Arab források a honfoglalás kori magyarokról: Magyar Őstörténet. Tudomány és hagyományőrzés. Budapest 2014, 257-266.

MAGYAR ŐSTÖRTÉNET Tudomány és hagyományőrzés MTA BTK MŐT Kiadványok 1. Sorozatszerkesztők Vásáry István – Fodor Pál  MTA BTK MŐT Kiadványok 1. MAGYAR ŐSTÖRTÉNET Tudomány és hagyományőrzés Szerkesztették Sudár Balázs Szentpéteri József Petkes Zsolt Lezsák Gabriella Zsidai Zsuzsanna MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Budapest, 2014 A kötet az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont 2013. április 17–18-án tartott konferenciáján elhangzott előadásokat tartalmazza, megjelentetését a Magyar Tudományos Akadémia támogatta © Szerzők és szerkesztők, 2014 © MTA BTK, 2014 ISBN 978-963-9627-87-1 ISSN 2064-9918 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetően is A borítón szereplő szubbotyici csat digitális képét Ambrus Edit készítette Türk Attila OTKA 106369 sz. projektje keretében Kiadja az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Felelős kiadó: Fodor Pál Nyomdai előkészítés: MTA BTK Történettudományi Intézet tudományos információs témacsoport Vezető: Kovács Éva Borító és tördelés: Horváth Imre Nyomdai munka: Kódex Könyvgyártó Kt. Felelős vezető: Marosi Attila  TARTALOM FODOR PÁL RASKÓ ISTVÁN Tudomány és hagyományőrzés – Genetikai múltba nézés, egy magyar torzó konferenciamegnyitó 7 tanulságai 169 PÁLINKÁS JÓZSEF CSŐSZ ARANKA–MENDE BALÁZS GUSZTÁV „A magyar őstörténetről mindenkinek Beszámoló a Kárpát-medence 7–10. századi véleménye van” 9 népességén végzett archeogenetikai vizsgálatok eredményeiről 173 VÁSÁRY ISTVÁN Tudomány és hagyományőrzés KOVÁCS LÁSZLÓ (Bevezető előadás) 11 Elnöki zárszó – Régészet, embertan, genetika szekció 179 RÉGÉSZET – EMBERTAN – GENETIKA NYELVTÖRTÉNET TÜRK ATTILA BAKRÓ-NAGY MARIANNE A korai magyar történelem régészeti kutatása Módszerek a nyelvi őstörténet kutatásában: napjainkban (Perspektívák és teendők) 19 az ugor példa 193 SZŐKE BÉLA MIKLÓS AGYAGÁSI KLÁRA A Kárpát-medence a Karoling-korban és a magyar A magyar–török nyelvi kapcsolatok 199 honfoglalás 31 ZOLTÁN ANDRÁS SZENTPÉTERI JÓZSEF A magyar–szláv nyelvi kapcsolatok 205 Kritikai megjegyzések az avar–magyar asszimiláció HOFFMANN ISTVÁN kérdésköréhez 43 A helynevek mint az őstörténet forrásai 211 FODOR ISTVÁN HONTI LÁSZLÓ Elnöki zárszó – Megjegyzések a szekció Elnöki zárszó – Nyelvtörténet szekció 219 első három előadásához 55 RÉVÉSZ LÁSZLÓ MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET A Kárpát-medence 10–11. századi temetőinek kutatása napjainkban VOIGT VILMOS (Módszertani áttekintés) 63 A magyar ősköltészet 225 TAKÁCS MIKLÓS HOPPÁL MIHÁLY A honfoglalás kor és a településrégészet A magyar ősvalláskutatás (új) útjai 231 (Települési struktúrák, a társadalmi szervezet értelmezései, az etnikai azonosítás buktatói) 137 PAKSA KATALIN A magyar zene őstörténete (Kérdések és válaszok) 239 FÓTHI ERZSÉBET A Kárpát-medence 6–11. századi történetének PALÁDI-KOVÁCS ATTILA embertani vonatkozásai 151 Elnöki zárszó – Művelődéstörténet szekció 251 5 TÖRTÉNELEM – ÍROTT FORRÁSOK MIKOS ÉVA A honfoglalás a folklórban és a populáris ZIMONYI ISTVÁN kultúrában, avagy a honfoglalás Arab források a honfoglalás kori magyarokról 257 néphagyományának forrásai 361 FARKAS ZOLTÁN GLATZ FERENC A magyar honfoglalás korának bizánci forrásai 267 Elnöki zárszó – Tudománytörténet szekció (Az őstörténelem kutatásának hasznáról) 381 VESZPRÉMY LÁSZLÓ Az 1000 előtti Pannóniára és magyarokra vonatkozó latin nyelvű források 273 TUDOMÁNYOS REKONSTRUKCIÓ ÉS HAGYOMÁNYŐRZÉS SZABADOS GYÖRGY Identitásformák és hagyományok 289 BÍRÓ ÁDÁM–BENCSIK PÉTER Régészeti leletanyagból hagyományélesztés? ZSOLDOS ATTILA (A magyarhomorog-kónyadombi 103. sír Elnöki zárszó – Történelem – írott források íjrekonstrukciója) 387 szekció 307 IGAZ LEVENTE Hagyományőrzés, kísérleti régészet: Elmélet TUDOMÁNYTÖRTÉNET és gyakorlat Európában és Magyarországon 413 BENKŐ ELEK MAGYAR ATTILA A székely írás középkori és kora újkori emlékei Történelmiéletmód-rekonstrukció, avagy Erdélyben (Régészeti és történeti jegyzetek) 311 a 10–11. századot bemutató reenactment központ Szigethalmon (Emese Park élő múzeumfalu) 421 SÁNDOR KLÁRA A székely írás Székelyföldön kívüli SUDÁR BALÁZS használatának kezdetei 329 Elnöki zárszó – Tudományos rekonstrukció és hagyományőrzés szekció (A honfoglalás