点方面，《唯识》(只是认知)著作作者只排除物质事物，而注释者否认他心甚至自心可能为我们思考的对象。随着认识到作者和注释者不是同一人，注释者可能会有错误的地方，因此对第4 节和第13至16节进行新的诠释将成为可能。三个文本证明第一节的诗在注释中缺失，对于这个奇怪的现象我们有一个新的解释。基于多个论据我们推断，原注释并没有包括《唯识二十论》诗的整个文本，只引用了其中大块章节。后来的编者将没有引用的章节加了进去。因为注释包含了第一节的诗译文，而这个译文恰巧几乎像诗歌一样，编者将它视为第一节诗的变体，并不否决注释者，所以他没有添加著名的标准的诗。 Szanyi, Szilvia 萨尼 • 西维阿世亲：唯识二十论（翻译及介绍）世亲是大乘佛教瑜伽派的主要人物和奠基者，他的著作奠定了印度、中国和西藏的佛教哲学发展。《唯识二十论》毫无争议当属世亲最重要的作品之一。加上一个新的世亲著作的匈牙利语翻译版本，本文将为这充满智慧的时代环境、理解唯识论不可或缺的瑜伽派重要概念和思想做一个介绍。

References (83)

Hamar Imre 1995. "A 'csak-tudatosság' logikai bizonyítása. Vaszubandhu: A húsz versszak kommentárja (Vimsatiká)". In: Fehér Judit -Horváth Z. Zol- tán (szerk.) Buddhista logika. (Történelem és kultúra 12.) Budapest: Orienta- lisztikai Munkaközösség-Balassi Kiadó, 63-78.
Kellner, Birgit -John Taber 2014. "Studies in Yogācāra-Vijñānavāda ideal- ism I: The interpretation of Vasubandhu's Viṃśikā." Asiatische Studien / Études Asiatiques 68.3: 709-756.
Ruzsa Ferenc 1997. "Négy mahájána mester". BUKSZ IX/1: 29-43.
Ruzsa Ferenc 2013. "A legnagyobb buddhista filozófusok". In: Szilágyi Zsolt -Hidas Gergely (szerk.) Buddhizmus. Budapest: Magyar Vallástu- dományi Társaság-L'Harmattan, 79-93.
Szanyi Szilvia 2015a. "Vasubandhu: A csak-észlelet húsz versszakos bizo- nyítása. (Fordítás és bevezető tanulmány)." Távol-keleti Tanulmányok 2015/1: 159-190.
Szanyi Szilvia 2015b. "Buddhista idealizmus: Vasubandhu Viṁśatikā című művének filozófiai elemzése." Távol-keleti Tanulmányok 2015/2: 107-136.
Szegedi Mónika 2013. "A rendszeres buddhista filozófia." In: Szilágyi Zsolt -Hidas Gergely (szerk.) Buddhizmus. Budapest: Magyar Vallástudomá- nyi Társaság-L'Harmattan, 59-78.
Bibliography Anacker, Stefan 2005. Seven Works of Vasubandhu: The Buddhist Psycho- logical Doctor. Delhi: Motilal Banarsidass. (Revised Edition, orig. 1984).
Bagchi, Sitamsu Sekhar 1957. "Vijñaptimātratāsiddhi, Viṃśatikā of Vasu- bandhu." In: Nava-Nālandā-Mahāvihāra Research Publication, vol. I. Nalanda, 367-389.
Balcerowicz, Piotr -Monika Nowakowska 1999. "Wasubandhu: Dowód na wyłączne istnienie treści świadomości w dwudziestu strofach (Vasuban- dhu: Viṁśatikā -Vijñapti-mātratā-siddhi), opracowanie tekstu i przekład z sanskrytu." Studia Indologiczne 6: 5-44.
Buescher, Hartmut 2002. The Triṃśikāvijñaptibhāṣya of Sthiramati. Critical Editions of the Sanskrit Text and its Tibetan Translation, Along with an Historical Study: The Inception of Yogācāra-Vijñānavāda. Ph. D. Disser- tation. Copenhagen: University of Copenhagen.
Dul-ba'i Lha (n.d.) Rab-tu-byed-pa Nyi-shu-pa'i 'grel-bshad. (Tibetan trans. of Vinītadeva: Prakaraṇa-Viṁśaka Ṭīkā). Derge Tengyur No. 4065 (Sems tsam, vol. shi, 171b7-195b6)
Fukita, Takamichi (n.d.) Vasubandhu: Vimsatika vijnaptimatratasid- dhi. (E-text based on Lévi (1925) and Ui (1953).) Göttin- gen Register of Electronic Texts in Indian Languages. [Retrieved on 23.07.2015 from: http://gretil.sub.uni-goettingen.de/gretil/1_sanskr/6_sastra/3_phil/buddh/ vasvvmsu.htm]
Hamilton, Clarence H. 1938. Wei Shih Er Shih Lun, or The Treatise in Twenty Stanzas on Representation-only by Vasubandhu, New Haven: American Oriental Society.