kori SZÖRÉNYI LÁSZLÓ hagyományőrzés útjai Magyarországon) 425 Hunok és nem csak jezsuiták (A magyar őstörténetírás hőskorából) 343 MESTER BÉLA RÓNA-TAS ANDRÁS Vita a magyarok őstörténetéről Világos után 349 Zárszó – Az őstörténeti konferencia hozadéka 427 6  Arab források a honfoglalás kori magyarokról ZIMONYI ISTVÁN A korai magyarságra vonatkozó arab források1 szempontjából döntő jelentősége van annak, hogy felvételére kényszerítették.3 750-ben hatalomváltás történt a kalifátusban, és az új dinasztia, az Abbászida tisztázzuk az iszlám világ érdeklődésének okát.2 A nem folytatta elődje hódító politikáját, hanem a keres- 7–10. századi Kelet-Európáról szóló adatokat három kedelem fellendítésére helyezte a hangsúlyt. Ennek kö- fontos központban gyűjtötték. Ezek közül a kalifátus vetkeztében a kazárok és a kalifátus között a Kaukázus központi területe az első. A bizánciakhoz hasonlóan képezte a határt. A 8. század első feléből viszonylag je- a kalifátus számára is fontos volt a Kaukázus, ahol a lentős forrásanyag áll rendelkezésre az arab–kazár har- Perzsa Birodalom tartományait örökölték. Az arab cokról, ami elsősorban a Kaukázus keleti és központi hódítás a 640-es években érte el a Kaukázus keleti fe- részére korlátozódott. Azonban az attól nyugatra el- lét, Azerbajdzsán és Arménia meghódítása után ezek terülő sztyeppre alig van rálátása a muszlim források a területek a kalifátus tartományai lettek. Az előbbi szerzőinek. A kereskedelmi kapcsolatok fellendülése tekinthető a további terjeszkedés bázisának: a Kauká- 800 tájára datálható, a Kaukázuson keresztül vezető zuson túlra, a Kazár Kaganátus ellen 652-ben vezettek korábbi hadi utakon most kereskedelmi javak áram- az arabok hadjáratot, amit a kazárok visszavertek. Az lottak. Az iszlám világ kereskedői a kalifátus központi összecsapások 700 körül kezdődtek újra, 722-ben az területéről utaztak a Kaukázuson keresztül az Alsó- arabok elfoglalták Balandzsart, a kazár központot, így Volgához, ahol ezüstpénzért prémet, mézet, viaszt és a főváros a Volga torkolatánál fekvő Etilbe került át. rabszolgát vásároltak. Jelentős számú kolóniát hoztak A kazárok 730-ban ellencsapást mértek az arabokra, létre a kazár fővárosban, ahol müezzinjeik, mecseteik 737-ben viszont az arabok indítottak koncentrált tá- és iskoláik voltak. Azonban a 9. század első feléről igen madást a Kazár Birodalom ellen mélyen behatolva gyér adatokkal rendelkezünk, csak a század második annak területére, és magát a kazár kagánt is az iszlám felétől és majd a 10. századból vannak megbízható és bőséges híreink a sztyeppről a központi területeken írt 1 A korai magyarságra vonatkozó muszlim források első kétnyel- muszlim forrásokban.4 vű kiadása A magyar honfoglalás kútfői című kötetben Kuun Géza érdeme: Kuun 1900, 137–284. (Ibn Roszteh, Gurdézi, A kalifátus politikai széttagolódása a 9. század- el-Bekrí 141–196, Ibn Fadhlán 197–220, Isztakhrí, Ibn Hau- ban elkezdődött, s a 10. századra ez a folyamat már kal 221–246, Masz’údi 247–284.) Czeglédy Károly fordítá- jelentősen előrehaladt. Az iszlám világ nyugati végén sai: MEH (Ibn Ruszta és Gardízí: 84–94, Balkhí: 95–96 Ibn létrejött a Kordovai Kalifátus, amelynek aranykora a Fadlán 96–99, Maszúdí 100–103.); HKÍF (Ibn Hordádzbeh 19–20, Szallám tolmács 21–23, Gardézi 24–26, Harun ibn 10. századra esett.5 A kordovai udvar élénk érdeklő- Jahja 27–28, A Dzsajháni-hagyomány 29–48, A Balhí-hagyo- dést mutatott Kelet-Európa iránt. Az Észak-Andalú- mány 49–51, Al-Maszúdi 52–59, Tabari 60, Ibn Hajján 61–66, zia területére vezetett 942. évi magyar támadás nyilván al-Makdisi 67, Al-Udzri 68; Jákút 69–74.). Kmoskó Mihály hozzájárult ahhoz, hogy a már meglévő frank, német nemcsak lefordította, hanem részletes kommentárokkal látta el a muszlim szerzők munkáinak Kelet-Európával kapcsolatos és szláv kapcsolatokon keresztül pontosabb informá- részeit: Kmoskó I/1 (Ibn Hordádzbeh, al-Hamadzání, Kudá- ciókat gyűjtsenek a hispániai muszlim szerzők. Ezt ma, Ibn Ruszta); I/2 (al-Isztahri, Ibn Hauqal, al-Mukaddaszi, tovább erősítette, hogy a nemzetközi kereskedelem- al-Maszúdi, al-Bakri); I/3 ( Jákút, Kazvíni, Dimiskí és Abúlidá). ben vezető szerepet játszó zsidó közösségek egyik A muszlim szerzőkre vonatkozó irodalomról ad jó összefoglalást Iványi Tamás: SzÖM I/2, 211–240. Czeglédy Károly muszlim központja Kordovában volt. A kazárok zsidó hitre forrásokkal kapcsolatos munkái megtalálhatók a magyar nyelvű térésének híre ide is elérkezett, s a komoly befolyással tanulmányait tartalmazó kötetben: Czeglédy 1985. A nemzet- bíró kordovai közösség fel akarta venni velük a kap- közi szakirodalom alapművei: Kračkovskij 1957; Miquel 1973. Kelet-Európára: Zahoder 1962; Zahoder 1967; Źródła I–III; 3 A történtek máig legkimerítőbb tárgyalása: Dunlop 1954, 41– Göckenjan–Zimonyi 2001. 87. 2 Az iszlám világ korai történetére: Cahen 1989; Nagel 1998; 4 Noonan 1984, 151–282. Kennedy 2004. 5 Fierro 2005. 257  Zimonyi István csolatot, amely végül is a magyarországi zsidó közös- A Kordovai Kalifátusban alkotó szerzők közül a ség közvetítésével járt sikerrel.6 Ennek következtében 10. században hármat emelek ki. Ibráhim ibn Jákúb Kordovában is pontos információkkal rendelkeztek a 960-as években felkereste többek között Prágát, és Kelet-Európa viszonyairól. néhány sort szentelt a magyaroknak is, leírásának A 10. században a kalifátus két legjelentősebb legteljesebb változatát Bakri őrizte meg.12 Ibn Hajján keleti tartományát, Horászánt és Transzoxániát a Szá- (988–1076) andalúziai történetíró részletes tudósí- mánida-dinasztia tartotta kézben.7 A Számánidák Ho- tást őrzött meg az Ibériai-félszigetre vezetett 942. évi rezmen keresztül élénk kereskedelmi kapcsolatokkal magyar hadjáratról, amelyet Czeglédy 1979-ben kö- rendelkeztek a Volga-vidékkel, és emellett célul tűzték zölt magyarul.13 A magyar fejezetet 2009-ben Elter ki a szomszédos török nyelvű nomádok iszlamizálását. István monográiájában kiadta és kimerítően tárgyal- Ennek első sikeres lépéseként a volgai bulgárok hiva- ta.14 A 11. század második felében alkotott a korábban talosan is felvették az iszlámot 922-ben. A sztyeppei említett Bakri, akinek földrajzi munkáját 1992-ben török népek felé nyitó politikának köszönhetően a adták ki.15 Ebben találtam rá egy újabb, magyarokra Számánida-udvar diplomatái és kereskedői felkeresték vonatkozó passzusra, amely a 10. századra vonatkozik Kelet-Európát, és így részletes beszámolókkal rendel- és a magyarokat Unqalus néven említi.16 A fordítást kezünk a terület politikai és etnikai viszonyairól. magyarázatokkal 2001-ben tettem közzé.17 A történeti háttér ismeretében az első adatok a A Számánidák kezdeményezésére az iszlám észak magyarokról a kazár–arab kapcsolatokkal foglalkozó felé terjedt, amelynek első jelentős állomása volt a arab történetírókhoz köthetők. Közülük kiemelhető volgai bulgárok iszlámra való térése. A Bagdadból in- Baládzuri, aki a történeti irodalomban a magyarokhoz dult követség a Számánida-udvar érintésével a Kazak- kötött szavárdok megjelenését 750 tájára tette,8 ami sztyeppen keresztül érkezett a volgai bulgárok uralko- kapcsolatban állhatott a Kazár Kaganátus és az Abbá- dójához 922-ben. Erről Ibn Fadlán írt beszámolót, aki szida Kalifátus közötti dinasztikus házassággal is. Buharában találkozott Dzsajhánival, a Számánidák A 10. század elején a központi területen keletke- vezírjével is.18 A beszámoló magyar fordítását Simon zett forrásanyagból kiemelkedik Maszúdi munkássá- Róbert 2007-ben publikálta.19 ga, aki elsősorban a Kaukázussal foglalkozó fejezeté- Az arab térképészet meghatározó szereplője volt ben említi a magyarságot. Írt a honfoglalást megelőző Balhi († 934), aki térképeihez megjegyzéseket is írt. harcokról, s részletes leírást ad a 934. évi Bizánc elleni Munkáját Isztahri és Ibn Haukal fejlesztette tovább.20 kalandozó hadjáratról.9 A Balhi-hagyomány a magyarokat basdzsirt néven Itt kell röviden megemlíteni a 9. században Bi- ismeri: „Két fajtájuk van. Az egyik fajta a guzzok vé- záncba hurcolt muszlim hadifoglyokat, akik ottani gein, a bolgárok mögött lakik. Azt mondják, hogy tartózkodásuk alatt szerezhettek információkat a ma- számuk vagy 2000 ember. Erdeik védelmében élnek, gyarokról. Dzsarmit 845 táján váltják ki a fogságból, ezért nehezen támadhatók. A bolgárok alattvalói. A aki Bizáncról és az északi szomszédairól írt egy mun- másik basdzsirtok a besenyőkkel határosak. Mind ők, kát, ami ugyan elveszett, de részben rekonstruálható.10 mind pedig a besenyők türkök, és határosak a bizán- A másik hadifogoly, Harun ibn Jahja a császári testőr- ciakkal.”21 Ibn Haukal a Földközi-tenger leírásához írt ség tagjai között említette a türköket, akik alatt a bi- fejezetében még megjegyzi, hogy a Bizánci Birodalom zánciak ekkor a magyarokat érthették.11 12 Leeuwen–Ferre 1992, 330–340; Kmoskó I/2, 240–249; 6 Spitzer–Komoróczy 2003, 68–103. Kowalski 1946. Angol fordítása: Mishin 1996, 184–199. 