Hanneder, Jürgen 2007. "Vasubandhus Viṃśatikā 1-2 anhand der Sanskrit- und tibetischen Fassungen." In: Konrad Klaus -Jens-Uwe Hartmann (eds.) Indica et Tibetica: Festschrift für Michael Hahn zum 65. Geburt- stag von Freunden und Schülern überreicht. (Wiener Studien zur Tibet- ologie und Buddhismuskunde 66.) Wien: Arbeitskreis für tibetische und buddhistische Studien Universität Wien, 207-214.
Kano Kazuo 2008. "Two short glosses on Yogācāra texts by Vairocana- rakṣita: Viṃśikāṭīkāvivr ̥ ti and *Dharmadharmatāvibhāgavivr ̥ ti." In: Francesco Sferra (ed.) Sanskrit Texts from Giuseppe Tucci's Collection, Part I. (Manuscripta Buddhica 1.) Roma: Instituto Italiano per l'Africa e l'Oriente, 343-380.
Kondō, Ryūkō 1936. Daśabhūmīśvaro nāma Mahāyānasūtraṁ. Tokyo: The Daijyō Bukkyō Kenyō-Kai.
Krobath, Florian 2011. Kritische Edition, Übersetzung und Interpretation des Lta ba'i khyad par von Ye shes sde. MA thesis, Universität Wien.
Lévi, Sylvain 1925. Vijñaptimātratāsiddhi. Deux traités de Vasubandhu: Viṁśatikā (La Vingtaine) accompagnée d'une explication en prose et Triṁśikā (La Trentaine) avec le commentaire de Sthiramati. 1re partie. -Texte. (Bibliothèque de l'École des Hautes Études 245.) Paris: Libraire Ancienne Honoré Champion.
Lévi, Sylvain 1932. Matériaux pour l'étude du système Vijñaptimātra. (Bib- liothèque de l'École des Hautes Études 260.) Paris: Libraire Ancienne Honoré Champion.
Mdo-sde Sa-bcu-pa 2001. Cazadero: Ye-shes-sde'i Chos-'khor 'Phrul-par Khang. Mimaki, Katsumi -Musashi Tachikawa -Akira Yuyama 1989. Three Works of Vasubandhu in Sanskrit Manuscript: The Trisvabhāvanirdeśa, the Viṃśatikā with its Vṛtti, and the Triṃśikā with Sthiramati's Commentary. (Bibliotheca Codicum Asiaticorum 1.) Tokyo: The Centre for East Asian Cultural Studies.
Pradhan, P. 1967. Abhidharm-Koshabhāṣya of Vasubandhu. Patna: K. P. Jayaswal Research Institute.
Suali, Luigi 1905. "Il »Lokatattvanirṇaya« di Haribhadra." Giornale della Società Asiatica Italiana XVIII, pp. 263-319.
Tiwary, Mahesh 1967. Vijñaptimātratāsiddhi of Vasubandhu (Viṁśatikā with the auto Sub-Commentary, Triṁśikā Kārikā with the Commentary of Sthiramati together with Hindi Translation).(Vidyabhawan Sanskrit Granthamala 139.) Varanasi: The Chowkhamba Vidyabhawan.
Tola, Fernando -Carmen Dragonetti 2004. Being as Consciousness: Yo- gācāra Philosophy of Buddhism. Delhi: Motilal Banarsidass.
Tripathi, Ram Shankar 1992. Vijnaptimatratasiddhi prakarana dvayam. Varanasi: Sampurnananda Sanskrit University.
E-text of the Kārikās only reproduced on the Digital Sanskrit Buddhist Canon website. [Retrieved on 25.07.2015 from http://www.dsb- cproject.org/viṁśatikākārikā/viṁśatikākārikā]
Ui, Hakuju 字井伯寿 1953. Shiyaku-taisyō Yuisiki nijū-ron kenkyū 四譯對照唯識二十論研究 (Daijō-bukkyō Kenkyū 4) [*Comparative Study of the Viṁśatikā vijñaptimātratāsiddhi with Four Translations (Studies of the Mahāyāna Buddhism, 4)], Tokyo, pp. 20-21.
de la Vallée Poussin, Louis 1912. "Vasubandhu: Viṁśakakārikāprakaraṇa. Traité des vingt ślokas, avec la commentaire de l'auteur. Traduction ti- bétaine et traduction française." Le Muséon, Nouvelle série XIII: 53 -90.