7 Spuler 1952, 76–90; Frye 1975, 136–160. 13 Czeglédy 1985, 129–145. 8 al-Balādhurī 1866, 208. Angol fordítása: Hitti 1968, I, 325; 14 Elter 2009. Źródła I, 220–221. Vö. Marquart 1903, 36; Czeglédy 1985, 15 Leeuwen–Ferre 1992. 276. 16 Uo., 490; Kmoskó I/2, 257–258. Vö. al-Íimyarī, 39. 9 al-Mascūdī, Murūğ, II, 216–217, 236–238; V, 150; Pellat 17 Zimonyi 2001, 88–96. 1962, 164–165, 177–179; Kmoskó I/2, 174, 182–185, 204, 18 Togan 1939; Kovalevskij 1956; Źródła III; Canard 1958. 217–218; BGA VIII, 180–181; MEH, 100–103; HKÍF, 52– 19 Simon 2007. 59. 20 Kmoskó I/1, 73–76; Kračkovskij 1957, 49–51, 196–205; 10 Kmoskó I/1, 36–37, 109–116. Vö. Treadgold 1983, 205– Miquel 1973, xxvi, xxxi, xxxiv, 80–85, 292–309. 212. 21 Ibn Íauþal 1939, 396; MEH 95; Kmoskó I/2, 79–80; HKÍF, 11 Kmoskó I/1, 37, 183–193. 50. 258  án M ce O L ó A DALOM Párizs OD BIRO i- UR Sens R BI Tours JG nt Poitiers YAR Talasz NK Aral- A G EDELEMSÉG U FRA KAZÁR K Atla Cavadonga AG tó an Nahr Astorga M FEJ ver Kasz Toulouse Velence Y AN Ma Ho Zaragoza Narbonne Ravenna G ok ÁT rez m NA MAJJÁD) pi-t v L G ÁR DOBAI (O Toledo Gerona O á I B U Híva C ÓR Barcelona A DU z l e G Feke te -t enger Buhara S N SÉ ng US 929-tól Róma ELEM er s KALIFÁT Benevento ED Tbiliszi Toh arisz Arm J Konstantinápoly tán Córdoba E r A Nápoly ran Gibraltár Trapezunt F B I Z Níkaia eni Tanger Ceuta Kabul MIRÁTUS Adharbaidzs Dzsurzsán Sala Á N Pergamon Caesarea AE a C I Nisápur ID b Tlemcen Tahert Akroinon Tiana án B I R sil Tabarisztán fri Tunisz M HA DANID ÁN 05 sá Ikonion O D A L O -10 Dz I Tahuda kíjja öl M F dz 929-10 M á ti dkö ÁK 19 Kandahár (F Hamadán n Multan Á Mahdijá 22 án midák zi - Antiochia S Pa 8 Haleb 921-t l F Á T Uá l SZ Gabès tenger ALI D F Á K b zsi Iszfahán a T Tripolisz nd Szíri DA Bagdad I M Damaszkusz I zi S i Ir Sz I D Z Ahváz ds K Barka ak A S Kufa zisz ir Alexandria tán Á K A Basra Siráz m Manszura M ag L I F ABB án hr eb Á T U S 914 Fusztát l) 9-t e rz P 9 09 (Fátimidák 96 Fadak sa-öböl Ba -T L Taima re H h in Maszkat ed Eg zs yiptom am J ás Medina ama z án Dzsidda Mekka m Az iszlám világ a 10. században O NÚ Vö án B rös IA ce -te államhatárok t -ó nge tartományok határai Jemen au a m ai dr r Szanaa Tripolisz tartományok Ha di ET Mokka In IÓPIA Áden Forrás: Szántó, 2007, 197.  Zimonyi István „északi részét a besenyők, basdzsirtok vidékei s a szlá- majd lentebb Azerbajdzsán és Arrán. A Kaszpi-tenger vok egyes országai képezik.”22 északi partján vannak a kazárok a Volgától nyugatra, Ibn Haukal világtérképének északnyugati cikke- tőlük északra a burtászok, akiknek a nyugati szomszé- lye ábrázolja Európát. A Földet körülvevő Óceánnal dai a basdzsirtok, illetve egy folyóág észak felé képezi kapcsolatban áll a Földközi-tenger, amelyet Rúm-ten- a határvonalat a ruszokkal. A Volgától keletre az Aral- gernek neveznek. Ennek a tengernek a keleti felé- tó északi részén találhatók az oguzok és tőlük északra ből egy csatorna indul északi irányba, és egészen az egy másik folyóág túlpartján a kimekek.23 Óceánig ér: ezt Konstantinápolyi-öbölnek nevezik, Megállapítható, hogy a térkép alkotója az isz- maga Konstantinápoly a nyugati partján található. A lám világgal szomszédos területek megrajzolásánál Földközi-tengertől keletre még egy tenger van, amely a valósághoz közel álló képet vázolt fel: Andalúzia, a Kaszpi-tengerrel azonosítható, és amit a muszlim Itália, a görög tengerpart, Konstantinápoly, Szíria, Ar- szerzők Kazár-tengernek neveznek. Ebbe a tengerbe ménia, Azerbajdzsán, valamint a Volga két partján a észak felől egy hatalmas folyó ömlik, a Volga, azaz az kazárok és burtászok, illetve az oguzok és a kimekek Etil, amely három ágra oszlik, és a főág összeköttetésbe történeti-földrajzi szempontból a helyükön vannak. kerül a Konstantinápolyi-öböllel. Ennek a régiónak a Szembetűnő azonban, hogy a Fekete-tenger teljes meghatározó hatalma a Bizánci Birodalom, Rúm or- egészében hiányzik, s Közép-Európáról is alig vannak szága néven, amely az Eufrátesztől félkörívben a frank információk. A ruszok északon keletről határosak a és gall vidékig húzódik. A központ Konstantinápoly, volgai bulgárokkal, ami inkább fordítva lenne hiteles. alatta Makedónia és Peloponnészosz, átellenben pedig A volgai bulgárok alatt, azaz délre levő basdzsirtok, Trapezunt vidéke. A Bizánci Birodalom északi szom- azaz magyarok földrajzilag nincsenek a helyükön, el- szédai a szlávok, majd a keleti szomszédok következ- lenben a besenyők ábrázolása a kazároktól nyugatra nek déli irányba haladva: (volgai) bulgárok, basdzsirt, hitelesnek tűnik. A dunai bulgárok a besenyőktől dél- besenyők, (dunai) bulgárok, Külső- és Belső-Arménia, re való helyezése is csak helyesbítéssel értelmezhető. A végül Szíria. Arméniától keletre van Szarír vidéke, basdzsirtokat és dunai bulgárokat a Fekete-tengertől Marvazi Ibn Ruszta Gardézi 1. A velük szom- 1. Az összes velük szomszédos szlávok fölött győzelmet 1. Állandóan legyőzik szédos szlávokat aratnak. a szlávokat. és ruszokat Súlyos élelmiszeradókat vetnek ki rájuk, és rabokként Súlyos élelmiszeradókat legyőzik, tartják őket. vetnek ki a szlávokra, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat. A magyarok tűzimádók. A magyarok tűzimádók. 1. Megrohanják a szlávokat és ruszokat, 2. foglyokat ejte- Megtámadják a szlávokat, s addig viszik a foglyokat a (ten- 2. s onnan rabszolgákat nek közülük ger)parton, amíg a bizánciak országának egy kikötőjéhez hoznak, 3. a foglyokat el nem jutnak, amelyet K.r.h-nek neveznek. 3. Bizáncba viszik Bizáncba viszik, Azt mondják, hogy a kazárok régebben árokkal vették körül magukat a magyarok és más, az országukkal szom- szédos népek ellen. 4. és ott eladják Amikor a magyarok a foglyokat K.r.h-be viszik, a 4. és eladják őket. őket. bizánciak elébük mennek, s ott vásárt tartanak. A rab- szolgákért cserébe bizánci brokátot, gyapjúszőnyeget és más bizánci árut vesznek. 23 Miquel részletesen foglalkozott a Bizánci Birodalom, Európa, 22 Ibn Íauþal 1939, 199; Kmoskó I/2, 60. a Kaukázus és a sztyepp népeinek földrajzi leírásaival: 1975. 260  Arab források a honfoglalás kori magyarokról Ibn Haukal térképének részlete (Ibn Haukal 1939, 8) ztái pus Magóg vidékei a k g és sz Gó É ’ Rus Kim ek á v o k S z l ár Bulg K M O y ORSZ ász z Ū tantinápol Bas Burt u dzs og irt Tr idé Kons ÁG R ap ke Konstantinápolyi öböl v Kazár zo i Beseny Makedónia Lombard nd A ár vidékei Bulg Fra vidék Sza ága Horezm ors l Bel nko i öbö rír z ce Velen s Otr ké i ia Tabirisztán - és s te Kas Az s Arr ménia sG an ant ra e Bard f erb án to Eu Kü ia a mīlī é alus llia Dajlam ajd And Calabria ls Peloponnészosz zsá -Ar Tigris n Szíria nyugatra, azaz a Konstantinápolyi-öböltől nyugat- Dzsajháni művéből, legteljesebb változata pedig Gar- ra kellett volna elhelyezni, és nem a Kaukázus északi dézi 1052 körül írt munkájában maradt meg.28 előterébe. Mindenesetre a térkép alapján azt kell felté- További nehézséget jelent, hogy a 10. századi telezni, hogy a rajzoló nem tudott különbséget tenni Számánida-udvarban három, különböző generációhoz a magyarok Fekete-tengerhez közel eső szállásvidékei tartozó Dzsajháni nevű vezírről tudunk. Feltehetőleg és a Kárpát-medencében lévő lakhelyei között. Sajná- a 913-ban kinevezett és a 922-ben Ibn Fadlánnal is latos módon a keleti magyarok nem szerepelnek ezen kapcsolatba került vezír írta a földrajzi munkát, ame- a térképen. lyet ia és unokája talán átdolgozott. A 10. század má- A honfoglalás előtti magyarságról a legrészlete- sodik felében mindenesetre al-Mukaddaszi egy hétkö- sebb muszlim beszámolót Dzsajháni készítette. Műve tetes műről, valamint annak egy rövidített változatáról sajnos nem maradt ránk, így azt csak későbbi arab, adott hírt, amit állítólag maga is látott.29 perzsa és török nyelvű munkákból rekonstruálhatjuk. Dzsajháni földrajzi munkája megírása során fel- Az arabul író szerzők közül ehhez a hagyományhoz a használta Ibn Hurdádzbeh művét, illetve mint a Szá- következők tartoznak: a feltehetőleg a 10. században mánida-udvar vezírje rendelkezésére álltak a diplomá- alkotó Ibn Ruszta;24 a 11. században Andalúziában ciai jelentések, és maga is fogadott követségeket, de élt Bakri;25 és a szeldzsük Maliksáhnak (1072–1092), rendszeresen kikérdezte még a kereskedőket is. Így a valamint utódainak udvari orvosa, Marvazi.26 Per- sztyeppről és az ott lakó törzsekről, népekről pontos zsa nyelven egyrészt a 982-ben összeállított, ismeret- információkat gyűjtött. 