Wayman, Alex 1984. Buddhist Insight: Essays. Delhi: Motilal Banarsidass.
Wood, Thomas E. 1994. Mind Only: A Philosophical and Doctrinal Analysis of the Vijñānavāda. Delhi: Motilal Banarsidass. (Repr. 1999; originally University of Hawaii Press, 1991.)
Ye Shaoyong 2005. Akṣara List of the Manuscript of the Saddharma- puṇḍarīkasūtra (1082 CE, Collection of Sanskrit Mss. Former- ly Preserved in the China Ethnic Library). Research Institute of Sanskrit Manuscripts&Buddhist Literature, Peking University. [Retrieved on 31.10.2015 from: http://www.mldc.cn/sanskritweb/ resour/pale/saddharma.pdf]
-Te 109 idaṁ praṣṭavyāḥ: 110 Yaḥ paramâṇūnāṁ saṁhāto, 111 na sa tebhyo 'rthântaram; iti…
Paramâṇor asaṁyoge, 112 tat-saṁhāte 113 'sti: kasya saḥ? …saṁyoga, iti vartate. Na cânavayavatvena tat-saṁyogo 114 na sidhyati 115.
Atha saṁhātā 116 apy anyo'nyaṁ na saṁyujyante: na tarhi paramâṇūnāṁ niravaya[va]tvāt 117 saṁyogo na sidhyatîti vaktavyaṁ! Sâvayavasyâpi hi 118 saṁhātasya 119 saṁyogânabhyupagamāt. Tasmāt paramâṇur 120 ekaṁ dravyaṁ na sidhyati. Yadi ca paramâṇoḥ saṁyoga iṣyate, yadi vā nêṣyate - 109 te ms; ta all 110 praṣṭavyāḥ all, Ch. we must examine; Tib. brjod par bya (vaktavyāḥ) 111 saṁhāto ms p.c., msC, B, Vair.; saṁhātā ms a.c.; saṁghāto L, M, A, F, T 112 asaṁyoge mss, L, M, A, B, T, Tib. sbyor ba med na; asaṁyogāt L c , F, Ch. Since ([it is stated] that atoms) do not join 113 saṁhāte ms, msC a.c.; saṁghāte msK, msC p.c., edd 114 tat-saṁyogo msK, msC, L, M, B, F, T, Tib. de'i sbyor, Ch. joining; ta□ṁyogo ms; tat-saṁyogād A 115 msK a.c. adds tat-saṁyogo na sidhyati 116 saṁhātā mss, B; saṁghātā L, M, A, F, T 117 niravayavatvāt all, Tib. cha shas med pa'i phyir, Ch. because of having no spatial divi- sions; niravayatvāt ms 118 hi all; om. Tib., Ch., B 119 saṁhātasya mss; saṁghātasya edd 120 °abhyupagamāt. Tasmāt paramâṇur all, Tib. khas (mi) len pa'i phyir ro. de bas na rdul phra rab, Ch. you (do not) grant… For this reason the… atom; abhyupa□□□□□ramāṇur ms 14. Dig-bhāga-bhedo yasyâsti, tasyâikatvaṁ na yujyate.
Anyo hi paramâṇoḥ [pūrva-dig-bhāgo 'py, anyo] 121 … yāvad adho-dig 122 -bhāga iti dig-bhāga 123 -bhede sati, kathaṁ tad-ātmakasya paramâṇor ekatvaṁ yokṣyate? Chāyâvṛtī 124 kathaṁ vā 125 ? Yady ekâikasya paramâṇo[r] 126 dig-bhāga-bhedo na syād, ādityôdaye katham anyatra [pārśve chāyā] 127 bhavaty, anyatrâtapaḥ? 128 Na hi tasyânyaḥ pradeśo 'sti, yatrâtapo na syāt. Āvaraṇaṁ ca kathaṁ bhavati paramâṇoḥ paramâṇv- antareṇa, yadi dig-bhāga-bhedo nêṣyate? Na hi kaścit p[aramâṇoḥ] 129 para-bhāgo 'sti yatrâgamanād anyenânyasya pratighātaḥ syāt. Asati ca pratighāte sarveṣāṁ samāna-deśatvāt sarvaṁ 130 saṁhātaḥ 131 paramâṇu-mātraḥ syād, ity [uktaṁ purastāt]. 132
121 pūrva-dig-bhāgo 'py anyo RS, Tib. shar phyogs kyi cha yang (gzhan pa nas 'og gi cha'i bar du yang) gzhan; □ ū□□□□□□ ms; □□□□□□□ msC; Ch. the six spatial divisions; pūrva-dig-bhāgo edd 122 dig all; om. Tib.
iti dig-bhāga all; om. ms a.c. (added in the margin above perhaps by a different hand) 124 chāyâvṛtī all, Tib. grib dang sgrib pa, Ch. shadow (n)or occultation; cchāyā-vṛttī msK 125 vā all; syātāṁ msK (for vā…anyo = vânyo read by the commentary); syām (?) msK p.c. (a later hand adds on the margin under tāṁ of syātāṁ: m-iti tā);
Tib., Tib.K seems to have both syātām and anyaḥ: ji ltar 'gyur?… gong bu gzhan min (kathaṁ syātām?… piṇḍo nânyaḥ); but since kathaṁ vā is translated at other places as ji ltar 'gyur (besides once ji ltar rung), it has no weight in proving syātām to be the original reading. 126 paramâṇor all; paramâṇo ms 127 pārśve chāyā RS; Tib. ngos (gzhan) na ni grib ma 'bab pa, Vin. ngos (gcig) la grib ma 'bab pa (pārśve chāyā-pāto -cf. "phyi rol gyi ngos su grib ma bab pas" for Skt. apara-pārśve chāyā patantī, AKB 3.62, p. 166), Ch. a shadow… on the (other) side; chāyā edd; pā□□□ mss;
128 anyatrâtapaḥ all; om. Tib., Ch. (and this seems to be the better reading);
Vin. (ngos gcig la grib ma 'bab pa) gcig tu nyi ma shar bar ((ekasmin pārśve chāyā-pāta,) ekatrâdityôdayaḥ)
129 kaścit paramâṇoḥ RS; kaścitp □ □□□ḥ ms; kaści□□□□ḥ msC; kaścid api paramâṇoḥ edd; kaścid aṇoḥ conj.B; Tib., Vin. rdul phra rab gang la yang (kasyacit paramâṇoḥ); Ch. remaining (portion) [of the one]
sarvaṁ mss, L, B, T; sarvaḥ A, M, F, Tib. ('dus pa) thams cad, Ch. all (aggregates) 131 saṁhātaḥ mss; saṁghātaḥ edd 132 uktaṁ purastāt RS, Vin. de ni sngar bshad zin to, Ch. as we have said above; □ □□□□ ms; a□□□□ msC; uktam edd, Tib. bshad zin to 133 syātāṁ nêty āha all, Ch. Not so!, Vin. smras pa ma yin no; Tib. smras pa yin no (syātām ity āha). -Notice syātāṁ, the reading of K, omitted in the reading of the commentary; see fn. 125 above.
anyo na edd, Tib., Tib.K, Vin. gzhan min, Ch. being no different; na msK (see fn. 125); anyonya ms, msC 135 cen na tasya all; cet asya msK a.c. (nna added by the same hand on the margin below) 136 yadi nânyaḥ edd, Tib., Vin. gal te … gzhan ma yin, Ch. That is, if… not different; □□□nyaḥ mss 137 iṣyate all, Vin. 'dod; om. Tib., Ch. 138 saṁniveśa-viśeṣa-parikalpa eṣa RS (also de la Vallée Poussin's private communication - Hamilton 1938: 53, fn. 93), Ch. The intelligence analyzes, arranges and distinguishes; Tib. yongs su rtog pa 'di ni gnas pa'i khyad par (saṁniveśa-viśeṣaḥ parikalpa eṣaḥ);
Vin. does not quote viśeṣaḥ, but paraphrases it, giving the standard example of a wheel: dper na cha shas gnas pa ji lta bu zhig gis gnas pa'i gzugs la sogs pa 'khor lo zhes brjod kyang (yathā kenâpi bhāga-saṁniveśena rūpâdi-saṁniveśaś cakram ity ucyate); saṁniveśa-pari- kalpa eṣa mss; saṁniveśa-parikalpa eṣaḥ edd 139 saṁhāta mss; saṁghāta edd 140 Saṁniveśa… iti vā RS, Ch.; Tib. following Vin. construes this sentence as starting the opponent's objection in the next paragraph.
rūpâdīnāṁ yadi RS, Tib., Vin. gzugs la sogs pa'i (mtshan nyid ni ma bkag) na; rūpā□□□ mss; rūpâdi yadi edd, Ch. when (you still cannot get rid of) outer colored etc. (aspect) 142 athavā tad edd; a□□□d mss; Tib., Vin. gam, 'on te (athavā), Ch. or 143 uktaḥ all; uktaṁ F 15. Ekatve na krameṇêtir, 144 yugapan na grahâgrahau, vicchinnâneka-vṛttiś ca, śūkṣmânīkṣā 145 ca no bhavet.