30 len szerzőjű Hudúd al-álam27 őrzött meg részleteket 28 Kiadása: Íabībī 1963. A törökökre vonatkozó fejezet Cambridge-i kézirat facsimiléje és angol fordítása: Martinez 1982, 109–217. Ugyanennek a résznek a magyar fordítása: 24 Kiadása: BGA VII; Źródła II/2. Kuun 1901–1904. Német fordítás bőséges kommentárokkal: 25 Kiadása Leeuwen–Ferre 1992. Göckenjan–Zimonyi 2001, 95–190. A magyar fejezet újabb 26 Kiadása angol fordítással: Minorsky 1942. fordítása: Nyitrai 1996, 72–73. 27 Facsimile kiadása: Barthold 1930. Kiadása: Sotoodeh 1962. 29 Zimonyi 2005, 16. Angol fordítása kommentárral: Minorsky 1937. 30 Uo., 14, 19–20. 261 Forrás: Szántó, 2007, 153.  Arab források a honfoglalás kori magyarokról A Kelet-Európában élő népekre vonatkozó le- gákért bizánci brokátot, szőnyegeket és más luxuscik- írásában Dzsajháni világos földrajzi rendszer szerint keket vásárolnak. Ibn Ruszta magyar fejezete itt zárul. haladt: először a Volga mentén élő népeket írta le dél- Ebben a szövegrészben található egy nyilvánva- ről északra haladva: kazárok, burtászok, volgai bul- lóan más forrásból származó beszúrás a kazárok ma- gárok; majd a Dnyeper menti népeket délről északi gyarok elleni védekezéseként ásott árkáról. Az egye- irányba haladva: magyarok, szlávok, ruszok; végül az dül Ibn Rusztánál megőrződött megjegyzés különös Észak-Kaukázusban élő alánok és szarír nevű nép le- jelentőséggel bír, mióta Marquart ezt a tudósítást írása zárta a sort. Ezeknek a kelet-európai népeknek a Sarkel erődjének felépítésével hozta összefüggésbe, leírásánál azonos sémát használt a szerző, amely nagy- amelyről a bizánci források számolnak be a 830-as jából ugyanazokat a témákat érintette: földrajzi hely- évek végén.34 Ez lett az alapja annak a feltevésnek, zetük, politikai-uralmi viszonyaik, vallásuk, életmód- miszerint a magyarok a honfoglalás előtt már füg- juk, kereskedelmi árucikkeik.31 getlenek voltak a kazároktól. Kmoskó Mihály már Az eddigi kutatás a Dzsajháni-hagyomány szöve- megállapította, hogy a körülárkolásra vonatkozó gében található információk forrásait többféleképpen részlet interpoláció, amit azzal is alátámasztott, hogy értelmezte. Kmoskó szerint Ibn Ruszta szövegének az „azt mondják” kifejezést az arab szerzők általában eleje és vége egy 9. századi szerzőtől ered, közepe pedig valamely másik szerzőtől való idézésnél szokták hasz- a 920-as évekből származik, vagyis az Dzsajháni saját nálni, de a kontextus is egyértelmű, ugyanis előtte és betoldása.32 Ezzel szemben Czeglédy az egész szöveget utána is a bizánci kikötővárosról van szó. Mindeneset- egy teljes egységként kezelte.33 re az erre a szöveghelyre épített történeti hipotézis új- 2005-ben tettem közzé a Dzsajháni-hagyomány ragondolására van szükség.35 rekonstrukciójának új kísérletét. Ennek eredményeit A Dzsajháni-hagyományt őrző párhuzamos a magyar–szláv viszonyt tárgyaló részleten mutatom szövegrészek alapján megállapítható, hogy Marvazi be. Marvazi, Ibn Ruszta és Gardézi párhuzamos szö- és Gardézi megőrizte az alapszöveget. Ibn Ruszta és vegeit egymás mellé helyeztük. Marvazi szövegét négy Gardézi szövege az első egység után tartalmaz egy kö- egységre bontottam, és ezt tekintettem az alapszöveg- zös betoldást, amelyben az áll, hogy a magyarok a szlá- nek. Ibn Ruszta bő szövegváltozatában is megtaláljuk voktól élelmiszer-ellátmányt követelnek, és rabokként az eredeti négy egység nyomait. Gardézi első mondata tartják őket, majd áttérnek egy másik témára, azaz a Ibn Ruszta tökéletes párhuzama és nagyjából egye- magyarok vallására, ami megzavarja a szövegösszefüg- zik Marvazi alapszövegével is, csupán Gardézi és Ibn gést. Ezt bizonyítja, hogy utána Gardézi megismétli az Ruszta szövegében nincs szó ruszokról. Ugyanakkor alapszöveget. Ibn Ruszta azonban visszatér az eredeti Gardézi passzusának második felében szinte szó sze- gondolatmenethez, és folytatja az elbeszélést, amelyet rint megismétli Marvazi alapszövegét. újabb adatokkal egészített ki. Ezek közé tartozik, hogy Ibn Ruszta és Gardézi első mondata az alapszö- megnevezi a bizánci kikötőt, ahol a kereskedelem veg része volt, amelyből az újabb változatban a ruszok folyik, valamint felsorolja a rabszolga-kereskedelem említése hiányzott. Ezután Ibn Ruszta és Gardézi kö- ellentételeként beszerzett árukat is. Ebbe az utóbbi zös forrásból merítve a magyaroknak adott élelmiszer- részletbe toldották be a kazár–magyar