Yadi yāvad avicchinnaṁ 146 n[īlâdi]kaṁ, 147 cakṣuṣo viṣayas, tad ekaṁ dravyaṁ, kalpyate: -Pṛthivyāṁ krameṇêtir na syād. (Gamanam ity arthaḥ.) 148 Sakṛt pāda-kṣepeṇa sarvasya gatatvāt.
-Arvāg-bhāgasya ca grahaṇaṁ, para-bhāgasya câgra[haṇaṁ] 149 yugapan na syāt. Na hi tasyâiva 150 tadānīṁ grahaṇaṁ câgrahaṇaṁ ca yuktam. -Vicchinnâsya 151 cânekasya hasty-aśvâdikasy[âi]katra 152 vṛttir na syād. Yatrâiva hy ekaṁ, tatrâivâparam iti kathaṁ tayor vicche[do yujya]te? 153 Kathaṁ vā tad ekaṁ, yat prāptaṁ ca tābhyāṁ, na ca prāptam: antarāle tac-chūnya-grahaṇāt? 144 krameṇêtir ms, edd, Tib., Tib.K rim gyis 'gro ba, Ch. walking progressively; krameṇêti msK, msC 145 śūkṣmânīkṣā ms, msK; sūkṣmânīkṣā msC, edd, Tib. mig gis mi sod (v.l. gsod/bsod) phra ba, Ch. scarcely perceptible, tiny things 146 yāvad avicchinnaṁ all, Ch. there is no separation and difference; Tib. gang yin pa de ris su ma chad (yad (?) avicchinnaṁ); yāvad vicchinnaṁ F, Vin. ji snyed pa (klung dang ngam grog la sogs pas) ris su chad par ('dod de) (yāvad (nadī-śvabhra)-vicchinnaṁ (iṣyate))
nīlâdikaṁ RS, Ch. green etc. (objects which the eye can reach) (nīlâdikaś -a possible original reading);
Tib., Vin. (mig gi yul) sngon po dang ser po la sogs pa (nīla-pītâdikaś); nā□□kañ or nī□□kañ ms; nā□kañ msC; nânekaṁ edd 148 gamanam ity arthaḥ all, Ch. (?) there can be no reason in (walking progressively on the ground); om. Tib., Vin.
câgrahaṇaṁ msC p.c., edd, Tib. ma zin pa; cāgra□□ ms, msC a.c. 150 tasyâiva all, Vin. dngos po gcig la, Ch. a unitary thing; om. Tib. 151 vicchinnâsya ms a.c. (or kicchinnâsya), Vin. (du ma) ris su chad par ('dug par) ((anekasya) vicchinnā (vṛttiḥ));
vicchinnasya all, Tib. ris su chad pa (du ma), Ch. discon- nected (things [such as] elephants)
152 °syâikatra M, F, Tib. gcig na (similarly Vin. gnas gcig gi steng na (ekasmin sthāne)), Ch. A single place; °syânekatra mss, L, A, B, T 153 vicchedo yujyate RS, Tib., Vin. ris su chad par (ji ltar) rung, Ch. (How) can we say that (one is) distinguished (from another?); vicche□□□te mss; viccheda iṣyate edd -Sūkṣmāṇāṁ côdaka 154 -jantūnāṁ sthūlaiḥ samāna-rūpāṇām an-īkṣaṇaṁ na syād. Yadi la[kṣaṇa-bhe]dād 155 eva dravyântaratvaṁ kalpyate, nânyathā, 156 tasmād avaśyaṁ 157 paramâṇuśo 158 bhedaḥ kalpayitavyaḥ. Sa 159 câiko na sidhyati! Tasyâsiddhau rūpâdīnāṁ cakṣur-ādi-viṣayatva[ṁ na sidhyatî]ti 160 siddhaṁ vijñapti-mātraṁ bhavatîti.
-"Pramāṇa-vaśād astitvaṁ nâstitvaṁ vā nirdhāryate; sarveṣāṁ ca pr[am]āṇānāṁ 161 pratyakṣaṁ pramāṇaṁ gariṣṭham" ity. Asaty arthe katham 162 iyaṁ buddhir bha[vatîdaṁ me] 163 pratyakṣam iti? 16. -Pratyakṣa-buddhiḥ 164 svapnâdau yathā. Vinâpy arthenêti pūrvam eva jñāpitaṁ. Sā ca yadā, tadā 165
na so 'rtho dṛśyate 166 -tasya pratyakṣatvaṁ kathaṁ mataṁ? 154 côdaka ms; câudaka all 155 lakṣaṇa-bhedād msC p.c., edd, Tib. mtshan nyid tha dad pa … kyis, Ch. it is by character- istic aspect that (one object) differs (from another); la□□□dād ms, msC a.c.
Tib. (following Vin.) understands this sentence (Yadi… nânyathā) as subordinate to the previous one (Sūkṣmāṇāṁ… na syād), and therefore reverses their order.
avaśyaṁ msC p.c., edd, Tib. nges par, Ch. certainly; avavaśyaṁ ms, msC a.c. 158 paramâṇuśo all, Ch. becomes many atoms; Tib. rdul phra rab (tha dad pa) (paramâṇu-) 159 sa all, Ch. an atom, Vin. de; Tib. de dag (te) 160 viṣayatvaṁ na sidhyatîti RS, Tib. yul nyid du mi 'grub ste, Ch. sense objects… are all unprovable; viṣayatvam asiddham iti msC p.c., edd; viṣayatva□□□□ti ms, msC a.c. 161 pramāṇānāṁ msC p.c., edd, Tib. tshad ma… kyi, Ch. Among (all) means of proof; prāṇānāṁ ms; prāṇāṇānāṁ msC a.c.(?)
katham all, Tib. ji ltar, Ch. how; ka□m ms 163 bhavatîdaṁ me RS, Tib., Vin. 'di ni bdag gi… 'byung, Ch. (such as) are now immediately evident to me;
dṛśyate all, Ch. Seeing (and its object are already non-)existent; Tib. khyod kyi … snang (dṛśyaḥ te)
-Idam ajñāpakaṁ, yasmāt Svapna-dṛg 177 viṣayâbhāvaṁ nâprabuddho 'vagacchati.
Evaṁ vitatha-vikalpâbhyāsa-vāsanā-nidrayā prasupto lokaḥ svapna ivâbhūtam arthaṁ paśyann aprabuddhas 178 tad-abhāvaṁ yathāvan nâvagacchati. Yadā tu tat-pratipakṣa-lokôttara-nirvikalpa-jñāna- lābhāt prabuddho bhavati, tadā tat-pṛṣṭha-labdha-śuddha-laukika 179 -jñāna- saṁmukhī-bhāvād viṣayâbhāvaṁ yathāvad avagacchatîti samānam etat. -Yadi sva-saṁtāna-pariṇāma-viśeṣād eva sattvānām artha-pratibhāsā vijñaptaya utpadyante, nârthaviśeṣāt -tadā ya eṣa pāpa-kalyāṇa-mitra- saṁparkāt sad-asad-dharma-śravaṇāc ca vijñapti-niyamaḥ sattvānāṁ, sa kathaṁ sidhyati? Asati sad-asat 180 -saṁparke, tad-deśanāyāṁ ca! 18. -Anyo'nyâdhipatitvena vijñapti-niyamo mithaḥ. 181
Sarveṣāṁ hi sattvānām anyo'nya-vijñapty-ādhipatyena mitho vijñapter niyamo bhavati yathâyogaṁ. (Mitha iti parasparataḥ.) Ataḥ saṁtānântara- vijñapti-viśeṣāt saṁtānântare vijñapti-viśeṣa utpadyate, nârtha-viśeṣāt.
-Yadi yathā svapne nirarthikā vijñaptir, evaṁ jāgrato 'pi syāt -kasmāt kuśalâkuśala-samudācāre suptâsuptayos tulyaṁ phalam iṣṭâniṣṭam āyatyāṁ na bhavati? -Yasmāt 177 svapna-dṛg msK, ms, msC p.c., L c , M, A, F, Tib. rmi lam mthong ba; svapne dṛg-msC a.c., L, B, T, Ch. (what is) seen in the dream 178 paśyann aprabuddhas RS, Tib. mthong ste, ma sad kyi bar du, Ch. in the unawakened state… (all that is) seen; paśyannapravuddhas mss; paśyan na prabuddhas edd 179 śuddha-laukika all, Tib. dag pa 'jig rten pa'i (ye shes), Ch. purified (knowledge) of the world; śuddhâlaukika ms p.c. 180 sad-asat all; Tib. (brten pa) de (tat);
Ch. (there are neither) friends 181 mithaḥ all, Tib. phan tshun; mitha msK p.c.; matha msK a.c. Middhenôpahataṁ 182 cittaṁ svapne; tenâsamaṁ 183 phalaṁ.
Idam atra kāraṇaṁ, na tv artha-sadbhāvaḥ.