kapcsolatra ellátmányról, illetve a szláv rabok helyzetéről tesznek vonatkozó mondatot. Ilyen módon megállapíthatjuk, említést, majd a magyarok tűzimádó voltáról adnak hogy Ibn Ruszta szövegén négy különböző kéz nyo- számot. Valószínűsíthető, hogy ez volt az alapszöveg mát találhatjuk meg.36 második, bővített átdolgozása, ami után Gardézi még Az egész magyar fejezet, illetve az itt elemzett egyszer közli az alapváltozatot. rész alapján megállapítható, hogy Dzsajháni munkája Ellenben Ibn Ruszta a szláv–magyar viszonyt kapcsán már az alapszövegnél is egy hosszabb és egy tárgyaló témának a kibővített változatával folytatta. rövidebb változattal számolhatunk. A kettő egymás- Megnevezte a bizánci tengerparti kikötőt, ahova a ma- hoz való viszonyában elsősorban tartalmi és ilológiai gyarok a rabszolgákat szállították, illetve leírta, hogy a szempontból lehetett jelentős különbség, nagyobb bizánciak és magyarok üzletet kötnek, a szláv rabszol- időbeli eltérést nem feltételezünk, azaz mindkét vál- 31 Uo., 29. 34 Marquart 1903, 27–28. 32 Kmoskó I/1, 198–203. 35 Zimonyi 2005, 250–259. 33 Czeglédy 1985, 118–119. 36 Uo., 229–231. 263  Zimonyi István Ibn Ruszta londoni kéziratának egyik lapja (MEH, 87) Hudúd al-álam kéziratának egy lapja (Barthold 1930, 37) Gardézi oxfordi kéziratának egyik lapja (MEH, 93) tozat a honfoglalás előtti évtizedekre vonatkozik. Az alapváltozatokat aztán legalább kétszer átdolgozták, és a Dzsajháni-hagyományt képviselő szerzők ránk ma- radt kéziratai ezeknek a továbbmásolt változatai. Az átdolgozások során a nándor (bolgár) és morva népre vonatkozó, csak perzsa nyelven megmaradt ada- tok forrását tudjuk azonosítani, ugyanis a népnévala- kok (nándor, marót) magyar közlőre utalnak. Történe- ti és földrajzi megfontolások alapján ez az információ még 895 előttről származott. Emellett három esetben biztosan azonosítható a betoldás eredete, ugyanis mindhármat a Dzsajháni-hagyomány egy másik helyé- ről másolták le. Végül vannak olyan részletek, amelyek eredetét a további kutatás feladata megállapítani.37 37 Uo., 269–276. 264  Arab források a honfoglalás kori magyarokról Irodalom Íabībī 1963 Abū Saʿīd ʿAbd al-Íayy ibn al-ÂaÎÎāk ibn MaÎmūd Gardīzī: Zayn al-Āhbār. Ed.: ʿAbd al- al-Balādhurī 1866 Íayy Íabībī. Tehran. al-Balādhurī: FutūÎ al-buldān. Ed.: Michael Jan de Hitti 1968 Goeje. Leiden. Hitti, Philip Khûri: he origins of the Islamic state, Barthold 1930 being a translation rom the Arabic, accompanied Barthold, Vasilij Vladimirovic: Ḥudūd al-ʿĀlam. with annotations, geographic and historic notes of Rukopis’ Tumanskogo. Leningrad. the Kitâb futûÎ al-buldân of al-Imâm Abu-l ʻAb- BGA bâs, AÎmad ibn-Jâbir al-Balâdhuri. New York. Bibliotheca Geographorum Arabicorum. I–VIII. HKÍF Ed.: Michael Jan de Goeje. Lugduni–Batavorum, A honfoglalás korának írott forrásai. Szerk.: Kris- 1870–1894. tó Gyula. (Olajos Teréz–H. Tóth Imre–Zimonyi Cahen 1989 István közreműködésével.) Szeged 1995. Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az Osz- Ibn Íauþal 1939 mán Birodalom létrejöttéig. Budapest. Opus Geographicum auctore Ibn Íauk.al. Ed. Jo- Canard 1958 hannes Hendrik Kramers. Lugduni–Batavorum. Canard, Marius: La relation du voyage d’Ibn Kennedy, 2004 Fadlân chez les Bulgares de la Volga. Alger. (An- Kennedy, Hugh: he Prophet and the Age of the nales de l’Institut d’Etudes Orientales 16.) Caliphates. Essex. Czeglédy 1985 Kmoskó I/1, I/2, I/3 Czeglédy Károly: Magyar őstörténeti tanulmá- Kmoskó Mihály: Mohamedán írók a steppe né- nyok. Budapest. peiről. Földrajzi irodalom. I/1–3. Szerk. Zimonyi Dunlop 1954 István. Budapest, 1997, 2000, 2007. (Magyar Ős- Dunlop, D. M.: he History of the Jewish Khazars. történeti Könyvtár 10, 13, 23.) Princeton. KMTL EI2 Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). he Encyclopedia of Islam. New Edition. Vols. Főszerk.: Kristó Gyula. Szerk.: Engel Pál–Makk 1–13. Leiden–London, 1989–2004. Ferenc. Budapest, 1994. Elter 2009 Kovalevskij 1956 Elter István: Ibn Íayyān a kalandozó magyarok- Kovalevskij, Andrej Petrovic: Kniga Ahmeda ibn ról. Szeged. Fadlana o ego putešestvii na Volgu v 921–922 gg. Fierro 2005 Har’kov. Fierro, Maribel: ‘Abd al-Rahman III. he First Kowalski 1946 Cordoban Caliph. Oxford. Relacja Ibrāhīma ibn Jaʿkūba z podróży do krajów Frye 1975 słowiańskich w przekazie al-Bekrīego. Ed.: Tadeusz Frye, Richard: he Sāmānids. In: Cambridge His- Kowalski. Kraków. tory of Iran. Vol. 4. Cambridge, 136–161. Kračkovskij 1957 GAL Kračkovskij, Ignatij Julianovič: Arabskaja geog- Brockelmann, Carl: Geschichte der Arabischen Li- raičeskaja literatura: Izbrannye sočinenija. IV. teratur. I–II. Weimar, 1898–1902; Supplement. Moskva–Leningrad. I–III. Leiden, 1937–1941. Kuun 1900 Göckenjan–Zimonyi 2001 Kuun Géza: Keleti Kútfők. In: A magyar honfog- Göckenjan, Hansgerd–Zimonyi, István: Orien- lalás kútfői. Szerk. Pauler Gyula–Szilágyi Sándor. talische Berichte über die Völker Osteuropas und Budapest, 137–284. Zentralasiens im Mittelalter. Die Ğayhānī-Tradi- Kuun 1901–1904 tion. Wiesbaden. Kuun Géza: Gardézi a törökökről. Keleti Szem- le 2 (1901), 1–5, 168–181, 260–270; 3 (1902), 32–44, 81–94, 253–261; 4 (1903), 17–40, 129– 141; 5 (1904), 130–152. 265  Zimonyi István Leeuwen–Ferre 1992 Sotoodeh 1962 Kitāb al-Masālik wa-l-Mamālik d’Abu Ubayd Íudūd al-ʿālam min al-mashriq ila al-maghrib. al-Bakrī. Edition critique avec introduction et in- Compiled in 982–3 A.D./372 A.H. Ed.: Ma- dices Adrian van Leeuwen, André Ferre. QarÔāğ. noochehr Sotoodeh. Tehran. Martinez 1982 Spitzer–Komoróczy 2003 Martinez, A. P.: Gardizi’s Two Chapters on the Spitzer, Shlomo J.–Komoróczy Géza: Héber kút- Turks. Archivum Eurasiae Medii Aevi 2, 109–217. források Magyarország és a magyarországi zsidó- Marquart 1903 ság történetéhez a kezdetektől 1686-ig. Budapest. Marquart, Joseph: Osteuropäische und ostasia- Spuler 1952 tische Streifzüge. Berlin. Spuler, Bertold: Iran in rüh-islamischer Zeit. Po- al-Masʿūdī, Murūğ litik, Kultur, Verwaltung und öfentliches Leben al-Masʿūdī: Murūğ al-Æahab wa maʿādin al-ğaw- zwischen der arabischen und der seldschukischen har. Vol. 1–7. Ed.: Barbier de Meynard–Pavet de Eroberung 633 bis 1055. Wiesbaden. Courteille. Rev. et corr. Charles Pellat. Beirut, Szántó 2007 1966–1973. Középkori egyetemes történelem. Térképvázlatok MEH gyűjtemémye. Szerk.: Szántó Richárd. Szeged– A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk. Miskolc. Györf y György. Budapest, 1958, 1986.3 SzÖM Minorsky 1937 Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrá- Íudūd al-ʿĀlam, ’The Regions of the World’. A saiba. Szerk.: Hajdú Péter–Kristó Gyula–Róna- Persian Geography 372 A. H. –982 A. D. Transla- Tas András. I–IV. Budapest, 1976–1982. ted and explained by Vladimir Minorsky. London. Togan 1939 Minorsky 1942 Togan, Zeki Velidi: Ibn Fadlān’s Reisebericht. Minorsky, Vladimir: Sharaf al-Zamān Tāhir Leipzig. Marvazi on China, the Turks and India. Arabic Treadgold 1983 text with an English translation and commentary Treadgold, Warren: Remarks on the Work of Al-Jar- by V. Minorsky. London. mî on Byzantium. Byzantinoslavica 44, 205–212. Miquel 1973, 1975, 1980, 1988 Zahoder 1962, 1967 Miquel, André: La géographie humaine du monde Zahoder, Boris Nikolaevič: Kaspijskij svod svede- musulman jusq‘au milieu du 11e siècle. I–IV. Pa- nij o vostočnoj evrope. I–II. Moskva. ris–La Haye. Zimonyi 2001 Mishin 1996 Zimonyi István: Egy új muszlim forrás a Kár- Mishin, Dimitrij: Ibrahim ibn-Ya’qub at-Tur- pát-medencében élő magyarokról. In: Nomád tushi’s Account of the Slavs from the Middle of népvándorlások, magyar honfoglalás. Szerk. Fel- the Tenth Century. Annual of Medieval Studies at földi Szabolcs–Sinkovics Balázs. Budapest, 88– the CEU 1994–1995. Budapest, 184–199. 96. (Magyar Őstörténeti Könyvtár 15.) Nagel 1998 Zimonyi 2005 Nagel, Tilman: Die islamische Welt bis 1500. Zimonyi István: Muszlim források a honfoglalás München. előtti magyarokról. A Ğayhānī-hagyomány ma- Noonan 1984 gyar fejezete. Budapest. (Magyar Őstörténeti homas S. Noonan: Why Dirhams First Reached Könyvtár 22.) Russia: he Role of Arab-Khazar Relations in the Źródła Development of the Earliest Islamic Trade with Źródła Arabskie do dziejów słowiańszczyzny. Eastern Europe. Archivum Eurasiae Medii Aevi 4, I. Hrsg. Tadeusz Lewicki. Wrocław–Kraków, 151–282. 1956; II/1. Hrsg. Tadeusz Lewicki. Wrocław– Pellat 1962, 1965 Warsawa–Kraków, 1969; II/2. Hrsg. Tadeusz Mascūdī: Les Prairies d’or. Traduction française de Lewicki. Wrocław–Warsawa–Kraków, 1977; Barbier de Meynard et Pavet de Courteille revue III. Hrsg. Anna Kmietowicz–Franciszek Kmi- et corrigée par Charles Pellat. I–II. Paris. etowicz–Tadeusz Lewicki. Wrocław–Warszawa– Kraków, 1985. 266