-Yadi vijñapti-mātram evêdaṁ, na kasyacit kāyo 'sti, na vāk. Katham [upa-] kramyamāṇānām 184 aurabhrikâdibhir urabhrâdīnāṁ maraṇaṁ 185 bhavati? A-tat-kṛte vā tan-maraṇe katham aurabhrikâdīnāṁ prāṇâtipātâvadyena 186 yogo bhavati? 19. -Maraṇaṁ 187 para-vijñapti-viśeṣād vikriyā, yathā smṛti-lopâdikânyeṣāṁ piśācâdi-mano-vaśāt.
Yathā hi piśācâdi-mano-vaśād anyeṣāṁ smṛti-lopa-svapna-darśana-bhūta- grahâveśa-vikārā bhavanti; ṛddhivan-mano-vaśāc ca, yathā Sāraṇasyârya- mahā-Kātyāyanâdhiṣṭhānāt svapna-darśanaṁ, āraṇyaka-rṣi-manaḥ-pradoṣāc ca Vema[ci]triṇaḥ 188 parājayaḥ 189 -tathā para-vijñapti-viśeṣâdhipatyāt pareṣāṁ 190 jī[vi]têndriya 191 -virodhinī kācid vikriyôtpadyate, yayā sabhāga- saṁtati-vicchedâkhyaṁ maraṇaṁ bhavatîti veditavyam. 182 °ôpahataṁ all; °ôpahṛtaṁ L (in the kārikā-only part) 183 tenâsamaṁ all; tra nâsamaṁ ms a.c. 184 upakramyamāṇānām M, A, F, T, Tib., Vin. gsod pa na, Ch. injured; anukramyamāṇānām mss, L, B 185 maraṇaṁ all; smaraṇaṁ ms a.c. 186 prāṇâtipātâ° all, Tib. srog gcod pa, Ch. murder; prāṇâtighātâ° msC p.c. 187 maraṇaṁ ms, msC a.c., edd, Tib. 'chi ba, Ch. The act of killing and injury (occurs); maraṇa msK; maraṇe msC p.c.
vemacitriṇaḥ B, Tib. thags zangs ris, cf. vemacitrī Vair.; vema□triṇaḥ ms; vema□□ msC; vemacitra-L, M, A, F, T, Ch. King Vemacitra 189 parājayaḥ all, cf. parājitaḥ Vair., Vin. pham; om. Tib., probably also Ch. (repeating the previous "caused… to see strange things in a dream")
viśeṣâdhipatyāt pareṣāṁ all; Tib. bye brag gis sems can gzhan gyi (viśeṣāt sattvāntara- sya), Ch. by a transformation (in one) person' s representations… of another 191 jīvitêndriya edd, Tib. srog gi dbang po, Ch. the very life; jītêndriya ms; jī(vi)têndriya msC 20. Kathaṁ vā Daṇḍakâraṇya-śūnyatvam ṛṣi 192 -kopataḥ? …yadi para-vijñapti-viśeṣâdhipatyāt sattvānāṁ maraṇaṁ nêṣyate? Mano-daṇḍasya hi mahā-sâvadyatvaṁ sādhayatā BhagavatÔpālir gṛha- patiḥ pṛṣṭaḥ: 193 Kaccit te, gṛhapate, śrutaṁ: kena tāni Daṇḍakâraṇyāni Mātaṅgâraṇyāni Kaliṅgâraṇyāni śūnyāni, medhyī-bhūtāni? Tenôktaṁ: Śrutaṁ me, bho Gautama -ṛṣīṇāṁ manaḥ-pradoṣeṇêti. 194
Mano-daṇḍo mahâvadyaḥ kathaṁ vā tena sidhyati? Yady evaṁ kalpyate: tad-abhiprasannair amānuṣais tad-vāsinaḥ sattvā utsāditā, na tv ṛṣīṇāṁ manaḥ-pradoṣān mṛtā 195 ity, evaṁ sati kathaṁ tena karmaṇā 196 mano-daṇḍaḥ kāya-vāg-daṇḍābhyāṁ mahâvadyatamaḥ siddho bhavati? Tan-manaḥ-pradoṣa-mātreṇa tāvatāṁ sattvānāṁ maraṇāt sidhyati. -Yadi vijñapti-mātram evêdaṁ, para-citta-vidaḥ kiṁ para-cittaṁ jānanty, atha na? -Kiṁ câtaḥ? -Yadi na jānanti, kathaṁ para-citta-vido bhavanti? -Atha jānanti. 192 ṛṣi all, Tib. drang srong, Ch. rishi; ṛ ms a.c.
pṛṣṭaḥ edd, Tib. bka' stsal pa… zhes smras pa dang, Ch. ask… saying (both suggesting an ity uktvā at the end of the question); pṛṣṭhaḥ ms; pṛṣṭha (ṣṭaḥ) msC 194 manaḥ-pradoṣeṇêti all, Ch. mental rage; Tib., Vin. khros pas… ces (kopenêti) 195 mṛtā all; Tib., Vin. dogs pa (bhītā), may be a copyist's error for dgogs pa (vināśitā);
Ch. it was… merely (kṛtam)
karmaṇā edd, Tib. las (de)s; karmmanā ms; karmanā(ṇā) msC; Ch. (that) [matter of the forests]
Para-citta-vidāṁ 197 jñānam ayathârthaṁ. 198 Kathaṁ? Yathā sva-citta-jñānaṁ, -Tad api katham ayathârthaṁ? - …ajñānād 199 -yathā Buddhasya gocaraḥ. 200
Yathā tan nirabhilāpyenâtmanā 201 buddhānāṁ 202 gocaraḥ, tathā tad- ajñānāt tad ubhayaṁ na yathârthaṁ, vitatha-pratibhāsatayā; grāhya- grāhaka-vikalpasyâprahīṇatvāt.
Ananta-viniścaya-prabhedâgādha 203 -gāmbhīryāyāṁ vijñapti-mātratāyāṁ -
Para-citta-vidāṁ may be an early corruption for something like Citta-mātram idaṁ. (This would give a much better philosophical sense. If there are no objects, how is per- ceptual error possible? Perceptual error means the disagreement of the cognition and its object.) This may have been glossed by "Yadi vijñapti-mātram evêdaṁ", surviving even in our commentary. A possible sequence of corruptions could be: cittamātramidaṁ  cittamidaṁ (eyeskip from ttam to tram)  cittavidāṁ (unexplained error)  para- citta-vidāṁ (a scholarly emendation restoring the metre, inspired by para-citta-vit occurring in Abhidharma-kośa 7.5b (AKB p.393), and sva-citta-jñāna here in 21c).
ayathârthaṁ ms, msC, edd, Tib. don bzhin ma yin, Ch. inexactly; ayathârtha msK a.c.; ayathârthaḥ msK p.c.
ajñānād all, Tib. ma shes phyir, Ch. Because of ignorance; ajñād msK a.c. (nā added by a different hand in the margin above)
200 yathā buddhasya gocaraḥ is extremely suspicious: it is out of context and superfluous; and of course it seems to have migrated here from the end of the next verse. Yathā is strange, the Commentary's explanation seems forced; but it again recalls sarvathā from the last verse. 201 nirabhilāpyenâtmanā all, Tib. brjod du med pa'i bdag nyid du, Ch. ineffable object; nirabhilāṣo nâtmanā msC 202 buddhānāṁ all, Vin. sangs rgyas… rnams kyis; Tib. sangs rgyas kyi (buddhasya), Ch. of a Buddha 203 prabhedâgādha mss, L, M, B, Tib., Vin. rab tu dbye (Vin. byed) ba… la gting mi dpogs (v.l. dpog), Ch. of kinds… diverse… difficult it is to fathom; prabhedā gādha L c ; prabhe- da-gādha A; prabhedâ F 22. Vijñapti-mātratā-siddhiḥ sva-śakti-sadṛśī mayā kṛtêyaṁ. 204 Sarvathā sā tu na cintyā - Sarva-prakārā tu sā mādṛśaiś cintayituṁ na śakyā, 205 tarkâviṣayatvāt. Kasya punaḥ sā sarvathā gocara? Ity āha - …Buddha-gocaraḥ. 206
Buddhānāṁ hi sā bhagavatāṁ sarva-prakāraṁ 207 gocaraḥ, sarvâkāra-sarva- jñeya-jñānâvighātāt.
Iti Viṁśatikā Vijñapti-mātratā-siddhiḥ. Kṛtir iyam ācārya-Vasubandhoḥ. 208
204 kṛtêyaṁ all, Tib. 'di… byas, Ch. I… have (briefly demonstrat)ed; kṛtyêyaṁ msK 205 śakyā ms; śakyate all 206 msK ends: Viṁśikā Vijñapti-prakaraṇaṁ samāptam|| □ || Śloka 2ṁ|| 207 sarva-prakāraṁ all, Vin. rnam pa thams cad du; om. Tib., Ch. 208 ms ends: Grantha-māṇam asya bhāṣyasya 760|| Below in modern devanāgarī (same hand as in msC): Viṁśatikā Bhāṣyam (Vijñapti-mātratā-siddhiḥ) ācārya Vasuvandhu-kṛtiḥ msC ends: Grantha-mānam asya bhāṣyasya 7[1]60

Vasubandhu Viṁśikājának kritikai kiadása

Sign up for access to the world's latest research

Abstract

Related papers

References (83)

Related papers

Related topics